A Jogtudományi Közlöny 1892. évi 24. száma adott hírt a Magyar Jogászegylet börtönügyi bizottságának tervezett őszi ülésszakáról.

“A Magyar Jogászegylet börtönügyi bizottsága az őszi ülésszakra a következő kérdéseket tűzte ki megvitatásra :
      1. Helyes és a büntetés rendeltetésének megfelel-e büntetőtörvényünknek és a végrehajtási rendeleteknek a fiatal koru büntettesekkel szemben elfogadott rendszere általában véve és különösen a 16-ik éven alul levő egyénekre vonatkozólag; helyes-e a büntetőtörvény azon álláspontja, a) hogy a 16-ik életévet betöltött egyénekkel szemben, eltekintve a 87. §. rendelkezésétől, a büntetési rendszernek teljes szigorát alkalmazza a nélkül, hogy a 16—18. életkoruakra vonatkozólag is átmeneti büntetési tételeket állapitana meg; b) nem volna-e az általános megelőző rendészet szempontjából czélszerü és a jövendőbeli criminalitas csökkentése czéljából szükséges, törvényes rendelkezéseknek alkotása oly egyének javitására és nevelésére vonatkozólag, kik a büntetőjogi beszámítás kezdő korát még nem érték el, mindazonáltal határozott bünhajlamnak kétségtelen tanuságát szolgáltatták.
      Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek:
      Vargha Ferencz kecskeméti kir. alügyész, Csiky Lajos debreczeni reform, theologiai tanár, Krajcsik Soma a kolozsvári javitó intézet igazgatója, Vámos Béla kecskeméti főkapitány, Gaál Manó Pál ideigl. nyugd. javitó-intézeti igazgató.
      2. Tekintve, hogy a gyakorlati életben gyakori jelenség, hogy a szülők gyermekeiknek nevelését teljesen elhanyagolják, de sőt erkölcstelen foglalkozásuk és bünös életmódjuk által azoknak erkölcsösségét veszélyeztetik, minél fogva czélszerünek és szükségesnek mutatkozik a gyermekeket ily szülőknek hatalma és vészteljes befolyásolása alól mentesíteni: mily intézkedések volnának teendők tekintettel az 1877. évi XX. tczik. 22. és 23. §-aiban foglalt rendelkezésekre is, ezeknek hatályositása végett és oly czélból, hogy a gyermekeknek erkölcsös nevelése mindenkoron biztosittassék?
      Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek:
      Farkas Lajos komáromi kir. törvényszéki biró, dr. Fekete Gyula ar.-maróthi kir. törvényszéki biró, dr. Gruber Lajos budapesti kir. alügyész, dr. Doleschall Alfréd budapesti kir. törvényszéki aljegyző.
      3. Fenforog-e annak szüksége, hogy büntetési rendszerünkben a rövid tartamu szabadságvesztés-büntetéseknek alkalmazási tere megszorittassék és ha igen, mily büntetési nemek kínálkoznak azoknak helyettesítésére?
      Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek:
      Dr. Kelemen Mór kir. curiai biró, Lukács Adolf pécsi kir. táblai biró, dr. Fayer László egyetemi rk. tanár, dr. Baumgarten Izidor budapesti kir. törvényszéki biró.
      4. Megfelel-e büntető törvényeinknek a pézbüntetések behajthatlansága tekintetében elfoglalt álláspontja az ezen büntetési nem alkalmazásában rejlő alapgondolatnak; nem volna-e ennek megfelelőbb a pénzbüntetésre elitélt egyéneket teljes vagyontalanságük és illetve fizetési képtelenségük esetében kereseti képességüknek az államkincstár javára való értékesitése által megbüntetni? A mennyiben pedig a jelen átváltoztatási rendszer fentartandónak találtatnék, nem szükséges e egyfelől az 1879. évi 40. tcz. 22. §-át összhangzásba hozni az 1878. évi V. tcz. 53. §-ával oly értelemben, hogy kihágás esetében kiszabott és két forintot meghaladó pénzbüntetés átváltoztatásánál is 1 frtól 10 frtig terjedő összeg helyett egy napi szabadságvesztés-büntetés számitható, másfelől törvényes megállapítása annak, hogy a pénzbüntetés összege és az átváltoztatási kulcs az elitélt vagyoni viszonyaihoz képest alkalmaztassák oly értelemben, hogy a napi keresményükből élők ellenében a pénzbüntetésnek lehetőség szerint eredeti alakjában teendő végrehajtásának előmozditása czéljából lehető kicsiny átváltoztatási kulcs vétessék alkalmazásba?
      Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek:
      Székács Ferencz kir. curiai biró, Tóth Gerő és Tarnai János budapesti kir. itélő táblai birák, Bodor László kolozsvári kir. törvényszéki biró, dr. Traiber Vincze budapesti kir. alügyész.
      5. Alkalmas-e az elzárás nélküli kényszermunka intézménye arra, hogy önálló büntetési nemként szerveztessék; ha igen, mily mérvben és mily feltételek mellett?
      Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek:
      Szerényi Kálmán budapesti kir. főügyészi helyettes, Hatzinger Sándor szegedi börtönigazgató, Kovács József illavai és Uhlyárik Albin soproni fegyintézeti igazgatók.
      6. Megegyeztethető-e a büntetési rendszer czéljával, hogy a szabadságvesztésre itélt egyének közmunkálatokkal szabadon foglalkoztassanak; ha igen, a szabadságvesztés-büntetések mely nemeire vonatkozólag volna ezen rendszer meghonositható és mily módozatok mellett?
      Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek:
      Dr. Jeszenszky Sándor m.-vásárhelyi kir. főügyészi helyettes, Becsey Gyula jászberényi kir. járásbiró, Kisfaludy László budapesti kir. törvényszéki fogházfelügyelő, Atzél Béla a szegedi börtön ellenőre.
      7. Czélszerünek és kielégítőnek bizonyult-e büntetési rendszerünknek az ismételten visszaeső büntettesekkel szemben követett rendszere; lehetséges és szükséges-e ilynemű egyénekkel szemben akár a büntetési nem, akár a büntetés belterjessége tekintetében, akár végül büntetésüknek kiállása után különös rendszabályokat alkalmazni?
      Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek:
      Dr. Heil Fausztin budapesti és Tassy Pál győri kir. itélőtáblai birák, dr. Edvi Illés Károly nyugalmazott kir. ügyész, Balkay István váczi fegyházigazgató.”