A közérdekű adat iránti igény teljesítéséért megállapítható költségtérítés mértékéről szóló kormányrendelet biztosítja, hogy az adatigénylés teljesítéséért munkaóránként felszámítható összeg (óradíj) egy bizonyos határt ne lépjen át, ezzel segíti a közérdekű és közérdekből nyilvános adatokhoz való hozzájutást – szögezi le az Alkotmánybíróság II/1808/2016. számú, utólagos normakontroll indítvány elutasító határozatában.

Az Alkotmánybíróság elutasította a közérdekű adat iránti igény teljesítéséért megállapítható költségtérítés mértékéről szóló kormányrendelet egy rendelkezése elleni utólagos normakontroll indítványt. A támadott rendelkezés az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségeként elszámolható óradíjat szabályozza.

Az indítványozó országgyűlési képviselők szerint a támadott rendelkezés nem a tevékenységet végző munkatársak átlagos bérköltségét veszi alapul, így ellentétben áll az információs önrendelkezési jogról szóló törvénnyel. Ez pedig alaptörvény-ellenességet is jelent, mivel kormányrendelet nem lehet ellentétes törvénnyel. A rendelkezés sérti továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, mivel egy alapjog gyakorlását ellenérték megfizetéséhez köti. Konkrétabban a jogalkotó a ténylegesen felmerülő költség észszerű mértékétől elrugaszkodva határozta meg a munkaóránként felszámítható költségtérítés összegét, a korlátozás ezért nem tesz eleget az arányosság követelményének.

Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során először is rámutatott, hogy az adatigénylés teljesítése során igénybe vett munkaerő-ráfordításért nem kötelező a költségtérítés megállapítása, és ha erre sor is kerül, sem az információs önrendelkezési jogról szóló törvény, sem a kormányrendelet nem határozza meg előre a munkaerő igénybevételéért felszámítható pontos összeget, az ugyanis a tényleges munkaerő-költségtől függ. Ezért megállapítható, hogy a rendelkezés, amely csupán az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás munkaóránként felszámítható maximális összegét határozza meg, nem ellentétes az információs önrendelkezési jogról szóló törvény azon előírásával, amely szerint az adatigénylés teljesítéséért az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően lehet költségtérítést megállapítani.

A közérdekű adatok megismeréséhez való jog állított sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság – az előbbi megállapítások alapulvételével, a szabályozás tartalmát figyelembe véve – arra a következtetésre jutott, hogy a támadott rendelkezés nem az információszabadság korlátja, hanem bizonyos értelemben – a felső korlát bevezetésével – a közérdekű és közérdekből nyilvános adatokhoz való hozzájutást segíti akkor, ha az adatkezelő a szükséges munka ellentételezésére költségtérítés felszámítása mellett dönt. A kormányrendelet ugyanis ebben az esetben biztosítja, hogy az adatigénylés teljesítéséért munkaóránként felszámítható összeg (óradíj) egy bizonyos határt ne lépjen át. Az Alkotmánybíróság végül hozzátette, hogy a rendelkezés megsemmisítése esetében az adatigénylők a fennállónál hátrányosabb helyzetbe kerülnének, hiszen a felszámítható óradíjnak nem lenne maximuma. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők utólagos normakontroll indítványát elutasította.