A 2011-es és részben a 2010-es fiskális politikát érintő kérdések, a banki különadó és több, az uniós joggal ellentétesnek látszó törvényjavaslat – ez az a három fő problémakör, amely körüli nézeteltérések miatt múlt hétvégén megfeneklettek a tárgyalások az EU és az IMF misszió és a magyar kormány között a pénzügyi segítségnyújtás ötödik felülvizsgálatáról.

Három problémakör nem egyöntetű megítélése vezetett el múlt héten a nemzetközi pénzügyi segítségnyújtás ötödik felülvizsgálata lezárásának elhalasztásához a Bizottság és az IMF missziója illetve a magyar kormány között július 6. és 17. között tartott megbeszéléseken. Ezek: a jövő évi és részben az idei költségvetési politikát érintő, hiánycsökkentést szolgáló lépések; a tervezett banki különadó mértéke és időtartama; továbbá több, a kormány által beterjesztett törvényjavaslat, amelyek Brüsszel megítélése szerint jelenlegi formájukban jó eséllyel az uniós jogba ütköznek.

A Bizottság múlt szombati közleménye megdicsérte a kormány elkötelezettségét a 2010-re előirányzott GDP-arányosan 3,8 százalékos hiánycél mellett. Az EU és az IMF delegációja ugyanakkor – a Nemzetközi Valutaalap által publikált információ szerint – a GDP 0,3 százalékának megfelelő „hézagot” lát az idei tervekben, amelynek kitöltésére strukturális természetű pótlólagos intézkedésekre ösztönözte Budapestet. Emögött az a logika húzódik meg, hogy a még idén, idejekorán megkezdett szerkezeti reformlépéseknek kumulatív kedvező hatása lenne a rákövetkező évben. Ez már részben összefügg a nemzetközi missziónak azzal az említett közleményben világosan értésre adott aggodalmával, hogy a költségvetési hiány 3 százalékos szint alá történő leszorítása a jelenleg ismert intézkedésekkel roppant nehéznek tűnik, különösen úgy, hogy a kiigazítás meglátásuk szerint alapvetően átmeneti és nem tartós javulást előidéző szerkezeti intézkedésekre épül. A Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzésében az akkori helyzet alapján 4 százalékosra becsülte a 2011 végi deficitet hazánkban, ami – ha csak további hiánylefaragó lépések nem történnek – a hiánycél elvétésével érne fel. Ha Brüsszelnek most kellene prognózist gyártania (ez legközelebb november körül lesz esedékes), akkor tehát feltehetően már 4 százalék fölötti hiánnyal számolna 2011-ben. (Mindezt persze módosítaná, ha a magyar oldalon újabb intézkedéseket jelentenének be, ahogy ez más esetekben is elő szokott fordulni).

A követendő fiskális politikában nem sikerült minden kérdésben közös nevezőre jutniuk a feleknek, ez tehát az egyik pont, amiben jelenleg eltérnek a nézetek.

Ami a strukturális intézkedéseket illeti, a Bizottság múlt szombati közleménye a következőképpen fogalmaz: „Miközben a szerkezeti reformok iránti elkötelezettség más területeken is tetten érthető, így a közlekedési szektorban és az egészségügyben, a Bizottság küldöttsége megállapította, hogy a kormány jelenleg nem tud további felvilágosításokat (pontosításokat) nyújtani ezekkel kapcsolatban”. A közlemény konkrétan is megemlíti, hogy a tömegközlekedésnél, ahelyett, hogy végrehajtották volna a tervezett megtakarításokat, lényegében még nőttek is a kiadások. De Brüsszel például a szociális kedvezmények jelenleginél célzottabb nyújtását is szorgalmazza.

A második „frontvonal” a magyar kormány által tervezett, éves szinten 200 milliárd forintra becsült banki különadó ügyében rajzolódott ki a két tárgyalódelegáció között. A „vendégeknek” több problémájuk van ezzel, de ez nem feltétlenül az adó kivetésére vonatkozik. Hanem – miként a közlemény is tudatta – elsősorban annak mértékével, ami jóval nagyobb, mint máshol, ahol már bevezették ezt a terhelést, és ezért attól tartanak, hogy mindez visszafoghatja a befektetési kedvet és „a gazdasági növekedés érdemi visszaesését eredményezheti”. További gondot jelent, hogy a banki különadót kizárólag a költségvetés bevételei gyarapításának céljából vetnék ki, miközben az EU-szinten fontolóra vett hasonló adó mindenekelőtt egy, a csőd szélére jutott pénzintézetek rendezett szanálását szolgáló pénzügyi alapba kerülne. Ugyancsak zavaró tényező lehet, hogy a pénzügyi segítségnyújtásról még 2008-ban kötött megállapodás része volt az is, hogy a hazánkban tevékenykedő külföldi anyabankoknak biztosítaniuk kell magyarországi leányfiókjaik finanszírozását. A banki különadó jelenlegi formájában akár úgyis felfogható, hogy nem éppen van egy hullámhosszon ezzel a rendelkezéssel.

A legfőbb vitapont mégis az lehetett a felek között, hogy az EU-IMF delegációja azt szerette volna, ha az adó mértéke jövőre csökkent volna, amire láthatóan nem kaptak garanciát.

Ami a harmadik problémahalmazt illeti, a Bizottság több olyan, a kormány által beterjesztett törvénytervezetet is kifogásolt, amelyek megítélése szerint ellentétesnek látszanak az uniós joggal (erről ugyancsak szól az említett közlemény). Az egyik ilyen javaslat a pálinkafőzés jövedéki adó alóli mentessége, ami egy értelmezés szerint a csatlakozási szerződéssel is szembemehet. Egy másik a jelzáloghitelezés megtiltása külföldi devizában, ami a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályokba ütközhet, és amit Brüsszelben láthatóan aránytalan lépésnek tekintenének. A harmadik a pénzintézeti különadó alól nyújtott mentesség a három évnél fiatalabb vállalatok számára, ami brüsszeli vélelmezés szerint diszkriminatív lehet. Végül, de nem utolsó sorban a jegybankról szóló törvény közlemény által is említett tervezett módosítása, ami az Európai Központi Bank jogi véleménye szerint a központi bank függetlenségét sérti, mivel folyamatban lévő mandátuma alatt, menetközben kívánja megváltoztatni a jegybankelnök és helyetteseinek fizetését.

Értelemszerűen, ha ebben a négy kérdésben nem változik a kormányálláspont, akkor a Bizottság jó eséllyel kötelezettségszegési eljárást indíthat hazánk ellen, igaz ez rendszerint eltart egy jó darabig.

Felvetődhet a kérdés, hogy az azonnali piaci reakciókon túl milyen egyéb következményei lehetnek a felülvizsgálati halasztásnak Magyarország számára? Ami nyilvánvaló, hogy megállapodás hiányában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 3 milliárd eurónyi és az EU 600 millió eurónyi hitelrészlete nem hívható le. Ezt egyébként a magyar kormány nem is kívánta igénybe venni, más kérdés, hogy egy hónappal később sem áll majd rendelkezésre, ha esetleg szükség lenne rá. A mostani után (illetve a tárgyalások kora ősszel várható folytatása után) egyébként lesz még egy, utolsó felülvizsgálat a program novemberi kifutása előtt, amiből az EU-tól még 400 millió eurós hitel állna rendelkezésre.

Szakértők szerint mindazonáltal a halasztás önmagában nem tragédia, de azt feltételezi, hogy a kormánynak most még jobban mutatnia kell a piacok felé, hogy ura a helyzetnek. „Egy kormány az EU-IMF zöld jelzésétől függetlenül hozhat helyes intézkedéseket” – vélekedett egy BruxInfónak nyilatkozó elemző.