Úgy tűnik, hogy visszafelé sül el a brit belügyminisztérium (Home Department) azon igyekezete, amellyel az LSE elméleti szakemberei által készített tanulmány komolyságát igyekezett megcáfolni. A bevezetendő személyi azonosító kártyákra vonatkozó tervezetet bíráló anyag állításait semlegesíteni hivatott válaszjelentésben közzétett állítások ugyanis újabb kérdéseket vetnek fel.
Egy múlt hónapban közzétett jelentésben a brit belügyminisztérium zavarosnak és félrevezető feltevésekből kiindulónak nevezve hevesen támadta és visszautasította a London School of Economics (LSE) korábbi tanulmányának igen kritikus megállapításait, különösen a bevezetendő személyi azonosító kártyák költségvonzatainak tekintetében. A közgazdasági kérdésekben mértékadó intézet augusztus 5-én kiadott véleménye szerint a minisztérium nemrég közzétett válaszanyaga félrevezető és pontatlan, mivel alapvető hibákat tartalmaz és egyes tényeket hamis színben tüntet fel.
Az LSE szerint a belügyminisztérium félrevezetően hivatkozott korábbi elemzésükre, továbbá irreleváns és megalapozatlan kijelentéseket tett saját érveinek alátámasztása érdekében. Múlt héten közzétett kommentárjukban az elméleti szakemberek pontról pontra elemezték a minisztérium által kiadott válaszjelentést.
A vitatott kérdések közt például felmerült, hogy az LSE költségelemzésének kiindulópontja szerint minden tizedik kártyát ki kell majd cserélni. A minisztérium azzal igyekezett a fenti állítást megcáfolni, hogy az útlevelek károsodása vagy elvesztése miatt csak azok három százaléka szorult cserére. Az LSE viszontválasza szerint azonban a fenti példa azért nem lehet releváns, mert a bevezetendő személyi azonosító kártyák sokkal általánosabb és gyakoribb használatban lesznek.
Az LSE elemzői szerint a minisztérium válasza a fentieken túl még sok tisztázandó új állítást tartalmaz.
Így például most a kérelmezők ellenőrzését a minisztérium „jobbára automatikus”-nak nevezi, míg az LSE szerint a hivatalnokok és miniszterek korábban a nyilvánosság számára ezzel ellentmondó állításokat tettek. Hasonlóképpen ellentmodás mutatkozik atekintetben, hogy a belügyminisztérium válaszanyagában egy központi nyilvántartásról beszél, míg korábban hivatalos személyek több kisebb nyilvántartó központról szóltak
Még komolyabb vád, hogy a minisztérium félrevezette a közvéleményt az Emberi Jogok Európai Biztosának azon véleményével kapcsolatban, amely a személyi azonosító kártyákra vonatkozó tervezet jogszerűségét vonta kétségbe. Az LSE szerint a minisztérium tervezete jelenlegi formájában nem állhatna távolabb a Biztos által meghatározott követelményektől.
Az LSE elemzői a minisztérium által közzétett újabb információkat előre láthatóan felhasználják a személyi azonosító kártyákról szóló vitaanyaguk ősszel megjelenő második változatának elkészítéséhez.
