Márciusban folytatódik a ciánper

2006.02. 7. Magyar Hírlap online / Szilágyi A. János

Újabb rendellenességről érkeztek hírek Nagybányáról, román szempontból a legrosszabbkor. A ciánperben három hét múlva döntenek arról, ki a felelős a hat évvel ezelőtti tragédiáért.

Nem jutott ki cián a nagybányai aranymosó cég telepéről. A hat évvel ezelőtti tiszai katasztrófát okozó üzemben cserélik a csővezetéket, a munka során elfolyó cianidos folyadékot kármentő tartályba gyűjtik össze - ezt a hivatalos tájékoztatást kapta Magyarország a román környezetvédelmi hatóságoktól. Romániában cáfolják a Népszabadság szombati számában megjelent, vészhelyzetről beszámoló riportot. A kolozsvári zöldhatóságok közlése szerint a január végi rendkívül hideg időben elfagyott az Aurul-Transgold üzem és a zagytározó közt húzódó csővezeték. Ennek cseréjét végzik napok óta a munkások. Rakics Róbert, a környezetvédelmi tárca helyettes államtitkára lapunknak azt mondta: nagy valószínűséggel valóban nem történt havária. A Szamosra telepített, a víz cianidtartalmát kimutató automata mérőállomás sem jelezte a vízben a méreg jelenlétét.

A csőrendszer román szempontból a legrosszabbkor hibásodott meg. Március másodikán folytatódik a Fővárosi Bíróságon a ciánper tárgyalása. A szakértői szemlék értékelése után várhatóan három hét múlva kell a bíróságnak döntenie a jogalap kérdésében, azaz arról, hogy a 2000. évi tiszai tragédiában megállapítható-e a román-ausztrál aranymosó üzem felelőssége. Mint ismeretes, az Aurulról időközben Transgoldra keresztelt cég vezetői azzal védekeznek, hogy nem műszaki hiba, hanem a szélsőséges időjárás miatt szakadt át hat éve a zagytározó gátja. Érvelésüket az idei hideg idő okozta csőfagyás alaposan meggyengítheti.