A gazdasági válság nem kedvez egy kreatív költségvetési vitának: a jelek szerint a Bizottság a status quo megőrzése mellett csak szerény mértékű növekedést javasol majd az uniós kiadásokban, amikor a héten közzéteszi hivatalos javaslatait a 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi tervről. Brüsszel várhatóan „európai adót” is javasolni fog a tagállami befizetések egy részének kiváltására.
A gazdasági válság és az azzal összefüggő tagállami spórolás miatt rendkívül szűk mozgástere volt az Európai Bizottságnak, amikor az elmúlt hetekben nagy titoktartás mellett kidolgozta a 2014 és 2020 közötti többéves keretköltségvetésről szóló javaslatait. A biztosi testület szerdán vitatja meg és ezt követően fogadja el Janusz Lewandowski költségvetési biztos javaslatait.
Háttérbeszélgetésekből és előjelekből ítélve jó okkal feltételezhető, hogy a Barroso-bizottság csak módjával kívánja növelni a jelenlegi hétéves periódushoz képest 2014 és 2020 között az uniós kiadásokat, noha az Európai Parlament szerint az EU előtt álló kihívások nagyobb mértékű emelést indokolnának. Erre azonban nincs készség az odahaza költségvetési megszorításokra kényszerülő tagállamok körében, ami Brüsszelt is fokozott óvatosságra inti. José Manuel Barroso bizottsági elnök nem szeretne úgy járni, mint elődje, Romano Prodi, akinek a legutóbbi tárgyalássorozat előtt tett költségvetési javaslatait a kormányok irreálisnak minősítették és gyakorlatilag lesöpörték az asztalról. Hogy ez ne következhessen be, Brüsszel értesülésünk szerint nagyon földhöz ragadt javaslattal fog előrukkolni, saját magán is példát mutatva a takarékosságból (a keretköltségvetésről szóló javaslattal egy időben hozzák nyilvánosságra azt a tervet, amely csökkentené a Bizottság adminisztratív kiadásait).
Ezért a Bizottság vezérkara egy előre eldöntött kiadási plafonnal fogott bele a házon belüli egyeztetésekbe és ehhez próbálta hozzáigazítani az egyes tárcák részéről jelentkező anyagi igényeket. És bár eddig nem szivárogtak ki számok, a testület várhatóan a nettó befizető országok által óhajtott GNI-arányosan 1 százalékos és az Európai Parlament által nemrég javasolt 1,11 százalék közé lövi majd be a kiadási szintet. Emlékeztetőül: 2013-ban a pénzügyi kötelezettségvállalások (tehát nem a tényleges kifizetések) szintjén GNI-arányosan 1,06 százalék lesz a büdzsé.
A költségvetési vitákat behatóan ismerő egyik brüsszeli szakértő is arra számít, hogy a Bizottság defenzív hozzáállást tanúsít majd a pénzügyi tervben, és inkább tartja magát a status quo-hoz. Pedig – mutatott rá Jorge Nunez Ferrer a Bruxinfónak – a gazdasági válság egyúttal mindig lehetőség is olyan változtatások keresztülvitelére, amelyek normális körülmények között egyébként túl kockázatosak. „Az már látható, hogy sajnos nem ebbe az irányba fejlődik majd a vita” – vélekedett a CEPS brüsszeli kutatóintézet rangidős elemzője, aki szerint a kormányok a közvéleményük reakciójától tartva arra összpontosítanak majd, hogy megússzák veszteségek nélkül a pénzügyi vitát. „A legborzalmasabb, hogy számokról fogunk vitatkozni, nem pedig politikákról. Ugyanoda jutunk, mint legutóbb: a vitából matekverseny lesz” – tette hozzá.
Az előző pénzügyi vitához hasonlóan ezúttal is a nettó befizető országok adták meg a tárgyalások alaphangját, amikor még tavaly decemberben öten (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Hollandia és Finnország) az uniós költségvetés reálértéken történő befagyasztására szólítottak fel. Janusz Lewandowski azonban több interjúban is elutasította ezt a megközelítést, mert egy befagyasztott „háztartással” egyszerűen nem lehet előremozdulni. Egyes becslések szerint az eredetileg brit javaslat 2020-ig reálértékben 30 százalékos csökkenéssel érne fel az uniós kiadásokban.
A Bizottság információink szerint szerény mértékű növekedés mellett 2014 után több pénzt kíván fordítani az EU költségvetéséből az innovációra, a kutatásra, az oktatásra, az energia, közlekedési és távközlési infrastruktúrákra (még egy ilyen „hálózati” külön alap is lehet), valamint a kül- és szomszédságpolitikára is. Ez elvileg azt feltételezi, hogy más kiadásokon kell majd spórolni. A megtakarítás olyan tételeket érinthet elsősorban, ahol kevésbé indokolható az európai uniós szerepvállalás. Brüsszel egyes hírek szerint e célból „negatív prioritások” megnevezésére készül.
Forrásaink szerint a közös agrárpolitikára fordított kiadások teljes büdzsén belüli aránya tovább csökken majd 2014 és 2020 között, bár a Bizottság aligha vállalja fel a harcot a hagyományosan erős agrárlobbival. Ebből kiindulva sokan arra számítanak, hogy a regionális politika lehet a következő pénzügyi vita nagy vesztese, noha ez koránt sem jelenti azt, hogy az új tagállamok szegényebb régióinak a jövőben kevesebb pénz jut majd. „A regionális politika pozíciója a leggyengébb” – vélekedett a BruxInfónak Jorge Nunez Ferrer a CEPS-től, aki szerint több nettó befizető is rámutat majd az új tagállamok – elsősorban Bulgária és Románia – viszonylag gyenge pénzfelhasználására.
Értesülésünk szerint a nagyjából ugyanakkora regionális „tortát” több részre kell szeletelni majd, miután a Bizottságon belül teret nyert az az elképzelés, hogy az uniós átlagos GDP 75 és 90 százaléka közötti „átmeneti régiók” is külön támogatásban részesülhessenek. Ez zömében a régi tagállamok fejletlenebb térségeit érintené. Lewandowski biztos ugyanakkor egyes hírek szerint a regionális büdzsének a jelenleginél nagyobb hányadát (most a teljes keretnek csak 51 százaléka) tartaná fenn a közép- és kelet-európai új tagoknak, amit elvileg a nettó befizető országok sem elleneznek.
A CEPS kutatója szerint ugyanakkor a kohéziós támogatásoknál bőven van lehetőség a megtakarításokra. „Óriási összegeket lehet beazonosítani, amelyeket nem az uniós költségvetésből kellene fizetni. Miért kell például EU-s pénzből évente 2-3 milliárd eurót juttatni Londonnak szakképzésre? Ezeket az összegeket át lehetne irányítani máshová” – mutatott rá Nunez Ferrer.
Számos arra mutató jel van, hogy a Bizottság a költségvetés bevételi oldalának részleges átalakításával próbálja majd oldani a kormányok szűkmarkúságát. A tervek szerint ugyanis a nemzeti költségvetési befizetés uniós büdzsén belüli aránya a jelenlegi 76 (az áfa-val 80 fölötti) százalékról körülbelül kétharmadra csökkenne, miközben az úgynevezett saját források aránya egyharmadra nőne. Ha így történne, a tagállamoknak kevesebb pénzt kellene átutalniuk büdzséjük rovására Brüsszelbe (az uniós brit befizetés a szigetország költségvetésének állítólag a harmadik legnagyobb tétele). A rést a saját forrásokból pótolnák, ami a viták jelenlegi állása szerint két tétel lehet: a pénzügyi szektort terhelő adóbevétel, továbbá egy európai hozzáadott-érték adó (áfa).
Utóbbi azt jelentené, hogy a tagállamoknak egy meghatározott százalékkal (mondjuk 1 százalékkal, de ez csak példa) meg kellene emelniük az áfa-t és ezt a hányadot át kellene utalniuk az EU-nak. Formailag a vásárlók olyan számlát kapnának, amelyen fel lenne tüntetve az uniós áfa is. A tagállamoknak nem kellene módosítaniuk a forgalmi adón, a fogyasztóknak viszont mégha minimálisan is, de növekednének az adóterhei ezáltal. Ezért ez az EU-adó nagyon kényes kérdés, és egyáltalán nem biztos, hogy a kormányok vevők lesznek rá. Elég ha csak egy ország elutasítja, hiszen az EU-büdzsé bevételi oldaláról szóló rendelet egyhangú tanácsi döntést igényel és utána még a tagállamok parlamentjei is ratifikálják.
Jó okkal feltételezhető, hogy a Bizottság a speciális költségvetési visszatérítések, mindenekelőtt a brit rebate eltörlését, illetve egy általános korrekciós mechanizmussal való felváltását javasolja majd. Londont vélhetően azzal próbálják majd megnyerni az ügynek, hogy csökkenni fog a brit befizetés.
