Mosonmagyaróvári sortűz-per: kedden elsőfokú ítélet

2001.06.18. MTI

Elsőfokú ítéletet hirdet várhatóan a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a legalább félszáz halálos áldozatot követelő 1956. október 26-i mosonmagyaróvári sortűz perében kedden.

A katonai ügyészség a genfi egyezmény alapján soha el nem évülő emberiség elleni bűntett miatt emelt vádat. Az ügyészség szerint Dudás István nyugállományú határőr ezredes, elsőrendű vádlott, a mosonmagyaróvári laktanya egykori parancsnokának karjelzéssel leadott tűzparancsa nyomán lőttek bele a katonák a laktanya előtt összegyűlt tömegbe.

A katonai ügyész napokkal ezelőtti perbeszédében ejtette a másodrendű vádlott ellen emelt vádat, két másik volt sorkatonára azonban társtettesi, illetve pszichikai bűnsegédi magatartása miatt letöltendő fegyházbüntetést kért, csakúgy mint a 77 éves Dudás Istvánra.

A vádlottak a hét éve tartó eljárás során mindvégig tagadták bűnösségüket. Védőik perbeszédükben elévülés, illetve bűncselekmény hiányában felmentést kértek, és egyikük hangot adott annak a véleményének is, hogy koncepciós jellegű, a politika által kikényszerített eljárásról van szó. Ez utóbbit a katonai ügyész válaszában határozottan visszautasította.

A büntetőper 1999. szeptemberében kezdődött meg és azóta 80 tárgyalási napot tartott a megyei bíróság. A bizonyítási eljárás során idéztek 475 személyt és közülük 54 idős beteg embert kiküldött bíró útján hallgattak meg az ország 24 különböző településén Kőszegtől Nyíregyházáig.

Az eljárásban részt vett több igazságügyi orvos szakértő, hadtörténész, fegyverszakértő, építész és magatartástudományi szakértő. Az elsőfokú bíróságnak az ügy eldöntéséhez rendelkezésére áll összességében mintegy 20 ezer oldalnyi perirat, 55 órányi filmfelvétel, 3 órányi hanganyag és számos fénykép. Az elsőfokú eljárás költségei elérik az 5,5 millió forintot.

Az 1956-os sortüzek miatt összesen 37 büntetőeljárás indult még a 90-es évek elején, ezek közül vádemelésre nyolc esetben került sor: a mosonmagyaróvári, a tatai, a tiszakécskei, a kecskeméti , a berzencei, az egri, a salgótarjáni és a nyugati pályaudvari ügyben. Az eljárásokat többnyire nyomozati szakban, majd első, illetve másodfokon a bíróság előtt is meg kellett ismételni. A Legfelsőbb Bíróság 1998-ban három sortűzperben is jogerős felmentő ítéletet hozott elévülés címén, ám ezeket a következő évben a Legfelsőbb Bíróság öttagú felülvizsgálati tanácsa hatályon kívül helyezte, és nemzetközi egyezményekre, illetve a magyar Alkotmánybíróság korábbi döntéseire hivatkozva kimondta, hogy az ilyen jellegű bűntettek soha nem évülnek el.

Tavaly a megismételt másodfokú eljárásokban már a kecskeméti és a tiszakécskei sortűz kapcsán is kimondta a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak bűnösségét és végre nem hajtandó szabadságvesztés-büntetéseket szabott ki.

Ezt megelőzően csupán a salgótarjáni sortűz-perben született jogerős elmarasztaló és tovább már nem bolygatott ítélet.