1833. február 1-jén, Pesten született Réső Ensel Sándor, kora közismert igazságügyi szakembere, néprajzi publicistája. Börtönügyi munkásságára a Themis 1874. évi számában megjelent, Borsodmegye a fegyházi reform terén című írásával emlékezünk.
“Borsodmegye a fegyházi reform terén.
Ezen megye többször tette magát nevezetessé az által, hogy a börtönrendszerben reformokat hozott be, különösen pedig a rabok dolgoztatását vette gondos figyelmébe. Igy már 1834-ben, hogy az adófizetők terheit kevesbitse, rabjait oly munkák teljesitésére kivánta alkalmaztatni, hogy élelmüket kézi munkájok által megkeresvén, a henye élettől elszokjanak és büntetésük kiszenvedése után a polgári társaságnak munkát szerető hasznos tagjai legyenek. Ez időben Reviczky Adám fő- kanczellár volt a megye főispánja, alatta tétetett inditvány egy rabmunkáltató intézet feállitása iránt s ő tiszti fizetéséből 724 frt 10 krt, Br. Vay pedig 400 frtot hagyott hátra ez intézetre, 1000 frtot ugy ajándékoztak e czélra, azután 202 drb 10 frtos részvényt bocsátottak ki, a földbirtokosok, tisztviselők, tőkepénzesek s emberbarátok közt, melyek járásonként osztattak szét s az, a ki elvállalta, a rabdolgoztató intézet részvényesévé lett. E szent czélra Dőry Krisztina asszony Miskolczon levő házát engedte át 1834. Mindszenthó 23-án, miután eleinte a ménló-istáló volt kiszemelve s átalakítva a rabdolgoztatónak, melyben azonban csak 17 rab foglalkozhatott. Pyrker János érsek 10 részvényt vett, illetőleg ajándékozzon a czélból, hogy annak kamatja a szegényebb, arra érdemes raboknak kiszabadulásukkor adassék ki, hogy azok keresethez és foglalkozáshoz juthassannak. Hám János szatmári püspök szintén ezen nemes czélra 400 frt áru részvényt vett.
A rabmunkáltató intézet felügyelője Jekelfalussy László lett, ki, hogy nem hűségesen kezelte ezen intézet vagyonát, mutatja azon körülmény, miszerint 1839-iki évi nov. 20-án 2478. sz. végzéssel 5600 frtra becsült vagyona összeiratott. De hogy miben marasztatott el, még az 1866-iki jelentések sem mutatják ki, a számadások pedig mindez ideig nem találtattak meg.
A szürposztó-szövés volt az első munka. Az intézet 9 havi dolgoztatással 1091 frt 47 krt keresett. Terv szerint 300 dolog-napra 306 mázsa gyapju kellett. Az akkori árban mázsája 50 frttal számítva
tett a kiadás 15000 frtot
mester s legény fizetése 600 frtot
40 rabnak 15 krjával napi
járadék 365 napra 3650 frtot
Javításokra 50 frtot
Összesen 19300 frtot
Számítás szerint készült 600 vég posztó, melynek vége 35 frtjával 21000 frtra vétetett fel, igy a nyereség 1700 frt volt.
Az 1838-iki számadások szerint 1837. pünkösd hó 18-tól 1838. böjtelő 7-ig a pénztárból Jekelfalusy mint felügyelő átvett 4100 frtot 25 kr. árut, az épületek, szerszámok stb. 5612 frt 12 krra becsültettek.
A rabmunkáltatásra téglaszinhely is állittatott fel egy négy köblös földön s ehez szekér s két ló mint szer adatott. Már 1838. háztetők készitésével 42 rab foglalkozott, 37.000 nyers tégla készült s ezt 12 rab felhasználásával, kik naponként 5 krt. kaptak, késziték el. Ez áruczikk nagy kelendőségnek örvendett.
Érdekes az is, hogy a megye oly malmot is állított fel, mely tapodás által volt forgatandó s forgatás által lisztelt és fürészelt. Hogy e malom létesülhessen átengedték1834-ben a cholerális, koronázási és installationális követelésekből fennlevő tartozási összegeket. A malom azért neveztetett tapodó-malomnak, mert ellentéte volt a húzó vagy toló malmoknak. Azt kivánták ugyanis, hogy a rest s dologtalan ne lőgérezhessen, hanem tapodással működjék. Ezen malom 16 láb átmérővel és 8 láb szélességgel birt, közepén 5/ 8 hüvely koszoru volt, ugy, hogy karjai mellett két oldalt a rabok mozoghattak a kerék boritékja külfején levő lépcsőzeteken. A tapodó keréken 8 rab mozoghatott, egynek testi sulyát 125 fonttal számitva, 1000 font 3.1. sulysebesség mellett a mozgás mozzanat percze, vagy eredménye 3000 font 2.8-at tett.
A tapodóval egy gerendélyen állt 9 láb átmérőjű 3/9 hüvelyknyi kávájú fésűs kerék 88 fésűvel. A bővebb leirást mellőzve, csak azt jegyezzük meg, hogy az efféle tapodó malmok a raboknak szédülést okoztak, kihányták azon kis ételt is, melyet kaptak; akadály volt a munka mellett a lábvas-viselés is és azon körülmény, hogy a mozgás egy helyben történvén, megállni a mikor s kinek tetszett sem lehetett, hanem 20—22 perczig egy húzomban kellett rajta taposni.
Somogy megyében is állittatott fel a rabok munkáltatására ily tapodó malom, melynek ügyes gépezetére a rabokat bizonyos számban s óránként felváltva reá állitották s folytonos tiprás — távol azonban minden baromi megeröltetéstől — csupán az egyik lábnak a másik után való gyors felemelése által — mozgásba hozták a malom kerékzetét s elég jól megőrölték a saját kenyerükhöz szükszéges lisztet, sőt még rész őrléseket is tettek.
A raboknak ilynemű foglalkodtatása a mult évtizedben szüntettetett meg.
Borsodmegye 1841-ben annyira tudta foglalkodtatni rabjait , hogy a 3263. sz. a jelentés szerint még elitéletlen rabokat is kért az intézetbe, deszka és szinhely készítésre, mely czikkek igen keresettek voltak 2999/8873. sz. a jelentés szerint a zsindely-hasogatás, deszka-és lécz-fűrészelés a kézi munkával való foglalkozásra alapul szolgált és 9984 frt. 55 kr. jövedelmet hajtott. Ebből 3773 frt. 31. kr. adatott ki, tehát maradt 2185 frt. a pénztárban és 3626 frt. befizetetlen volt.
1848. julius 31-én a pénzügyminiszteri értesítés szerint ezen intézet részére a boczkói sóhivatalnál 65 frt. 31 kr. volt letéve, 1850. máj. 8-án pedig Okolicsányi Manó elnöklete alatt egy bizottmány alakittatott , melynek feladata volt javaslatot tenni ez intézet felvirágoztatására, 1860-ban azonban a megyei hatóság által az intézet beszüntetése javasoltatott, mert hiányzott a fenntartási alap.
A tipró-malom egyik hőséről, Miskolczy Gyuri bódvai fiuról mondják, hogy annyira megkedvelte a géptant, hogy saját természeti eszével viz-szivattyú-gépet készített mint rab és azt a zsolczai hídnál az Előér kiszivattyúzására kívánta alkalmaztatni, a minthogy akkor egy ily hid készítése szóban is volt, de jutalmat a megye nem tűzvén ki, Miskolczy összetörte művét, mely mintában sikerrel dolgozott.
Ezen reform-törekvés megismertetése után külön czikkben fogunk értekezni ezen fegyház 1866-ik évbeli állásáról, melyben a fegyház leirását is adni fogjuk.
Közli R é s ő E n s e l.”
