„A bíróságnak az eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia és értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről” – olvasható a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per kapcsán 2022. augusztus 1-től olvasható a Polgári Törvénykönyvben – hívták fel a figyelmet a Fővárosi Törvényszék (FT) előadói október 19-én tartott sajtótájékoztatójukon.

E módosító rendelkezés bevezetésére az úgynevezett Brüsszel IIb. rendelet miatt volt szükség nem csupán Magyarországon, hanem az Európai Unió összes tagállamában. 2022 augusztusában tehát egy nemzetközi kötelezettség által generált jogszabálymódosítás történt a Polgári Törvénykönyvben.

Ocskó Katalin, az Fővárosi Törvényszék általános elnökhelyettese, családjogi bíró felszólalásában hangsúlyozta, hogy a jogszabály miniszteri indokolásából kitűnik: a jogalkotó minél szélesebb körben szeretné a gyermekeknek biztosítani azt az egyébként már évtizedek óta létező lehetőséget, hogy az őket érintő kérdésekben kifejthessék a véleményüket.

A gyermekeket a bíróság levélben értesíti arról, hogy az elhelyezésükre irányuló eljárásban nekik is lehetőségük van arra, hogy megosszák a bíróval a kérdés kapcsán megfogalmazott véleményüket.

Természetesen a bíróság a szülőket is értesíti arról, hogy a gyermekük fog kapni egy, az eljárásban való részvételi lehetőségről szóló tájékoztató levelet. A szülőket e nekik címzett levél kapcsán is együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terheli, következésképp meg kell beszélniük a gyermekkel azt, hogy ő mit szeretne, s a szülőknek is tájékoztatniuk kell a gyermeket a bíróság előtti nyilatkozattétel lehetőségéről.

A szakértő bíró felhívta a figyelmet arra, hogy

mindig az adott gyermek lelkiállapota, fejlettsége, értelmi képessége alapján mérlegeli a bíró, hogy az adott kiskorú az ítélőképessége birtokában van-e vagy sem.

Az ítélőképesség meglétével vagy hiányával kapcsolatban a nemzetközi egyezmények nem tartalmaznak rendelkezéseket. A magyar szabályozás értelmében azt a kiskorút tekintjük ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek, aki életkorának, értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes a meghallgatása során felfogni azt, hogy az őt érintő tények és döntések milyenlényegi tartalommal bírnak. Megérti, érzi, hogy róla mit fognak dönteni, és a várható következményekkel is tisztában van.

Esetenként és gyermekenként külön-külön kell a bíróságnak mérlegelnie azt, hogy egy adott gyermek az ítélőképességnek birtokában van-e vagy sincs.

Példaként említette, hogy ítélkező tevékenysége során ő találkozott már olyan 8 éves gyermekkel, aki ítélőképessége birtokában volt, de olyan 12 évessel is, akiről csak azt tudta megítélni, hogy még nincs rálátása a körülötte történtekre és nem tudja felfogni annak lényegi tartalmát, hogy miről is szól az eljárás.

Ocskó Katalin előadásában kitért arra is, hogy a bíróság két esetben hallgathatja meg a gyermeket személyesen. Egyrészt akkor, ha azt a gyermek maga kéri, másrészt pedig abban az esetben, amikor a meghallgatást – az egyéb adatok alapján – maga a bíró tartja szükségesnek. A meghallgatás szintén két módon történhet: vagy személyesen hallgatja meg a bíróság a gyermeket, vagy pszichológusszakértő útján.

A bírónő nagyon fontosnak tartotta kiemelni: minden, ami a gyermekeket érintő bírósági eljárásokban történik, az ő jogaiknak az érvényesülésére, valamint védelmük minél hatékonyabb kifejezésére szolgál.

A bíróság egész eljárása alatt egyértelműen a gyermek érdekét kell, hogy érvényesítse – nem csupán a döntésében, hanem az eljárása során is.

A bírák számos, pszichológusok által tartott képzésben részesültek az elmúlt évek során, amely foglalkozások visszatérő témája volt az, hogy miként, milyen módon kell a gyermekeket meghallgatni. E téma kapcsán példaként említette a bírósági vezető, hogy a gyermekektől például soha nem kérdezik meg, hogy kinél szeretnének élni, de azt sem, hogy mit gondolnak, hogy mi legyen az elhelyezésükre vonatkozó döntés.

“A bíróság szeretné megismerni a gyermekeket, hiszen róluk, az ő életükről születik döntés, ezért nagyon fontos, hogy a múltjukra és jelenükre vonatkozó gondolataikról és érzéseikről, valamint a jövőjükre vonatkozó elképzeléseikről közvetlenül tőlük és ne csak a szüleiktől tájékozódhassanak a bírák”

– hangsúlyozta a bírónő. “A tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a gyermekek a szorongásuk oldására fókuszáló légkörben nagyon hamar megnyílnak. Sok esetben maguk a gyermekek döntenek úgy, hogy nem az ő meghallgatásukra kialakított helyiségben szeretnének beszélgetni a bíróval, hanem egy tárgyalóban. Nagyon sok gyermek ugyanis sokkal izgalmasabb helyszínnek találja a tárgyalót, s azt szeretné, hogy ott hallgassák meg őt” – mesélte tapasztalatait.

Végezetül a gyermekek egyre növekvő jogtudatosságát a következő példával illusztrálta Ocskó Katalin: van olyan kiskorú gyermek, aki saját maga indított távoltartási eljárást az őt bántalmazó szülőjével szemben.