Adatvédelmi biztos: határozott nem a pozitív adóslistára

2006.01.31. Jogi Fórum / Adatvédelmi biztos hivatala

Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint nem csak az adatvédelmi, de súlyos alkotmányossági kérdéseket is felvet a pozitív adóslista terve. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának véleménye ellenére az adatvédelmi biztos kész az Alkotmánybíróság elõtt is megtámadni az esetleg elkészülõ jogszabályt.

Dr. Péterfalvi Attila részletes állásfoglalását teljes egészében közöljük.

Értesültem arról, hogy Dr. Lenkovics Barnabás országgyûlési biztos Úr közzétette a pozitív adóslista ügyében kialakított állásfoglalását. Bár a kérdéssel kapcsolatos álláspontom a nyilvánosság elõtt ismert, szükségesnek tartottam azt újólag és bõvebben is kifejteni a biztos úr, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, valamint a Magyar Bankszövetség részére.

Tekintettel arra, hogy idõközben számos hírforrás beszámolt arról, hogy "elhárultak az alkotmányossági aggályok" a pozitív adóslista elõl, szükségesnek tartom, hogy az állásfoglalásra adott válaszomat közzétegyem.

Mindenekelõtt szeretném megjegyezni: sajnálatosnak tartom, hogy a több éve folyamatos egyeztetéseket követõen a PSZÁF, illetve a Magyar Bankszövetség a személyes adatok védelmét súlyosan érintõ kérdésben az általános biztoshoz fordult állásfoglalásért, lényegében megkerülve ezzel a hatáskörrel rendelkezõ adatvédelmi biztost. Szeretném kiemelni azt is, hogy a személyes adatok védelméhez való joggal kapcsolatos ügyekben elsõsorban az adatvédelmi biztos jogköre állást foglalni. Jelen ügyben az is jelentõséggel bír, hogy a pénzügyi szervezetek adatkezelését - ezen belül a különbözõ adóslisták kérdését - illetõen az Adatvédelmi Biztos Hivatalának, szemben az állampolgári jogok országgyûlési biztosával, több, mint tíz éves tapasztalata van.

Az általános biztos úr utalt rá, a rendszerrel szemben támaszthatók adatvédelmi aggályok. Az én álláspontom ennél szigorúbb: a pozitív adóslista nem csak az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel ellentétes, de súlyos alkotmányossági kérdéseket is felvet.

A Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR) nem tekinthetõ önkéntes hozzájáruláson alapuló adatkezelésnek, ugyanis a mai gazdasági rendszerben az állampolgároknak nincs valós választási lehetõségük abban a tekintetben, hogy kapcsolatba lépnek-e valamely pénzintézettel, vagy sem. Ilyen formán a BAR adatkezelésére csak törvényi felhatalmazás jelenthet jogalapot. A Rendszerben szereplõ természetes személyek esetén az adatok (azonosító adatok, hitelre vonatkozó adatok) személyes adatok, kötelezõen elõírt kezelésük tehát a személyes adatokkal való rendelkezés - mely a személyes adatok védelméhez való jog része - korlátozását jelentené.

Nem kívánom részletesen ismertetni az Alkotmány vonatkozó rendelkezéseit, és az Alkotmánybíróság határozatait, azonban elengedhetetlen a kérdés ilyen irányú megközelítése. Az Alkotmánybíróság - az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezésével - több esetben kifejtette: bármely alapvetõ jog korlátozása csak akkor felel meg az alkotmányosság követelményének, ha az
  • más alapvetõ jog, vagy kötelezettség érvényesítése érdekében történik,
  • e jog vagy kötelezettség oly mértékû közérdeket jelenít meg, amely indokolttá teszi a jog korlátozását,
  • az elõbbi két feltétel alapján meghatározott cél más módon nem érhetõ el,
  • a korlátozás a cél elérésére alkalmas.

A jelenleg mûködõ "negatív" adóslista e feltételeknek alapvetõen megfelel: a hitelintézetek, illetve ügyfeleik tulajdonhoz való joga (gazdasági érdeke) indokolttá teszi, hogy azon személyek, akiknek felhalmozott, és szerzõdésszegõen nem rendezett adósságállományuk van, szerepeljenek egy központi nyilvántartásban, megakadályozva a további adósság-felhalmozást. A rendszer azonban részben a hibás törvényi szabályok, részben a jogellenes gyakorlat miatt évekig úgy mûködött, hogy súlyosan sértette az érintettek személyes adataik védelméhez való jogát. E hiányosságokat - elõzetes értesítés, jogorvoslati rendszer hiánya, díjfizetéshez kötött tájékoztatás, stb. - csak a most hatályba lépett törvénymódosítás orvosolja.

A pénzügyi szervezetekkel, Magyar Bankszövetséggel folytatott - több évre visszanyúló - konzultációk során a pozitív adóslista melletti legfõbb érv az volt, hogy a bankok így hatékonyabban tudják értékelni a hitelezés kockázatát, amely az ügyfelek irányában úgy jelentkezne, hogy a kockázat csökkenésével a hitelek kamata is csökkenhet. Az én legfõbb ellenérvem ezzel szemben az, hogy a vázolt cél egy több milliós adatbázist jelentene, melynek meghatározó része - itt a szerzõdésszerûen teljesítõ adósokra gondolok - cél nélküli, készletezõ adatgyûjtés lenne. Vagyis az elérni kívánt cél álláspontom szerint nem indokolja az alapvetõ jog korlátozását.

Ha eltekintünk a fent említett érvtõl, és rögtön a célt vizsgáljuk, további kérdések merülnek fel. A Bankszövetség, illetve a BISZ Rt. vezetõi ugyanis számos esetben hangoztatták, hogy a pozitív adóslista kedvezõ hatásait külföldi példák igazolják. Én kértem, hogy e külföldi példákat mutassák be, ez azonban nem történt meg. Nem hiszem, hogy nehéz lenne beszerezni azokat az adatokat, hogy pl. az Egyesült Királyságban mennyivel csökkent a behajthatatlan követelések száma, és mennyivel csökkent a hitelek kamata a pozitív lista bevezetése óta. Vagyis egyelõre semmilyen bizonyítékát nem láttam annak, hogy a pozitív lista az állampolgárok számára járhatna oly elõnyökkel, hogy indokolt legyen a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása.

A fentiek mellett további érvek is felmerültek a pozitív lista mellett, részben a hitelintézetek, részben az állampolgári jogok országgyûlési biztosa részérõl.

A hitelnyújtók számára a pozitív adóslista egyértelmûen elõnyös lenne, hiszen (?) árnyaltabb képet kaphatna a hitelt felvevõkrõl.” A bankok számára valóban kétségtelen elõnyökkel járna a pozitív lista, országgyûlési biztosként azonban nem a bankok, hanem az állampolgárok védelme a feladatom. E szerephez nem csak azért ragaszkodom, mert az Alkotmány és a vonatkozó törvények elõírják, hanem azért is, mert ebben a kérdésben leginkább az állampolgárok vannak rászorulva arra, hogy valaki az õ érdekeiket is védje a bankokkal szemben. Úgy vélem, hogy a hitelintézeteknek nincs szükségük biztosi érdekvédelemre, emellett - bár közgazdasági ismereteim csekélyek - arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy a bankok jelenlegi pénzügyi eredményei nem indokolják, hogy további „egyértelmû elõnyöket”biztosítsunk számukra, az állampolgárok rovására.

Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a bankok már most számos adatot ismernek az érintettekrõl, hiszen a hitelezés során a polgárokat meglehetõs alapossággal kikérdezik jövedelmi, vagyoni, munkahelyi, sok esetben családi hátterérõl. A hozzám érkezõ panaszok számos banki túlkapásra, jogellenes adatkezelésre világítottak rá, így a legkevésbé sem tartanám örvendetesnek, hogy a bankok még a jelenleginél is "árnyaltabb képet" kapjanak a hitelt felvevõ magánszemélyekrõl.

Érv az is, hogy a betétesek védelme, tulajdonhoz való jog védelme szempontjából elõnyös lenne a pozitív lista. Mint fentebb említettem, a jelenlegi helyzetben a bankok számára nem okoz mûködési nehézséget a központi lista hiánya. Ennek oka részben az, hogy a bankok nagy többsége csak kellõ fedezet mellett, alapos hitelbírálat után nyújt hitelt, így annak késõbbi behajtása általában lehetséges. A betétesek védelme tehát errõl az oldalról nem teszi indokolttá a listát, nincsenek ugyanis olyan hátrányok, amit csökkenteni kellene. Más kérdés a várható elõnyök értékelése. Ezen elõnyöket illetõen azonban ezidáig semmilyen konkrét információt nem kaptam: az érdekelt szervezetek hangoztatják, hogy a pozitív lista kamatcsökkentést eredményezne, erre azonban semmilyen tényszerû bizonyíték (elemzések, külföldi példák) nincs.

Új érv a becsület és a jó hírnév védelme. Számomra - finoman szólva - furcsa azt hallani, hogy a "jó" adósok becsületének és hírnevének védelmét szolgálná az, ha szerepelnének egy pozitív listán. Álláspontom szerint a becsületet és a jó hírnevet nem hangoztatni kell, hanem védeni a támadások elõl. Megfordítva a kérdést: az, hogy valaki nincs rajta a jelenlegi negatív adóslistán sokkal inkább szolgálja a becsület és a jó hírnév védelmét, mint az, hogy felkerül egy pozitív listára.

A jó adósok társadalmilag összesített értékének közvetve felbecsülhetetlen nemzetgazdasági értéke van.” Ha ez tényleg így van, nagyon örülnék, ha valaki kifejtené és bizonyítaná számomra a „felbecsülhetetlen nemzetgazdasági értéket”.

Korábbi egyeztetéseken - melyeken a PSZÁF képviselõi is jelen voltak - érvként hangzott el az is, hogy „például az Egyesült Királyságban van pozitív lista”. Valóban. Franciaországban - de említhetnék más országokat, pl. Malit, vagy akár Üzbegisztánt - viszont nincs. Az Egyesült Királyságban viszont a pozitív listán kívül még számos olyan dolog van, ami hazánkban nincs, például királynõ.

A fentieket összefoglalva: a pozitív listával kapcsolatos álláspontomat továbbra is fenntartom, és mindaddig nem vagyok hajlandó azt felülvizsgálni, amíg nem látom egyértelmû bizonyítékát annak, hogy a pozitív lista jár olyan nagy elõnyökkel az állampolgárok számára, ami indokolja a jogaik korlátozását. Külön szeretném hangsúlyozni az elõnyök megfelelõ mértékét és bizonyítottságát, azok puszta lehetõsége ugyanis nem indokolja az alapvetõ jog korlátozását.

A bankok, hitelintézetek érdekeinek védelme, a számukra jelentkezõ elõnyök olyan kategóriák, melyeket országgyûlési biztosként nem értékelhetek, adatvédelmi biztosként a kérdést csak az állampolgárok alapvetõ jogainak szemszögébõl tudom vizsgálni. Az alapjogi megközelítés pedig nem vezethet a bankokat védõ "veszélyközösségi" szemlélethez.

Végezetül szeretnék még egy megjegyzést tenni. Az évek óta mûködõ negatív adóslista súlyos hiányosságait maguk a bankok is elismerték. Más jogellenes vonásokra az adatvédelmi biztosi vizsgálatok világítottak rá, de súlyos aggályokat tárt fel a PSZÁF is (elegendõ csak az "elsõ egyidejû", illetve a "folyamatos egyidejû" fennállás elvére utalni). A szükséges törvénymódosítások elõkészítése számos egyeztetést követõen sikerült. Együttmûködési kézségemet az is bizonyíthatja, hogy elfogadtam: a negatív lista a jövõben tartalmazza a hitelre vonatkozó adatokat, és azokat a kérelmezõ pénzintézet is megkaphassa, hogy ezáltal hatékonyabban tudja értékelni az adott ügyfél esetében a kockázatot. Az eltelt idõ túlságosan rövid ahhoz, hogy az átalakított negatív listát értékeljük - a pozitív lista viszont újfent napirendre kerül.

A kérdést illetõen az érintett pénzügyi szervezetek, illetve a pénzügyminisztérium támogató álláspontját ismertem. A PSZÁF a korábbi egyeztetéseken nem támogatta a rendszert, most azonban ennek ellenkezõjérõl értesültem. Ezt, és az általános biztos álláspontját sajnálattal bár, de tudomásul veszem. Tudomásul veszem azt is, hogy a pozitív lista mellett csak az elcsépelt, unalomig ismételt érveket hallom újra és újra. A kérdésben tehát az álláspontok nem közeledtek, és elõre láthatólag nem is fognak.

Amennyiben az érintett felek elég megalapozottnak érzik a pozitív listával kapcsolatos nézeteiket, a további levélváltások helyett inkább kezdjék el a törvénymódosítás elõkészítését. Én kész vagyok arra, hogy ellenérveimet az Országgyûlés elõtt is elmondjam, ha pedig a pozitív listáról ennek ellenére törvény születik, kész vagyok az Alkotmánybírósághoz fordulni.

Budapest, 2006. január 31.
Dr. Péterfalvi Attila

  • kapcsolódó anyagok
ADATVÉDELEM
ADATVÉDELMI BIZTOS
KHR