Az uniós polgár egy harmadik állam részére, büntetés letöltése céljából történő kiadatása indokolt lehet a büntetlenül maradás veszélyének elkerülése érdekében. Ez különösen abban az esetben áll fenn, ha a megkeresett tagállam a nemzetközi jog értelmében köteles az érintett személyt kiadni, és a kiadatást kérő harmadik állam nem adja beleegyezését a büntetésnek a megkeresett tagállam területén való végrehajtásához – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-237/21. számú ügyben (Generalstaatsanwaltschaft München – Bosznia-Hercegovinába
történő kiadatás) hozott ítéletében.

Bosznia-Hercegovina szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából egy olyan bosnyák állampolgár kiadását kérte Németországtól, aki egyúttal horvát állampolgársággal is rendelkezik, így uniós polgár.

A müncheni regionális felsőbíróság (Németország) szerint Németország főszabály szerint köteles kiadni az érintett személyt az európai kiadatási egyezmény keretében Bosznia-Hercegovinával szemben fennálló kötelezettségei okán.

Ugyanakkor e bíróság azt kérdezi, hogy az uniós joggal – figyelemmel az uniós polgároknak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogán túlmenően az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmára egyaránt – ellentétes-e a kiadatás. A német alaptörvény ugyanis tiltja a német állampolgárok harmadik állam részére történő kiadását. Ilyen körülmények között az uniós jog csak akkor engedélyezi a német állampolgárok és más tagállamok német területen az érintett személyhez hasonlóan állandó jelleggel tartózkodó állampolgárai közötti eltérő bánásmódot – vagyis azt, hogy ez utóbbi állampolgárok ne részesüljenek e kiadatási tilalom előnyeiből –, ha az ilyen különbségtétel objektív megfontolásokon alapul és arányos a nemzeti jog által jogszerűen kitűzött céllal.

A müncheni regionális felsőbíróság kérdést terjesztett elő a Bírósághoz, mivel kétségei merültek fel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának alkalmazásával kapcsolatban, amennyiben a nemzetközi jog alapján kiadatási kötelezettség áll fenn. E bíróság megjegyzi, hogy a német hatóságok tájékoztatták a horvát hatóságokat a kiadatási kérelemről, azonban e hatóságoktól semmilyen válasz nem érkezett. A német jog szerint mindazonáltal az érintett személy letöltheti a büntetését Németországban, ha Bosznia-Hercegovina abba beleegyezik.

Ítéletében a Bíróság azt a választ adja, hogy ilyen helyzetben a megkeresett tagállamnak (Németország) aktívan törekednie kell a büntetés e tagállam területén való letöltéséhez szükséges beleegyezés megszerzésére, a büntetlenül maradás veszélyének elkerülése érdekében, és az érintett polgár tekintetében olyan intézkedést keresve, amely a harmadik államnak történő kiadatáshoz képest kevésbé sérti e polgár szabad mozgását.

Ha azonban ilyen beleegyezés nem érkezik, az uniós joggal (jelen esetben az uniós polgároknak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogával, valamint a megkülönböztetés tilalmával) nem  ellentétes, ha a megkeresett tagállam (Németország) nemzetközi egyezmény alapján kiadja az érintett uniós polgárt.

Ellenkező esetben fennállna annak a veszélye, hogy az érintett személy büntetlenül marad.

Fontos azonban emlékeztetni arra, hogy

az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján ugyanakkor kizárt a kiadatás, ha komoly veszélye áll fenn annak, hogy az érintett személyt az adott harmadik államban halálbüntetésnek, kínzásnak vagy egyéb embertelen vagy megalázó bánásmódnak, illetve ilyen büntetésnek vetik alá.