Nem sérti az arányosság elvét a légiutasokat védő uniós rendelet

2006.01.10. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

A rendeletnek a légijáratok törlésével vagy jelentős késésével érintett utasok érdekei védelmének erősítését célzó intézkedései összeegyeztethetőek a Montreali Egyezménnyel és nem sértik az arányosság elvét.

2004. februárjában az Európai Parlament és a Tanács rendeletet* fogadott el a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról.

A légijárat törlése esetén, a rendelet értelmében a légifuvarozó köteles az utasoknak felajánlani a jegy árának visszatérítését vagy a végső célállomásukhoz való átfoglalás közti választás lehetőségét. Jogosultak továbbá díjmentes segítségre (étkezés, telefonhívás, továbbá adott esetben szállás) és kártérítésre, melynek összege a repülőút távolságától függ. Nem kell ezt a kártérítést megfizetni, amennyiben a légifuvarozó legalább az indulás időpontját két héttel megelőzően tájékoztatta az utasokat a járat törléséről vagy kielégítő átfoglalást ajánlott fel, illetve amennyiben bizonyítani tudja, hogy a járat törlését rendkívüli körülmények okozták.

A légijárat törlése esetén, a rendelet értelmében a légifuvarozó köteles az utasoknak felajánlani a jegy árának visszatérítését vagy a végső célállomásukhoz való átfoglalás közti választás lehetőségét. Jogosultak továbbá díjmentes segítségre (étkezés, telefonhívás, továbbá adott esetben szállás) és kártérítésre, melynek összege a repülőút távolságától függ. Nem kell ezt a kártérítést megfizetni, amennyiben a légifuvarozó legalább az indulás időpontját két héttel megelőzően tájékoztatta az utasokat a járat törléséről vagy kielégítő átfoglalást ajánlott fel, illetve amennyiben bizonyítani tudja, hogy a járat törlését rendkívüli körülmények okozták.

A járatnak a távolságtól függően meghatározott időtartamot meghaladó késése esetén, az utas segítségnyújtásra jogosult. Legalább ötórás késés esetén a jegy árának visszatérítését minden esetben fel kell ajánlani.

Az IATA, amely 130 ország 270 légitársaságát tömörítő és a világ menetrendszerű légi járatai utasszállításának 98 %-át lebonyolító szövetség és az ELFAA, amely 9 európai ország 10 diszkont légitársaságának érdekeit képviseli, a High Court of Justice (England and Wales) előtt vitatta a rendeletnek az Egyesült Királyság általi végrehajtását. Ennek során, kérdéseket vetettek fel az említett rendelet, és különösen a járatok törlésére, a késésre és a kártérítésre vonatkozó rendelkezések érvényességével kapcsolatban. A High Court of Justice (England and Wales) az Európai Közösségek Bírósága elé terjesztette ezeket a kérdéseket.

A rendeletnek a Montreali Egyezménnyel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a Bíróság kimondta, hogy ez a nemzetközi egyezmény, amely szabályozza a légifuvarozó felelősségét késés esetén, kötelező a Közösségre nézve. A Bíróság úgy véli, hogy az egyezmény csak azt szabályozza, hogy valamely járat késését követően az érintett utasok mely feltételekkel nyújthatnak be egyéni kártérítés iránti keresetet az ilyen késésből keletkezett kárért felelős fuvarozó ellen. Ezzel szemben, a közösségi rendelet által szabályozott, a járatok jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó segítség és ellátás egységesített és azonnali kártalanítási intézkedések. Ezek nem tartoznak azon intézkedések közé, amelyeknek az említett egyezmény rögzítette az alkalmazási feltételeit, és ezért ezeket nem lehet a Montreali Egyezménnyel összeegyeztethetetlennek tekinteni.

Ami az IATA és az ELFAA álláspontja szerint a rendelet elfogadása során elkövetett eljárási hibát illeti, a Bíróság elutasítja azt az érvet, amely szerint az együttdöntési eljárás keretében összehívott egyeztetőbizottság – amelynek összehívására azért került sor, mivel a Tanács nem értett egyet a Parlament által javasolt módosításokkal – túllépte a ráruházott hatáskört.

Az indokolási kötelezettség és a jogbiztonság elvének tiszteletben tartásával kapcsolatban a Bíróság kiemeli, hogy a rendelet vitatott rendelkezései pontosan és világosan meghatározzák a légifuvarozó kötelezettségeit, azokból kiderül a kitűzött cél lényege, és nem ellentmondásosak. Ezért e rendelkezések nem érvénytelenek a jogbiztonság elvének vagy az indokolási kötelezettségnek a megsértése okán.

Ami az arányosság elvének tiszteletben tartását illeti, Bíróság feladata annak megállapítása, hogy a kérdéses rendelkezések nyilvánvalóan alkalmatlanok-e a rendelet célkitűzésének eléréséhez, amely célkitűzés a járatok törlésével és jelentős késésével érintett utasok védelmének megerősítése, az ilyen helyzetekben érintettek által elszenvedett egyes károk egységesített formában és azonnal történő orvoslása által. E tekintetben megállapítja, hogy ezek az intézkedések olyan jellegűek, amelyek alkalmasak a légijáratok törlésével vagy jelentős késésével érintett utasokat ért egyes károk azonnali orvoslására és így lehetővé teszik a rendelet által kitűzött cél megvalósítását. Az intézkedések mértéke az utasok által elszenvedett károk nagysága függvényében változik. Végül a kártalanítás, amelyre az utasok akkor jogosultak, ha túl későn tájékoztatták őket a járat törléséről, nem tűnik nyilvánvalóan alkalmatlannak a célkitűzés megvalósítására, figyelemmel a kimentési okra, amelyre a légifuvarozók hivatkozhatnak és azokra a megszorító feltételekre, amelyek esetén ez utóbbiak kötelezettsége beáll. A kártalanítás összege nem tűnik túlzottnak, és lényegében megfelel a korábbi rendeletben megállapított kártalanítási összegek szintjének, figyelembe véve a fenti rendelet hatályba lépése óta eltelt időre vetített inflációt.

Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását illetően, a Bíróság úgy határozott, hogy a különféle közlekedési módokban tevékenykedő vállalkozások helyzete nem összehasonlítható. A légijárat törlésével vagy jelentős késésével érintett utasok objektíve eltérő helyzetben vannak, mint a más közlekedési eszközök hasonló helyzettel érintett utasai.

Ezzel szemben a légifuvarozók utasai által a járatok törlése vagy jelentős késése esetén elszenvedett károk hasonlóak, függetlenül attól, hogy melyik légitársasággal szerződtek és tekintet nélkül az ezek által követett árpolitikára. Ezért a közösségi jogalkotónak az összes légitársaságot egyformán kellett kezelnie.

A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy vizsgálata nem tárt fel olyan körülményt, amely érinthetné a rendelet szóban forgó rendelkezéseinek érvényességét.

  • A Tanács 2001. április 5-i határozatával hagyta jóvá a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezményt (a Montreali Egyezmény) (HL L 194, 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 492. o.).
  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA