Az Európai Bíróság főtanácsnoka a tiltakozó svéd szakszervezetek oldalára állt egy, a svéd bérekre vonatkozó kollektív megállapodást figyelmen kívül hagyó lett építőipari céggel szemben, a szolgáltatás szabadságának elve elé helyezve egy tagország szociális szabályait.

Az Európai Bíróság főtanácsnoka szerdai véleményében úgy vélekedett, hogy a szakszervezeteknek jogában áll iparági tiltakozást kezdeményezni annak érdekében, hogy egy másik tagállamból érkezett céget rákényszerítsen arra, hogy ugyanakkora bért fizessen ki munkásainak, mint amit a hazai munkavállalók a kollektív megállapodás alapján kapnak. A rendkívül nagy érdeklődéssel várt főtanácsnoki véleményt sokan úgy értelmezik, hogy a Bíróság megítélése szerint a belső piaci elvek érvényesítésének határai vannak az Európai Unióban.

A bírósági eljárást a Laval nevű lett cég kezdeményezte, amely 2004-ben elnyert egy tendert egy iskola felépítésére a svédországi Vaxholmban. Miután azonban a lett cég nem volt hajlandó ugyanazt a bért fizetni az építkezésen dolgozó saját lett munkásainak, mint amit az építőipari kollektív bérmegállapodás értelmében Svédországban fizetnie kell, a svéd építőipari szakszervezet szabályos blokád alá helyezte az építkezést, aminek következtében a Laval tönkrement. A lett cég válaszul beperelte egy svéd bíróságon a szakszervezeteket, amely az Európai Bírósághoz továbbította az ügyet.

A luxemburgi testület főtanácsnoka szerint a szolgáltatások szabadságára vonatkozó szabályok nem akadályozhatják meg a szakszervezeteket abban, hogy kollektív akcióval megpróbálják rákényszeríteni egy másik tagállam szolgáltató cégét a bérek tiszteletben tartására. Figyelemreméltó, hogy a főtanácsnok a szociális dömping elleni harcot olyan közérdekű célnak nevezte, amely indokolhatja az iparági tiltakozó akciót.

Bár a főtanácsnok véleménye nem kötelezi az Európai Bíróságot, az esetek túlnyomó részében ítélete egybe szokott esni a főtanácsnoki véleménnyel. A Laval-Vaxholm ügy tárgyalását Európa-szerte próbapernek tekintik, amely abban a kérdésben hivatott döntést hozni, hogy a belső piaci szabályokat, így a szolgáltatás szabadságát vajon egy ország szociális modellje elé lehet-e helyezni.