A gépjármű vezetőjének önkéntes hozzájárulásával és kizárólag az ő munkavégzési helyén van mód kamerás megfigyelésre. Az utasok kamerázása viszont csak megfelelő, törvényi szintű jogalap megléte esetén lehetséges.
Néhány hete a BKV arról tájékoztatta az adatvédelmi biztost arról, hogy kamerás megfigyeléssel kívánja növelni munkatársai és utasai biztonságát, ezért kísérleti jelleggel egy buszon és egy villamoson elhelyezett három-három kamerát. A tesztüzem sikerességét követően széles körben kívánják a kamerát, mint a személy- és vagyonbiztonságot támogató eszközt alkalmazni a BKV járművein.
Az adatvédelmi törvény szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli.
Az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény csupán a kétségtelenül önkéntes alapon felkereshető magánterületek esetében nyújt jogi keretet a kamerával történő megfigyeléshez. Nem tekinthető a törvény hatálya alá tartozónak az olyan közüzemek területe, amelyek igénybe vételét illetően az érintetteknek nincsen érdemi választási lehetőségük.
Jóri András az utasok teljes körű kamerás megfigyelését nem tartja elfogadhatónak; ehhez szükséges, hogy törvényben szabályozzák a speciálisan erre a területre vonatkozó megfigyelés részletes szabályait. Ebben az esetben is végső soron az alkotmányossági követelményeknek kell megfelelnie a megfigyelésnek, illetőleg az esetlegesen megalkotandó törvénynek ki kell állnia az alkotmányosság próbáját – hangsúlyozza a biztos.
A gépjármű vezetőjének környezetében kamerás megfigyelés akkor végezhető, ha ahhoz hozzájárulását adta. Az adatvédelmi törvény szerint a hozzájárulás az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítása. “Amennyiben a gépjármű vezetője által adott hozzájárulás a törvényi feltételeknek megfelel, úgy nem látom jogi akadályát annak, hogy a gépjármű vezetőjének közvetlen környezetét kamerás megfigyelés alá vonják” – foglalt állást a biztos.
Az önkéntesség biztosítására technikai megoldásként szolgálhat egy olyan eszköz, amely a gépjármű vezetőjének számára lehetővé teszi a kamera ki- és bekapcsolását.
Az adatvédelmi biztosok korábbi állásfoglalásaikban kizárólag szűk körben tartották elfogadhatónak a kamerás megfigyelés alkalmazását, mivel széles körű alkalmazásuk nehezen kontrollálható és szabályozható. Ezért különösen jelentős, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó milyen módon válaszol a tömegközlekedési vállalatok kamera-használatra vonatkozó igényeire, mert azok szerepük és társadalmi felelősségük okán mintául szolgálnak más szereplők számára.
“Meggyőződésem, hogy a kamerák részletesen kidolgozott koncepció hiányában történő terjedése a magánszféra sérelmével, a megfigyeltségtől mentes személyes szabadság, illetve az annak sérthetetlenségét tiszteletben tartó közmegegyezés fokozatos felmorzsolásával jár” – szögezte le Jóri András. A biztos ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a járműveken alkalmazott kamerák hatékonyságára vonatkozó nemzetközi tapasztalatokat a jogalkotó is megismerje, az alternatív eszközök és eljárások mérlegelésével olyan ismeretanyag birtokában dönthessen, amely kiküszöböli azt, hogy az alkotmánnyal össze nem egyeztethető módon kerüljön sor a tömegközlekedési eszközökön kamerás megfigyelésre.
