Precedensértékű döntést hozott az ENSZ tengeri haramiák ellen – Negyedszer kellett nekirugaszkodnia az ENSZ Biztonsági Tanácsának ahhoz, hogy megfékezze a 21. századi kalózkodást Afrika keleti partjai mentén.

A világ felhatalmazást kapott arra, hogy ezentúl forró nyomon, akár szomáliai területen is üldözze azokat, akik hajókat rabolnak el, túszokat ejtenek, és váltságdíjat követelnek. Nincs megmondhatója annak, hogy a szomáliai kalózok eddig hány százmillió dollárt zsebeltek be eddig váltságdíjak címén, mert az érintett kormányok szégyenlősen letagadják, hogy fizettek volna a “terroristáknak”.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatot fogadott el arról, hogy tagállamai “minden szükséges intézkedést megtehetnek földön és vízen” a kalózkodás megelőzésére, illetve ennek szomáliai földön való megakadályozására.

A határozatot az Egyesült Államok terjesztette elő, támogatói között volt Belgium, Franciaország, Görögország, Libéria és Dél-Korea. A szövegnek voltak bírálói is – közöttük Indonézia, amely szerint a döntés precedenst teremt: külföldi hatalmak behatolhatnak idegen ország területére, hogy ott üldözzék a “kalózokat”. Dzsakartának egyebek között az volt a problémája, hogy ki határozza meg, kik azok a “kalózok” – de végül megszavazta a határozatot.

A Biztonsági Tanács határozata egy évre szól, és különös pikantériája, hogy a szárazföldi beavatkozáshoz megköveteli az “átmeneti szomáliai kormány” jóváhagyását. Szomáliában gyakorlatilag 1991 óta nincs központi hatalom, törzsek, hadurak uralkodnak a saját területeiken, az elszegényedő lakosság pedig jobb híján kalóznak áll. A szomáliai kormány egyetértése így nem egyéb udvariassági formulánál.

Az Egyesült Államok az 1990-es évek elején megpróbált ugyan rendet teremteni Szomáliában, de tengerészgyalogosai közül többet gyalázatosan meggyilkoltak. Etiópia két évvel ezelőtt ugyancsak beavatkozásra szánta el magát, de gyorsan kihátrált a szomáliai mocsárból.

A kalózkodás elleni BT-határozatnak van más jelentősége is: kiderült, hogy a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalán ismeretlen fegyveresek újabb négy hajót kerítettek hatalmukba – miközben a NATO, az Európai Unió és egyéb országok hadihajói állandóan járőröznek a térségben. A BT ülésén jelen volt Condoleezza Rice amerikai és David Miliband brit külügyminiszter is, akik így nyomatékot adtak a határozatnak.

Elemzők szerint a Biztonsági Tanács valóban precedenst teremtett, elsősorban saját magának: nem negyedszerre, hanem első döntése alapján kellett volna véget vetni a tengeri fegyveres rablásoknak.

Az ENSZ-precedens lényege az, hogy a világ országai Szomáliában – vagy bárhol – a keletkezésük és kiindulásuk helyén fojthatják meg a terrorizmust és a “kalózkodást”; a Biztonsági Tanács döntése tág értelmezésre ad teret.