Az Állami Számvevőszék a közelmúltban fejezte be az Igazságügyi Minisztérium fejezet működésének 2001-2005. évek közötti időszakra kiterjedő átfogó ellenőrzését, amely alapvetően a működési kockázatok feltárása érdekében rendszerszemléletű megközelítésben a tárca belső kontroll rendszerére és a tárca felügyeletét ellátó szerv fő funkcióira irányult.
Emellett a teljesítmény-ellenőrzés módszerével értékelték az Európai Unió irányelveinek megfelelő büntetés-végrehajtási rendszer kialakítása érdekében hozott intézkedések eredményességét.
A fejezet jól működő kontrollmechanizmusai alapvetően megfelelő feltételeket teremtettek a tárca szabályszerű gazdálkodásához, a vagyonelemek nyomon követhetőségéhez. A gazdálkodás költségvetési információs rendszere megfelelően biztosította a folyamatos monitoring lehetőségét a felügyeleti szerv számára. Ezzel együtt előfordultak még kockázati elemek a belső szabályozás nélkül maradt kérdések vonatkozásában, mint amilyenek az informatikai adatbiztonságot, illetve a folyamatos működést érintő szabályozási hiányosságok voltak.
A kormányzati programot tükröző alapvető szakmai prioritások érvényesítését – amelyek elsősorban a jogharmonizáció végrehajtásával összefüggésben jelentkeztek – a fejezetnek biztosított költségvetési források minden évben lehetővé tették. Az IM fejezet költségvetési forrásai viszont nem fedezték teljes körűen az évenként jelentkező többletigényeket, azokat a felügyeleti szerv csak töredékében tudta érvényesíteni. A realizált források biztosították a személyi állomány juttatásainak jogszerű emelését, az alapvető feladatok végrehajtásának folyamatosságát. A hiányzó feltételek az IM Igazgatásnál elsősorban a feladat-végrehajtás minőségi elemeinek fejlesztését hátráltatták, az IM Büntetés-végrehajtásnál azonban a működéshez tartozó feladatok elhagyását is előidézték.
Az IM Büntetés-végrehajtást érintően – a fejezet költségvetési eszközei függvényében – elmaradt az előzetes letartóztatottak, a fiatalkorúak és az elítélt nők elhelyezésének bővítésére, a férőhely korszerűsítésre és a börtönépítésre vonatkozó kormányzati célkitűzések időarányos teljesítése. A fogvatartottak foglalkoztatásában meghatározó szerepet betöltő gazdasági társaságok munkáltatási kapacitásainak bővítését is hátráltatta a sajátos többletköltségeiket finanszírozó költségvetési támogatás beszűkülése.
A korábbi számvevőszéki ellenőrzések tapasztalatai alapján javasolt – a normatív finanszírozást megalapozó – teljesítménymutatók kidolgozása és az értékelő elemzésekre épülő tervezés még nem járt sikerrel, az IM Büntetés-végrehajtás szervezeti racionalizálása is elhúzódó folyamat. Ennek alapján az ellenőrzés ismételten azt a következtetését hangsúlyozta, hogy a megalapozott számításokra épülő feladatfinanszírozás nyújthat érdemi megoldást a több évtizede fennálló finanszírozási nehézségekre, amelyet az állami feladatellátás funkcionális elemzésén alapuló, következetes szervezeti reform keretében lehet megvalósítani.
Az igazságügyi tárcát érintő EU ajánlások és követelmények érvényesítési feltételeinek megteremtése terén jelentős eredményként értékelhető a rászorultak állami segítségének intézményesítése a jogérvényesítésben (ügyfélszolgálat, „nép ügyvédje” jogi segítségnyújtás, Roma Anti-diszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat). Tekintettel arra, hogy a tárcánál már három jogsegélyszolgálat működik hasonló jogpolitikai céllal, az ellenőrzés is indokoltnak tartotta a megkezdett szervezeti racionalizálást, hozzáfűzve, hogy ez akkor éri el a célját, amennyiben társul a 2006-tól felállítandó Igazságügyi Hivatal működési feltételrendszerének megfelelő kialakításával. Ezért hangsúlyozza az ÁSZ, hogy az igazságügyi szolgáltatások tervezett továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen az uniós követelmények teljesítésének hatékonyságelemzése, mivel annak a költségvetés teherbíró képessége szab határt.
A fejezet működéséről szerzett tapasztalatok két vonatkozásban is túlmutattak az igazságügyi terület sajátosságain. Egyrészt az IM létszámgazdálkodása – a feladatellátás létszámkorlátozásokkal összefüggő nehézségeinek megbízások útján, többletráfordításokkal történő megoldása – a számvevőszéki ellenőrzések korábbi megállapításait is megerősítve arra hívta fel a figyelmet, hogy az államháztartási kondíciók javítására a kormányzati létszámcsökkentés megfelelő feladatelemzés és differenciálás nélküli előírása önmagában nem jelent érdemi megoldást. Ezzel összefüggésben – az állami feladatok felülvizsgálata és definiálása szükségességére is tekintettel – tett javaslatot az ÁSZ a Kormánynak az állami feladatellátás racionalizálási törekvéseinek megvalósítására, az érintett intézményrendszer működési és létszámfeltételeinek meghatározására.
Másrészt a börtönkörülmények kedvezőbb költségvetési feltételek mellett történő uniós felzárkóztatása érdekében indított PPP (Public Private Partnership) konstrukciók tapasztalatai megvilágították, hogy az állami és a magánszektor közötti fejlesztési és szolgáltatási együttműködés magas kockázatot hordoz magában mindaddig, amíg nem áll rendelkezésre a gazdaságossági számítások megfelelő módszertana, a projektek gazdaságos és hatékony megvalósításához nélkülözhetetlen jogszabály erejű eljárásrend, valamint a koordináló, értékelő, ellenőrző feladatok végzésében felelős szervezet. Ezek hiányában minden PPP projekt a jelentős többletmunka ráfordítás, erőfeszítés ellenére az államháztartás szempontjából kockázatos megoldások lehetőségével jár, mint ahogy ez az IM esetében is történt (pl. a tiszalöki PPP börtönprojekt költségvetést valóban kímélő hatása egyértelműen nem volt igazolható, valamint a fogvatartottaknak a konstrukció lejárta utáni elhelyezése a befektetői érdekeltségtől függő kockázat maradt). A Kormánynak szóló javaslat – elsősorban a PPP konstrukciók költséghatékonyságának alátámaszthatósága és az állami feladatellátás hosszú távú biztonsága érdekében – ezen hiányzó feltételek kialakítását szorgalmazta.
A teljes jelentés az Interneten a www.asz.hu címen olvasható.
