Ma szavaz először az Európai Parlament az ún. Bolkestein direktíváról. A képviselők meglehetősen megosztottak a jogszabálytervezettel kapcsolatban, amely a szolgáltatások liberalizációját tűzi ki célul.
A liberalizációról szóló javaslat, amelyet még az előző Bizottságban szolgáló Frits Bolkestein, akkori belső piaci biztos terjesztett elő, Európa szerte éles vitákat szült, mivel a régi tagállamok attól tartanak, hogy a jelenleg még a kormányok által nagyban védett szektor a piac eltorzulásához vezetne.
Az Európai Parlament belső piaci bizottsága ma (2005. október 4.) szavaz a tervezetről, amelyhez már most 1600 kiegészítést fűztek, és amelyről a nagyobb politikai csoportok az utóbbi napokban már próbáltak kompromisszumot kötni. A vita két fő elemről folyik: a direktíva hatályáról, valamint az ún. származási ország elvéről.
A direktíva fő célja, hogy megszűntesse, vagy legalábbis jelentősen csökkentse a jogi és adminisztratív korlátozásokat a szolgáltatások piacán. Az irányelv nem terjed ki minden szolgáltatásra, csak azokra, amelyek az Európai Bíróság esetjogi döntései alapján gazdasági szolgáltatásoknak tekinthetők. Ezeken a területeken viszont bevezetné az úgynevezett „származási ország elvét”, harmonizálná a minőségi követelményeket, valamint javítaná a tagországok közötti kommunikációt is az adminisztratív terhek csökkentése érdekében.
Az Európai Parlament jelentésében javasolja, hogy a direktíva által felölelt terülteket jelentősen csökkentsék, és az irányelv ne tartalmazza az egészségügyi és a közpénzből finanszírozott szolgáltatásokat (oktatás, társadalombiztosítás). A jobboldali és a liberális képviselők ugyanakkor, minden kereskedelmi tevékenységen alapuló szolgáltatást liberalizálnának és támogatják a származási ország elvét is.
A származási ország elve azt jelenti, hogy minden olyan vállalkozás, amely egy másik uniós országban szolgáltatást nyújt, de ott nem létesít telephelyet, annak az országnak a szabályozása szerint tevékenykedhet, ahol bejegyezték. Tehát ha egy magyar tanácsadó cég munkatársa Ausztriában vállal el egy megbízást, a munka elvégzése erejéig nem az ausztriai, hanem a magyar törvények és szabályozások vonatkoznak rá.
Gazdasági szolgáltatásnak minősülnek például az üzleti szolgáltatások (konzultáció, reklámozás, ügynöki tevékenység), a jogi szolgáltatás, utazási ügynöki tevékenység, építőipari, sport- és egyéb szabadidős szolgáltatások. Az irányelv az egészségügyi és szociális szolgáltatásokra, a gáz, áram és vízszolgáltatásra, valamint a postai szolgáltatásra is kiterjedne. Az irányelv-tervezet azonban nem követeli meg, hogy a tagországok lebontsák ezeknek a közszolgáltatásoknak a területén a monopóliumokat, az ágazatok finanszírozását vagy szabályozását megváltoztassák, esetleg privatizáljanak. Nem vonatkozik a direktíva azokra a szolgáltatásokra, melyeket az állam gazdasági megfontolásoktól függetlenül közszolgáltatásként nyújt (pl. közigazgatás vagy közoktatás). Olyan tevékenységeket sem érint a direktíva, amelyeket más irányelv már szabályoz, így például a pénzügyi szolgáltatások, a fuvarozás, vagy az elektromos kommunikációs szolgáltatások már szabályozott területeit.
A Bolkestein-irányelv tehát elsősorban a más tagállam piacán szolgáltató vállaltok jogi és adminisztratív terheit csökkentené. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállami hatóságok nem korlátozhatnak egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalatot határon átnyúló szolgáltatás nyújtásában azzal, hogy a székhelye szerinti tagállamban már teljesített követelményeken fölül újabb kötelezettségekkel sújtják a saját adminisztratív és jogi előírásaikra hivatkozva.
A szolgáltatások irányelvet az úgynevezett együttdöntési eljárás keretén belül tárgyalják az EU intézményei. Az EP október 26-ai plenáris ülésén szavaz majd a jogszabálytervezetről szóló jelentésről.
