A 2007-2013-as uniós költségvetés meghatározásáról folyó tárgyalások során, széleskörűvé vált a „juste retour” (igazságos visszatérítés) fogalmának használata, mivel egyre több tagállam kormánya gondolta úgy, hogy az uniós költségvetéshez való hozzájárulásnak arányosnak kell lennie az EU-tól visszakapott összeggel.
A Notre Europe által publikált tanulmányban (pdf), Jacques Le Cacheux elutasítja ezt a koncepciót, mert szerinte ez a megközelítés félrevezető és veszélyes. A tanulmány azt kívánja bemutatni, hogy ez a hozzáállás megkérdőjelezhető számításokkal van alátámasztva, és arra a téves felfogásra épül, miszerint az EU integráció egy zéróösszegű játszma.
Az európai kormányok a középtávú költségvetés pénzügyi tárgyalásai során a „nettó nemzeti egyensúly” elvéből indulnak ki. Az elmélet szerint ez a számítás azért hibázik, mert nem veszi figyelembe az egységes piac biztosította előnyöket és az ebből nyert hasznot. A saját forrásokból történő finanszírozás miatt, az európai költségvetés egyre inkább függővé vált a nemzeti hozzájárulásoktól, s ez vezetett ahhoz, hogy a tagállamok az elmúlt 20 évben egyre hevesebben követelték az „igazságos visszatérítést”.
A szövetségi államok és egyéb tagállamokkal bíró szervezetek számos példát kínálnak az effajta számítási logika veszélyeire. Ezek a tanulmány szerzője szerint ugyanis, önkényesek és az elosztási feltételek legkisebb változásai is lényeges eltérést okozhatnak az egyensúlyban. Az adók és az egyéb költségvetési tételek nagy hatással vannak a tagállamok gazdaságára és ezért egy gazdasági és monetáris unióban az előny-hátrány elemzés nem képes jelezni, hogy a nettó egyensúly mit is mutat ki.
A tanulmány szerint a jelenlegi szövetségi államok modelljének vizsgálata és a kiadási és finanszírozási döntések különválasztása kellene ahhoz, hogy a költségvetési tárgyalások buktatói között túlsúlyban lévő opportunista stratégiák és a nemzeti önérdekek elkerülhetők legyenek – írja Jacques Le Cacheux.
