Történész szakértők meghallgatásával folytatódott az 1942-es újvidéki razziában háborús bűntett elkövetésével vádolt Képíró Sándor volt csendőr százados büntetőpere csütörtökön a Fővárosi Bíróságon. A szakértők szerint aggályos az ügyben az 1940-es években született ítéletek perben való felhasználása.
A csütörtöki tárgyalás kezdetén Varga Béla bíró kiküldött a teremből egy fiatalembert, aki – szerinte – politikai véleményt kifejező ruházatot viselt. A bíró tűrhetetlennek nevezte egyes hallgatók viselkedését, és azt mondta, hogy legközelebb rendbírsággal fogja sújtani a tárgyalást megzavarókat.
A tárgyaláson megjelent Rosta Márton, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ jogi képviselője; elmondta, hogy az a hirtelen felbukkant tanú, aki azt állítja, hogy 1942-ben – nyolcévesen – Újvidéken látta, amint Képíró Sándor egy fiút ütlegel, hosszabb ideig tartó gyógykezelést kap Szerbiában, emiatt csak hetek múlva lehetne meghallgatni.
Képíró ügyvédje, Zétényi Zsolt szerint a tanú – egy nő – olyan tényállás tekintetében nyilatkozna, amit nem tettek a vád tárgyává. Úgy véli, nem a bíróság feladata a nyomozás.
Zinner Tibor történész egy korábbi tárgyalási napon a Képíró ellen hűtlenség miatt 1944-ben hozott vezérkari bírósági ítélettel kapcsolatos aggályainak adott hangot, csütörtökön pedig egyebek mellett az 1948-ban, a volt csendőr százados ellen valló Nagy János főhadnagy vallomásainak körülményeiről és az ügyében hozott ítéletről mondta el szakértői véleményét.
Eszerint az 1948-as szegedi népbírósági tanács törvénytelenül alakult meg, ami – szerinte – a jogállam ismérve alapján semmisségi okot jelent. Az ügyben született ítéletet ezért hatálytalannak, semmisnek tudja elfogadni, ahogy az összes többi, 1948-ban és 1949-ben hozott ítéletet is.
A szakértő egybe vetettette Nagy János kihallgatási jegyzőkönyveit, amelyek egyike tartalmazza Képíró nevét. Elmondása szerint az egyik jegyzőkönyv szó szerint átveszi a másikban leírtakat, de a Képíróra nézve enyhítő körülményeket – miszerint egy újvidéki szállótulajdonos családja neki köszönhetően menekült meg – nem. Zinner Tibor szerint a népügyészségen kelt kihallgatási okiratok és a vádirat között markáns különbségek vannak, egyes események összemosódnak.
A szakértő szerint Nagy János 1948-ban kényszer alatt tett vallomást, hiszen “miért vallott volna saját maga és más ellen”, tette fel a kérdést. Képíró Sándor neve úgy merülhetett fel, hogy a korabeli kihallgatás menete szerint a kihallgatottnak először arról kellett beszámolnia, kiket és honnan ismer, mit tud bizonyos személyekről. Nagy és Képíró a szegedi egyetemről ismerték egymást, a szakértő szerint így jöhetett szóba Képíró neve is, és “ennek alapján születhetett a történet” a harminc fogoly kivégzéséről.
A szakértő azt is elmondta, hogy az üggyel kapcsolatos – a 70-es években született – utolsó okirat szerint Nagyot csak egy szerb pópa meggyilkolása miatt ítélték el, egyéb háborús bűncselekmények elkövetésére nincs utalás.
Szakály Sándor, a másik történész szakértő egyetértett Zinner Tiborral abban, hogy a bírósági tanács törvényellenesen volt felállítva, illetve abban is, hogy akkoriban testi-lelki kényszerrel születtek vallomások.
Az 1942-es újvidéki razziáról elmondta: annak célja a partizánok kiszűrése és a közrend fenntartása volt, nem pedig az, hogy szerbeket és zsidókat gyilkoljanak le. A razzia azonban tragikus fordulatot vett, és több száz embert öltek meg.
Mint mondta: az egyik tárgyalási jegyzőkönyv szerint Képíró Sándor körzetében nem volt fegyverhasználat, ilyennél nem volt jelen. A szakértő szerint nem támasztja alá semmi, hogy a volt csendőr százados fegyverhasználatra parancsot adott volna.
Szakály Sándor beszélt az 1944-es, Képíró ellen hozott ítélet másolatáról is, amely szerinte nem okirati példány, nem biztos, hogy megegyezik az eredeti ítélettel. Gépelési hibák vannak benne, nem biztos, hogy Magyarországon keletkezett, lehetséges, hogy egy szerbre fordított okiratot ültettek vissza magyarra, emellett tartalmi hitelessége is megkérdőjelezhető.
A tárgyalás pénteken folytatódik.
