A valamely tagállam területére való beutazást megtagadó határozat indokolásának lényegét közölni kell az érintettel. A tagállam azonban a legszükségesebb mértékben megtilthatja azon okoknak az érintettel való közlését, amelyek nyilvánosságra hozatala sérthetné a nemzetbiztonságot – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C 300/11. sz., ZZ kontra Secretary of State for the Home Department ügyben hozott ítélet
A tagállamok állampolgárai beléphetnek, és bizonyos feltételek mellett tartózkodhatnak más tagállamok területén. A tagállamok azonban közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból megtagadhatják e jogot.
Az Egyesült Királyságban az államterületre való beléptetést megtagadó azon közigazgatási határozatok, amelyeket olyan információk alapján fogadtak el, amelyek nyilvánosságra hozatala sértheti a nemzetbiztonságot, a Special Immigration Appeals Commission (a bevándorlási ügyek különleges fellebbezési bizottsága, a továbbiakban: SIAC) előtt támadhatók meg. A SIAC előtti eljárásban az ilyen határozatot megtámadó személy és a meghatalmazott ügyvédei sem ismerhetik meg a határozat alapjául szolgáló információkat, ha azok közlése ellentétes lenne a közérdekkel. Ebben az esetben különleges ügyvédet neveznek ki az érintett személy érdekeinek a SIAC előtti képviseletére, aki hozzáféréssel rendelkezik ezen információkhoz. A különleges ügyvéd ugyanakkor nem konzultálhat az eljárással kapcsolatos kérdésekről az érintettel azt követően, hogy tájékoztatták azokról a bizonyítékokról, amelyek közlését a Secretary of State – az e területen hatáskörrel rendelkező brit hatóság – ellenezte. E különleges ügyvéd mindazonáltal utasításokat kérhet a SIAC tól e közlés engedélyezésére.
ZZ francia és algériai kettős állampolgár. 1990 óta házasságban él egy egyesült királyságbeli állampolgárral, akivel nyolc gyermekük van. 1990 től 2005 ig ZZ jogszerűen tartózkodott az Egyesült Királyságban. Miután elhagyta az Egyesült Királyságot, a Secretary of State 2005 augusztusában visszavonta a tartózkodási engedélyét azzal az indokkal, hogy jelenléte sérti a közérdeket. 2006 szeptemberében ZZ visszatért az Egyesült Királyságba, ahol ugyanezen hatóság beléptetést megtagadó határozatot hozott vele szemben.
ZZ keresetet nyújtott be a beléptetést megtagadó határozattal szemben a SIAC hoz. Ezen eljárás során csak a nem titkosított bizonyítékokról konzultálhatott a két különleges ügyvédjével.
A SIAC elutasította ZZ keresetét, és egy kimerítő indokolást tartalmazó ún. „titkosított”, valamint egy összefoglaló indokolást tartalmazó ún. „nyilvános” ítéletet hozott; kizárólag ez utóbbit közölték ZZ vel. A nyilvános ítéletből kiderül, hogy a SIAC – a „titkosított” ítéletben kifejtett indokok alapján – bizonyítottnak tekintette, hogy ZZ 1995 ben és 1996 ban részt vett a Groupe islamique armé (GIA) hálózatának tevékenységeiben és terrorista cselekményekben.
ZZ fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Court of Appeal hez (England & Wales) (fellebbviteli bíróság, Egyesült Királyság), amely azt a kérdést terjesztette a Bíróság elé, hogy a SIAC milyen mértékben köteles a beléptetést megtagadó határozat alapját képező közbiztonsági okokat közölni az érintettel.
A Bíróság a tegnapi napon hozott ítéletében legelőször is emlékeztet arra, hogy a 2004/38 irányelv1 értelmében az érintett személyeket írásban kell értesíteni a beléptetést megtagadó határozatról oly módon, hogy megérthessék annak tartalmát és a következményeit. Ezenkívül az érintett személyeket pontosan és teljes körűen tájékoztatni kell azokról a közrendi, illetve közbiztonsági okokról, amelyeken e határozat alapult, kivéve ha ez a nemzetbiztonsági érdekekkel ellentétes.
A Bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a tagállamok kötelesek hatékony bírósági felülvizsgálatot előírni mind a beléptetést megtagadó határozat, mind pedig a határozat alapjául szolgáló indokok érintettel való közlésének megtagadása céljából felhozott, nemzetbiztonsággal kapcsolatos okok megalapozottsága tekintetében. Így a beléptetést megtagadó határozat jogszerűségének felülvizsgálatával megbízott bíróságnak képesnek kell lennie azon okok és bizonyítékok összességének megismernie, amelyek alapján e határozatot elfogadták. Másfelől a bíróságot meg kell bízni annak vizsgálatával, hogy a nemzetbiztonsággal kapcsolatos indokokkal ellentétes e ezen okok és bizonyítékok közlése.
A Bíróság e tekintetben kiemeli, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak bizonyítania kell, hogy a nemzetbiztonságot ténylegesen sértené az okok érintettel való pontos és teljes körű közlése. Következésképpen nem létezik a nemzeti hatóság által ezen okok közlésének megtagadására vonatkozóan felhozott indokok fennállása és megalapozottsága mellett szóló vélelem.
Ha e körülmények között a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a nemzetbiztonsággal nem ellentétes azon okok pontos és teljes körű közlése, amelyeken a beléptetést megtagadó határozat alapul, lehetőséget ad a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság számára a hiányzó okok és bizonyítékok érintettel való közlésére. Ha azonban ez a hatóság nem engedélyezi ezek közlését, a bíróság kizárólag azon okok és bizonyítékok alapján vizsgálja meg e határozat jogszerűségét, amelyeket közöltek vele.
Ha viszont kiderül, hogy a nemzetbiztonsággal valóban ellentétes az említett okok érintettel való közlése, a beléptetést megtagadó határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát olyan eljárásban kell elvégezni, amely megfelelő módon mérlegeli a nemzetbiztonságból és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogból eredő követelményeket, a legszükségesebbre korlátozva az e jog gyakorlásába való esetleges beavatkozásokat.
Ezen eljárásnak a lehető legszélesebb mértékben biztosítania kell a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartását annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett számára a szóban forgó határozat alapjául szolgáló okok vitatását, valamint az erre vonatkozó bizonyítékokkal kapcsolatos észrevételek benyújtását, és ennélfogva a védekezésül felhozott jogalapjai hatékony érvényesítését. Különösen közölni kell az érintettel azon okok lényegét, amelyeken a beléptetést megtagadó határozat alapul, mivel a nemzetbiztonság védelme szükségességének nem lehet az a következménye, hogy megfosztja az érintettet a meghallgatáshoz való jogától, és ennélfogva hatástalanná teszi a jogorvoslathoz való jogát.
A Bíróság egyben megjegyzi azt is, hogy a hatékony bírói jogorvoslathoz való jog és a szóban forgó tagállam biztonsága védelme biztosításának szükségessége közötti mérlegelés nem alkalmazható ugyanilyen módon az illetékes nemzeti bírósághoz benyújtott okokat megalapozó bizonyítékokra. Bizonyos esetekben ugyanis e bizonyítékok közlése közvetlen és egyedi módon sértheti a nemzetbiztonságot, mivel különösen veszélyeztetheti a személyek életét, egészségét vagy szabadságát, vagy speciálisan a nemzetbiztonsági hatóságok által alkalmazott nyomozási módszerek felfedését, és így súlyosan akadályozza, vagy akár meggátolja e hatóságok feladatainak jövőbeli teljesítését.
A Bíróság végül rámutat arra, hogy az Egyesült Királyság bíróságának kell egyfelől biztosítania azt, ahogy a szóban forgó határozat alapjául szolgáló okok lényegét oly módon közöljék az érintettel, amely kellően figyelembe veszi a bizonyítékok titkosságának szükségességét, másfelől le kell vonnia e közlési kötelezettség esetleges megsértésének következményeit.
1Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29 i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL L 274., 2009.10.20., 47. o.).
