Hazánkban az év végén nem EU-s országból 53 136 ember vállalt munkát, további tízezren a tavaly csatlakozott kilenc uniós államból. A 4 milliós magyar munkaerőpiacon nem tűnnek komoly tömegnek.

Angliában a vendégmunkások aránya az összes alkalmazotthoz képest 8 százalékot tesz ki, amúgy pedig a GDP 10 százalékát ők állítják elő. Az Európai Unióból 133 ezer ember vállal munkát a szigetországban, közülük 3900-an a magyarok. A tanulság: Anglia elözönlése elmaradt, s ugyanez igaz a kisebbik szigetre is, Írországra. Pedig e két állam – valamint Svédország – egyaránt azt vállalta, hogy semmilyen munkaerő-piaci korlátozást nem vezet be a tavaly unióssá vált országok ellenében.

Dr. Ladó Mária, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium Integrációs és Nemzetközi Főigazgatósága vezetője szerint a csatlakozás egy évét Magyarország esetében mindenképpen a szolid munkaerő-áramlás tényével jellemezte. A főigazgató – a MEH május 18-i uniós tájékoztatóján – azt is leszögezte, hogy a tavaly taggá vált államok közül a “legaktívabb” Lengyelország sem árasztotta el az EU-t polgáraival. Tény, hogy nehéz megszámolni a máshol munkavállalókat, mert sokfelé csak regisztrációs kötelezettségek működnek, de messze nem tökéletesen. Attól sem kell tartaniuk a tizenötöknek, hogy a csatlakozott tizek lakói náluk jelennek meg ellátást, munkaügyi eredetű segélyt kérve. Az abszolút liberális Angliában tavaly összesen 775 ember folyamodott a hatóságokhoz, de csak töredékük igénye bizonyult megalapozottnak. Ladó Mária a kevéssé megbízható statisztikák különlegességeit is késznek bizonyult ismertetni. Így azt, hogy még az írek számára is megmagyarázhatatlanul hozzájuk a legnagyobb arányban Litvániából mentek munkát vállalni az új EU-s polgárok. Svédország tavaly 4200 tartózkodási engedélyt adott ki, 4000 munkavállalót regisztrált a csatlakozott államokból, s 183-an voltak csak a mi honfitársaink.

A maga módján érdekesség, hogy a német nyelvterület két országában, Ausztriában és Németországban nem töltik ki a magyar fiatalok az úgynevezett gyakornoki kontingenseket. Mindkét államba legszívesebben egyéni munkavállalóként utaznak hazánk polgárai, és saját maguk járják végig a hivatalokat a szükséges papírokat megszerzendő, a pecséteket begyűjtendő. A szolgáltatások keretében folyó munkavállalás szabályozott formája ellenére is a legtöbb háborúskodás jogi keretét jelenti főleg német-magyar viszonylatban. Az építőipar magyar cégei rendszeresen megütik a bokájukat, de nem ritkán alaptalanul. Főleg akkor kínos a dolog, amikor úgy tartóztatnak le magyar alkalmazottakat, mintha azok minimum apagyilkosok lennének, holott legfeljebb a munkaadók által elkövetett apró szabálytalanságok okozzák a problémát, s szó nincs embercsempészetről, s leróják az adókat, a társadalombiztosítási járulékot. Ladó Mária biztos abban, hogy Németországban a növekvő munkanélküliségre visszavezethető belpolitikai okai vannak a rugalmatlan együttműködésnek, amely jellemzi a két ország kormányzati munkaügyi szabályértelmezési tevékenységét. De nem csupán a régi és az új EU-tagok relációjában fordul elő ilyen jogvita, a dánok és a hollandok évek óta csépelik egymást hasonló okokból.

A közeljövőben két eseménysornak lesz hatása a munkaerő szabad, illetve kevésbé szabad unión belüli áramlására. Ebben az évben sor kerül a frissen csatlakozottak és a 15-ök munkaerőpiaci kapcsolata hivatalos értékelésére, a régi tagországoknak a korlátozásaik további két évéről ismertetik állásfoglalásaikat. Vélhetően két dolog nem fordulhat elő. Az, hogy a 15-ök külön-külön vizsgálnák ebbéli viszonyukat az újakkal, pedig indokolt és praktikus lenne. Illetve az, hogy Németország és Ausztria a kvótarendszerét oldaná, liberalizálná. A másik eseménysor a hamarosan csatlakozó Románia és Bulgária helyzete, az, hogy szomszédaink polgárait mekkorára nyitott kapukon bocsátják be munkaerőpiacaikra az EU tagjai. Valószínűleg a majdani magyar döntésekre figyel sok más EU-s tagállam is, tekintettel arra, hogy Romániából a polgárok nyelvismereti okokból két államot, Magyarországot és Franciaországot részesítik előnyben. Közvetett módon adalék az előrejelzéshez, hogy hazánkban az év végén harmadik országból, azaz engedéllyel 53 136 ember vállalt munkát, további tízezren a tavaly csatlakozott kilenc államból. Ennyien a 4 milliós magyar munkaerőpiacon nem tűnnek komoly tömegnek.