Ezen a héten kerül napirendre a Microsoft kontra Bizottság ügy, melyben a Bizottság közel 500 millió eurós versenybírságot szabott ki a cég magatartására hivatkozva. Az ügy jelentőségét mi sem tükrözi jobban, minthogy a Európai Bizottság Sajtó- és Tájékoztatási Főigazgatósága által működtetett EbS “Europe by Satellite” élőben fogja közvetíteni az ítélethirdetést. Napirenden van még a Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ügy, melynek középpontjában meghatározott iratok ügyvédi titoktartás alá tartozása áll.
T-201/04 Microsoft kontra Bizottság
2004. március 24-én a Bizottság határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy a Microsoft megsértette az EK-Szerződés versenyszabályait, mivel két különböző magatartással is erőfölénnyel való visszaélést követett el. A Bizottság emellett több mint 497 millió euró versenybírságot szabott ki az amerikai cégóriásra.
Az említett két magatartás közül az első abban áll, hogy a Microsoft az 1998 októbere és a Bizottság marasztaló határozatának elfogadása közti időszakban megtagadta a munkacsoport-szerverek operációs rendszereinek piacán az “együttes működtetéshez (interoperabilitás) szükséges bizonyos információknak” a versenytársak részére történő rendelkezésre bocsátását, és annak lehetővé tételét, hogy a versenytársak ezen információkat a Microsoft termékekkel versengő termékeik fejlesztésére és terjesztésére felhasználják.
A kialakult helyzetet orvosolandó a Bizottság arra utasította a Microsoftot, hogy minden olyan vállalkozás számára tegye hozzáférhetővé kliens-szerver, illetve szerver-szerver kommunikációs protokolljai műszaki leírását (specifikációját), amelyek munkacsoport-szerverek operációs rendszereinek fejlesztésében és terjesztésében kívánnak részt venni (első korrekciós intézkedés).
A Bizottság által szankcionált második magatartás abban áll, hogy a Microsoft a “Windows operációs rendszer” hozzáférhetőségét a Windows Media Player egyidejű megvételétől tette függővé. A Bizottság megállapította, hogy ezen értékesítési gyakorlat a multimédia lejátszó-szoftverek piacán hatással volt a versenyre.
A kialakult helyzetet orvosolandó a Bizottság arra utasította a Microsoftot, hogy bocsásson piacra egy Windows Media Player nélküli Windows-változatot (második korrekciós intézkedés). Mindazonáltal a Microsoftnak továbbra is lehetősége van arra, hogy a Windows-t a Windows Media Playerrel együtt forgalmazza.
2004. június 7-én a Microsoft keresetet indított az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottság határozatának megsemmisítését kérve. 2004. június 25-én a Microsoft a Bizottság határozatában meghatározott korrekciós intézkedések végrehajtásának felfüggesztését kérte, amely kérelmét az Elsőfokú Bíróság elnöke 2004. december 22-én kiadott végzésével elutasította. Az ügyben a tárgyalást az Elsőfokú Bíróság 13 bíróból álló nagytanácsa 2006. október 24-28. között tartotta.
T-125/03 Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság, valamint
T-253/03 Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság egyesített ügyek
2003. február 12-én és 13-án a Bizottság – egy erre irányuló határozat elfogadása után – helyszíni vizsgálatot tartott a felperesek Ecclesben (Manchester, Egyesült Királyság) található irodáiban.
A vizsgálat folyamán a Bizottság tisztviselői számos iratról másolatot készítettek. Ezen eljárás során a felperesek képviselői jelezték a Bizottság tisztviselőinek, hogy egyes iratokra valószínűleg kiterjed az ügyvédi titok. A szóban forgó iratok vizsgálatakor öt irattal kapcsolatban nézeteltérés keletkezett; ezeket kétféleképpen kezelték.
Két irat esetleges védettsége tekintetében a Bizottság tisztviselőinek a helyszínen nem sikerült végleges döntést hozniuk. Tehát másolatot készítettek róluk, és a másolatokat egy lepecsételt borítékba tették, amelyet a vizsgálat befejeztével magukkal vittek. Ami a három másik vitatott iratot illeti, a Bizottság vizsgálatért felelős tisztviselője úgy ítélte meg, hogy azokat nem védi az ügyvédi titok, következésképpen másolatot készített róluk, és a másolatokat az ügyiratokhoz csatolta anélkül, hogy azokat lepecsételt borítékban elkülönítette volna.
2003. február 17-én a felperesek levelet juttattak el a Bizottsághoz, amelyben ismertették azokat az indokokat, amelyek alapján szerintük az említett öt iratot ügyvédi titok védi. 2003. április 1-jei levelében a Bizottság tájékoztatta a felpereseket, hogy a 2003. február 17-i levelükben előadott érvek nem teszik lehetővé olyan következtetés levonását, amely szerint az érintett iratokat valóban ügyvédi titok védené. Ugyanebben a levélben a Bizottság azonban jelezte a felpereseknek, hogy két héten belül észrevételeket tehetnek ezen előzetes határozattal kapcsolatban, a határidő lejárta után pedig a Bizottság végső határozatot fogad el.
A felperesek 2003. április 11-én keresetet indítottak az Elsőfokú Bíróság előtt a helyszíni vizsgálat elrendeléséről szóló bizottsági határozat megsemmisítése tárgyában, amely határozat arra kötelezte e társaságokat és leányvállalataikat, hogy vessék alá magukat a szóban forgó vizsgálatnak (T-125/03. sz. ügy).
2003. május 8‑án a Bizottság határozatot hozott, melyben elutasította a felperesek arra irányuló kérelmét, hogy visszakapják a vitatott iratokat, illetve, hogy a Bizottság igazolja a birtokában lévő ezen iratok valamennyi másolatának megsemmisítését.
E határozatban a Bizottság egyébként jelezte azon szándékát, hogy kinyitja a két iratot tartalmazó lepecsételt borítékot. A felperesek 2003. július 4-én keresetet indítottak a 2003. május 8-i határozat megsemmisítése iránt (T-253/03. sz. ügy). Emellett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is benyújtottak annak megakadályozását kérve, hogy a Bizottság kinyissa a két iratot tartalmazó lepecsételt borítékot. 2003. október 30-án meghozott végzésében az Elsőfokú Bíróság elnöke elrendelte, hogy a lepecsételt borítékot a T-253/03. sz. ügyben történő ítélethozatalig az Elsőfokú Bíróság Hivatalában kell megőrizni, és egyben felfüggesztette a Bizottság 2003. május 8-i határozatának a boríték felnyitását kilátásba helyező részét.
E végzés ellen a Bizottság fellebbezést nyújtott be az Európai Bíróság elnökéhez, aki 2004. szeptember 27-én meghozott végzésében megsemmisítette az Elsőfokú Bíróság elnöke végzésének azon részeit, amelyekben a Bizottságnak megtiltotta a lepecsételt boríték tartalmához való hozzáférést.
