Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke Székhelyi Mailáth György országbíró emlékére 2014. július 17-én két tagozatban (joghallgatói, bírósági dolgozó) és négy szekcióban (polgári, büntető, közjogi, általános bírósági) hirdetett tudományos pályázatot. A felhívásra összesen 51 színvonalas pályamű érkezett, amelyeket szekciónként külön joghallgatói és bírósági dolgozói tagozatban is díjaztak.

A pályázat nyerteseivel készült interjúsorozat újabb állomásaként Gyurán Ildikó, a Miskolci Törvényszék bírósági titkára beszél díjazott dolgozatáról.

Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke által meghirdetett Mailáth György tudományos pályázatra benyújtott nyertes pályázatát „A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés emberi jogi megítélése” címmel írta. Hogyan foglalná össze annak tartalmát, főbb megállapításait?

Dolgozatom alcíme: „Ezt egy életen át kell játszani – és még azon is túl”. Aktualitását a Magyar László kontra Magyarország perben meghozott marasztaló ítélet adta. A munkám nyomon követi a Magyarországon tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek által elkövetett cselekményeket, az intézmény történeti kialakulását, annak változásait és a dolgozat megírásakor hatályos szabályait. Foglalkoztam e speciális büntetés végrehajtási szabályaival, körülményeivel, valamint olyan ítéletekkel, amelyeket az Emberi Jogok Európai Bírósága hozott. Szociológiai és jogi szempontból vizsgáltam a „tész”-re ítéltek és a társadalom benyomásait, illetve felsorakoztattam a büntetés mellett és ellen szóló érveket. Összegzésként saját módosító javaslataimat fogalmaztam meg, hiszen a strasbourgi ítélet kapcsán a jogalkotónak újra kellett gondolnia a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozását.

Mennyire áll közel bírósági munkájához (vagy tanulmányaihoz) a választott téma? Miért pont erre esett a választása?

Egyéb feladataim mellett büntetés-végrehajtási titkárként is tevékenykedek a Miskolci Törvényszéken. Ugyan tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek nincsenek a miskolci bv. intézetben, az elítéltek kérelmeivel nap, mint nap foglalkozom.

Olyan témát szerettem volna választani, ahol önálló gondolataimat, – akár jogszabály módosításra is vonatkozó – javaslataimat megfogalmazhatom. Például Strasbourgban 2014. május 20-án kimondták: a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró tényleges életfogytiglan szabályozása az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik. Nem önmagában a tényleges életfogytig tartó szabadság intézménye, hanem a megfelelő felülvizsgálat hiánya miatt sértő a magyar szabályozás. Ezt követően 2015-től az új büntetés-végrehajtási törvénybe bekerült a kötelező kegyelmi eljárás. Pályaművemben erre két megoldási javaslatot tettem: egyik a feltételes szabadságra bocsátáshoz hasonló jellegű felülvizsgálat elhelyezése a Bv.tvr-ben, másik a kegyelem intézményének újragondolása volt. Dolgozatom javaslatai nagyban hasonlítanak ahhoz, amit végül a jogalkotó elfogadott.

Egy komplex tudományos anyag elkészítése bizonyára időigényes elfoglaltság. Mennyi idő alatt készült el a pályamű?

Nagy részét nyáron, a törvénykezési szünet ideje alatt írtam, a legtöbb idő azonban a kutató munkával telt, amelynek köszönhetően számos szakirodalommal gazdagítva készíthettem el a dolgozatot.

Az OBH által díjazott művek megtekinthetők a www.birosag.hu oldalon. Utólag beleolvasott a többi munkába is?

Igen, a hasonló témában írt dolgozatokat már elolvastam.

Indult már korábban is tudományos pályázaton?

A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Deák Ferenc Doktori Iskola hallgatója voltam, így sok pályázaton indultam, tudományos publikációkat írtam, illetve előadásokat tartottam. 2012 júniusában bírósági fogalmazóként vettem részt egy kolléganőmmel az OBH által meghirdetett „Sziget Bíróságban”, ahol „Jó a cucc? Tudunk jobbat” címmel készítettünk drogprevenciós pályázatot.

Mennyire tartja fontosnak a tudományos pályázatokat? Az egyes dolgozatokban foglalt megállapítások mennyiben lehetnek hatással a jogalkalmazási gyakorlatra vagy közvetett módon a jogalkotásra?

Nagyon örültem a lehetőségnek, hiszen a pályázat kiírásakor már tudtam, hogy írni fogok valamilyen témában. Több lehetőség is érdekelt, így például sajtótitkárként a bíróság és sajtó kapcsolatával is szívesen foglalkozom. Dolgozatom tökéletes példája annak, hogy egyes megállapítások, így egy-egy gyakorlati probléma feltárása, külföldi példák felvetése és ismertetése igenis hatással lehet akár a jogalkotásra is.

Kapcsolódó beszélgetés:

Féluralom vagy hivatalbóliság – Nyertes mű a Mailáth György pályázaton – Beszélgetés a szerzővel, Virág Csaba bíróval