A törvénymódosítás legfőbb célja, hogy mindhárom érintett szakmai területen – a régészet, a műemlékvédelem és a műtárgyvédelem terén – tovább erősítsük értékeink védelmét. Ennek érdekében új kategóriák kerültek a szabályozásba. Ilyenek: a világörökség, a nemzeti emlékhely, vagy éppen a történeti emlékhely fogalma. A nemzeti történelmünkben kiemelkedő szimbolikus és kegyeleti jelentőséggel bíró helyszínek történeti-, illetve nemzeti emlékhelyként való elismerése teljes egészében új eleme a javaslatnak.
A módosítás érinti a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezetét és intézményeinek korszerűsítését is. Ezután a Hivatal az eddigieknél hatékonyabban tudja ellátni a védett műtárgyak felügyeletére és nyilvántartására irányuló feladatait, illetve nagyobb mértékben lesz képes érvényt szerezni a hatályos szabályozásnak.
Ezért volt szükség a hatósági jogosítványok megerősítésére is. A hatályos rendelkezések mindeddig nem adtak módot arra, hogy az örökségvédelmi szabályokat megsértve, illetve engedély nélkül folytatott munkálatokat a Hivatal leállíthassa. Más oldalról azonban arra sem volt lehetőség, hogy a Hivatal a szabálytalan munkálatokat észlelve mérlegeljen, hiszen kizárólag az eredeti állapot visszaállítását rendelhette el. Ezért lényeges új eleme a szabályozásnak az örökségvédelmi bírság.
A törvény mellékleteként szereplő állami tulajdonban tartandó műemlékek listája tartalmilag nem változott.
