Amennyiben részmunkaidős szülői szabadság idején kerül sor jogellenes elbocsátásra, a teljes munkaidőben alkalmazott munkavállalónak járó védelmi átalány-kártérítést a teljes munkaidőre járó díjazás alapján kell meghatározni. A részmunkaidőre járó díjazáson alapuló számítás megfosztaná az uniós jog által létrehozott védelmi rendszert a lényegének nagy részétől, és megkérdőjelezné a munkavállaló megszerzett jogait – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C588/12. sz. ügyben hozott ítélet - Lyreco Belgium NV kontra Sophie Rogiers

Az uniós jog úgy rendelkezik, hogy a munkavállalókat védeni kell a szülői szabadság kérelmezése, illetve igénybevétele miatti jogellenes elbocsátás ellen, valamint hogy a munkavállalóknak joguk van az előző munkahelyükre visszatérni, vagy annak hiányában annak megfelelő vagy ahhoz hasonló munkahelyet elfoglalni. A belga átültető jogszabály kifejti, hogy azon munkáltató, aki súlyos vagy megfelelő okok hiányában mond fel egy munkaszerződést, köteles a munkavállalónak hat havi díjazásnak megfelelő összegű védelmi átalány-kártérítést fizetni.

S. Rogiers határozatlan időre szóló munkaszerződés keretében teljes munkaidőben dolgozott Belgiumban a Lyreco vállalkozásnál. S. Rogiers teherbe esett, és 2009-ben szülési szabadságot vett igénybe, melyet négy hónapos részmunkaidős szülői szabadsággal hosszabbított meg. A szülői szabadság elején a Lyreco öt hónapos felmondási idővel felmondta S. Rogiers munkaszerződését. A belga bíróság védelmi átalánykártérítés megfizetésére kötelezte a Lyrecot, azzal az indokkal, hogy semmilyen súlyos vagy megfelelő ok nem igazolta a munkaszerződés szülői szabadság idején történő egyoldalú megszüntetését.

A fellebbezés alapján eljáró arbeidshof te Antwerpen (antwerpeni munkaügyi bíróság, Belgium) azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy ilyen esetben az átalány-kártérítést a munkavállalónak az elbocsátása időpontjában járó csökkentett díjazás alapján kell-e meghatározni. A Lyreco úgy érvel ugyanis, hogy e kártérítést a S. Rogiers-nek az elbocsátása időpontjában járó díjazás alapján kell kiszámítani, azaz a részmunkaidős szülői szabadság keretében részidőben végzett munkának megfelelő fizetés alapján.

Ítéletében a Bíróság úgy találja, hogy a belga jog szerinti védelmi átalány-kártérítés a munkavállalókat a szülői szabadság kérelmezése, illetve igénybevétele miatti jogellenes elbocsátás ellen védő intézkedésnek minősül. A Bíróság kiemeli ugyanakkor, hogy e védelmi intézkedést nagymértékben megfosztaná hatékony érvényesülésétől, ha a kártérítést nem a teljes munkaidejű foglalkoztatás alapján járó díjazás, hanem a részmunkaidős szülői szabadság idejére járó csökkentett díjazás alapján határoznák meg. Amint a Bíróságnak már volt alkalma ezt egy korábbi ítéletében hangsúlyozni, az ilyen számítási módszer nem bírna kellő elrettentő hatással, hogy megakadályozza a munkavállalók jogellenes elbocsátását, és megfosztaná lényegétől az uniós jog által bevezetett védelmi rendszert.

A Bíróság megállapítja, hogy ezen értékelést megerősíti azon tény, miszerint az uniós joggal összhangban, a munkavállaló által a szülői szabadság megkezdéséig megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogoknak (tehát a munkaviszonyból eredő valamennyi jognak és előnynek) a szülői szabadság végéig változatlanoknak kell maradniuk. A Bíróság úgy véli, hogy a munkaszerződés munkáltató általi, súlyos vagy megfelelő ok nélküli egyoldalú felmondása esetén a védelmi átalány-kártérítéshez való jog a megszerzett jogok részét képezi, amennyiben a kártérítés a munkavállalónak az általa betöltött állás okán jár, melyet a jogellenes elbocsátás hiányában továbbra is betöltene.