A kanadai legfelsőbb bíróság szabad utat engedett az egyneműek házasságkötésének, amivel lehetővé tette a kormánynak, hogy benyújtsa a parlamentnek a vonatkozó törvényjavaslatot.
A legfelsőbb bíróság ítéletében kimondta, hogy az egyneműek házasságkötésének törvényesítése a parlament hatáskörébe tartozik. Megállapította, hogy az azonos neműek közötti házasságkötés összhangban áll az emberi jogok és szabadságjogok kanadai chartájával. Ugyanakkor kimondta, hogy az ebben a chartában foglalt vallásszabadság alapján az egyházi vezetők nem kényszeríthetők azonos nemű személyek összeesketésére, ha ez ellentétben áll hitükkel.
2003 júliusában az akkor Jean Chrétien vezette kanadai kormány jobbnak látta a legfelsőbb bíróságot megkeresni az egyneműek házasságkötését engedélyező törvényjavaslat ügyében, ugyanis nem akarta megkockáztatni, hogy a parlamenti jóváhagyást utólag érvényteleníti a legfőbb jogi hatóság.
A helyzet azonban jelentősen megváltozott azóta, mivel hét tartományban, illetve szövetségi területen (Kanada népességének 85 százaléka él ezekben) nem vártak tovább a parlamenti döntésre, és a helyi bíróságok engedélyezték az azonos nemű párok házasságkötését. E bíróságok diszkriminatívnak minősítették az egyneműek házasságkötési tilalmát.
