Az Európai Bizottság nyilatkozata szerint az olasz költségvetési politika szigorú brüsszeli kontrollra számíthat. Az elemzők jó része ugyanis úgy véli, Olaszország képtelen lesz a Stabilitási és Növekedési Paktum keretein belül maradni.
Valószínűleg az euróról szóló vita játssza majd a legnagyobb szerepet a 2006-os olaszországi választásokon. Silvio Berlusconi miniszterelnök pártja, a Forza Italia gyűlésén kijelentette: “Romano Prodi eurója mindannyiunkat arcul csapott, és csak nehézséget okozott az olasz embereknek.”
A holland pénzügyminiszter Gerrit Zalm szerint az euró elhagyása túl költséges lenne Olaszországnak, míg Pedro Solbes spanyol gazdasági miniszter azt mondta, a monetáris unió visszafordíthatatlan.
Az olasz kormányban a koalíciós partner, az Északi Liga 500.000 aláírás összegyűjtésén dolgozik. Céljuk népszavazást kierőszakolni arról, hogy Olaszország elhagyja-e az eurót.
Az olasz kormány július 15-én adta ki, gazdasági és pénzügyi tervét, mely javaslatokat tartalmaz az államháztartási hiány és az államadósság megzabolázására. “Az alapvető probléma az államháztartással, hogy túl alacsony a növekedés” – állítja a dokumentum, “A gazdaságpolitika a következő néhány évben tehát mindenek előtt a növekedésre fog összpontosítani.”
Ezt megelőzően, június 12-én az EU gazdasági és pénzügyminiszterei jóváhagyták a Bizottság ajánlását, amely 6 hónapot adott (a négy helyett) Olaszországnak, hogy korrekciós intézkedéseket tegyen, és két évet (az egy helyett), hogy a túlzott deficitnek véget vessen.
Berlusconi kijelentéseit követően, a Bizottság gyorsan az euró védelmére kelt: “Úgy gondoljuk, az olasz gazdaság problémáiról nem az euró tehet.” – fogalmazott Michael Mann szóvivő.
