A szülővé válással sok minden megváltozik az emberben, valamint vannak dolgok, amik ennek kapcsán (új) értelmet nyernek. Sok mindent megérthetünk, amivel kapcsolatban korábban kétségek gyötörtek, számos dolog billen helyre az ember fejében, amint saját maga is édesapa vagy édesanya lesz. Az egyik ilyen felismerés lehet, hogy bizony te nárcisztikus szülő gyermekeként nőttél fel. (X)

A Famiily.hu most alaposan körbejárja a témát, hogy segítséget nyújtson a nárcisztikus szülők és gyermekeik számára. Az oldal emellett számos, gyakran felmerülő problémát dolgoz fel a gyermekneveléssel kapcsolatban.

Milyen a nárcisztikus ember?

A nárcisztikusak egyfajta személyiségzavarral küzdenek, amelynek révén saját maguknak bizony túlzott jelentőséget tulajdonítanak. Ennek van genetikai háttere is, de a környezeti tényezők is befolyásolhatják. 

Miről ismerhető fel a nárcisztikus szülő?

A nárcisztikus szülő a gyermekét saját maga kiterjesztésének és sokszor tulajdonának gondolja. A gyermek és szülő közti véleménykülönbséget elutasításként éli meg. A gyermek életére szinte rátelepszik, mindenbe beleavatkozik az ilyen típusú édesanya vagy édesapa. Pedig akármennyire is nehéz, muszáj hagyni a gyermek számára, hogy a saját útját járja, hogy döntéseket hozzon, hogy tanuljon az esetleges hibáiból ahelyett, hogy megaláznánk a gyermeket csak azért, mert ő más véleményen van, mint mi magunk.

Az érzelmeiket szinte minden esetben a gyermeken élik meg, amellyel óriási terhet tesznek a vállára. Mindez ahhoz vezet, hogy a gyermeknek meg kell küzdenie a szeretetért, akár úgy is, hogy feláldozza saját magát.

Mi jellemzi a nárcisztikus szülők által nevelt gyermekeket?

A nárcisztikus szülők gyermekei számára kihívást jelent az egészséges kapcsolatok kiépítése és fenntartása. A felnőtté válás rendkívül nehéz időszak számukra, hiszen nagyon nehéz a szülőktől való elválás, főként a szükséges támogatás hiányában.

A mindennapokban óriási küzdelmet jelent számukra az érzelmeik elhatárolása, a visszautasítás megfelelő kezelése. Ez különösen akkor erősödik majd fel és kerül még inkább előtérbe, amikor már majd a saját gyermekeit neveli. Ekkor fontos, hogy – bármennyire is nehéz feladat – el kell fogadnia azt, ha a gyermeknek eltérő véleménye lesz, hiszen ez a felnőtté válás egyik jellemzője. Ez már nem a szülőről szól, az már a gyermek élete. Fontos, hogy a vélemény különbség ellenére is támogassuk a gyermeket, miközben hagyjuk, hogy a saját útját járja. Ez nem csak a felnőtt válás idején fontos, hanem már kamaszkorban is érdemes erre odafigyelni.

Sajnos sok esetben ezek a gyermekek a későbbiekben ugyanúgy nárcisztikus szülőként nevelik majd a saját csemetéjüket, még akkor is, ha esetleg ők maguk nem is nárcisztikusak. Hiszen a gyermek a szülőtől lesi el a mintákat, és kicsiként nem tudják felmérni, hogy a szülő viselkedése normális-e vagy sem.