Az új Munka törvnykönyve (Mt.) szabályai néhány kivételtől eltekintve 2012. július 1. napjával léptek hatályba, és alapvetően rajzolták át a munkavállalók és a munkáltatók jogait és kötelezettségeit, valamint kockázat átcsoportosítást is végrehajtottak a felek között. A paradigmaváltás azonban a munkaviszony megszüntetésének a szabályozásában is érvényre jut. Nem csak gyengíti a munkáltatói felmondás törvényi garanciáit, de a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit is lényegesen enyhíti.
2012-től gyengülő felmondási védelem
A munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése körében a törvény tehát több tekintetben változtat a szabályozási gyakorlaton. Az általános indoklás úgy érvel, hogy a felmondási tilalmak rendszere a munkáltatók számára túlzott és indokolatlan tehernövekedést okozott, s azt „sem az európai országokban alkalmazott megoldások, de szociálpolitikai szempontok sem támasztották alá”. A szabályozás célja a teherkiegyenlítésen túlmenően a nagyszámú és elhúzódó munkaügyi perek számának a csökkentése volt.
Cél volt a munkaügyi perek számának a csökkentése
Nézzük ezt követően elsőként azt, hogy a jogalkotó hogyan kíván eleget tenni a Magyar Munka Terve elnevezésű programjában foglaltaknak. A munkáltatókat sújtó „túlzott és indokolatlan tehernövekedésre”, valamint az elhúzódó munkaügyi perekre azt találta ki a jogalkotó, hogy megszünteti a pereskedés mögött álló munkavállalói érdekeltséget. Ezt úgy oldotta meg, hogy fő szabályként bevezette azt, hogy amennyiben a munkáltató a munkaviszonyt jogellenesen szünteti meg, a munkavállaló fő szabályként nem kérhet a bíróságtól visszahelyezést, csupán kártérítést. Gondolhatnánk, hogy hát ki akar visszamenni ahhoz a munkáltatóhoz, aki így elbánt vele, hiszen a kártérítésből meg tud élni addig, amíg nem talál munkát. A jogalkotó azonban előírta, hogy az elmaradt jövedelem jogcímén igényelt kártérítés összege mostantól limitált. Méltánytalannak ítélte ugyanis azt, hogy a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltató a bíróságok lassú ítélkezése okán évekre visszanyúlóan fizethessen kártérítést. Ezt követően arról döntött, hogy eltörli a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a korábbi Mt. alapján követelhető átalány jellegű kártérítés lehetőségét. Az új szabályok hatályba lépése előtt ugyanis még lehetőség nyílt arra, hogy a munkavállalónak a bíróság az eset körülményei alapján 2-12 havi átlagkeresetet ítéljen meg, mely megoldást az új Mt. már nem ismeri.
Teljesült a cél: drasztikusan csökkent a munkaügyi perek száma
Nézzük ezt követően azt, hogy a megváltozott szabályok a munkaügyi perek számában visszatükröződnek-e. A hivatalos statisztikák alapján megállapíthatjuk, hogy sajnos igen. A bírósági fórumrendszer munkaügyi kérdésekben három fokú. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok járnak el első fokon, tőlük a székhelyük szerint illetékes törvényszékekhez lehet fordulni, s utolsó szintként a Kúria jöhet számításba. Első fokon a munkaügyi perek száma évente 2000 üggyel csökken, a 2012-es 18000-es ügyszámról 2014-re 14.000-re esett vissza. Ezen belül a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek száma 5100-ról 3800-ra csökkent és jelenleg az ügyek 27%-át teszik ki. A másodfokú bíróságokhoz a számok tanúsága alapján csupán az ügyek 10%-a kerül. A hatályba lépéskori 480-as ügyszámról a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek száma 360-ra csökkent és ez az ügyek 17%-át teszi ki. A Kúriához minden harmadik munkavállaló fordul ezt követően. A Kúria ügyterhe évi 840 ügyről 660 ügyre csökkent. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek száma ezen belül 302-ről 250-re csökkent. Ez jelenleg az ügyek 37%-át teszi ki.
Megállapítható tehát az, hogy az új Mt. hatályba lépése a munkavállalók jogérvényesítését jelentősen korlátozta. Ebből az is következik, hogy a szakszervezetek a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt alkalmazott szankciók szigorítását joggal követelik.
