A luxemburgi bíróságok munkaprogramja

2006.03.14. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Mai összeállításunkban az az Európai Közösségek Bírósága (EKB) előtt a 2006. március 20-tól március 24-ig tartó munkahét során felbukkanó legfontosabb ügyeket ismertetjük.

Az EKB március 23-án, csütörtökön hirdet ítéletet a Bizottság kontra Belgium ügyben (C-408/03). A tartózkodási jogról szóló 90/364/EGK irányelv előírja, hogy a tagállamok tartózkodási jogot biztosítanak a többi tagállam állampolgárainak, azzal a feltétellel, hogy ők és családtagjaik a fogadó államban teljes körű egészségségbiztosítással, továbbá elegendő anyagi fedezettel rendelkeznek ahhoz, hogy elkerüljék, hogy tartózkodási idejük alatt a fogadó tagállam szociális biztonsági rendszerének terhet jelentsenek. Az irányelv nem kívánja meg, hogy az elegendő anyagi fedezettel maga az érintett személyesen rendelkezzen. A vonatkozó belga szabályozás és közigazgatási gyakorlat azonban ezzel ellentétes. A Bizottság szerint a belga szabályozás, illetve gyakorlat ellentétes a közösségi joggal és ennek megállapítását kéri az Európai Bíróságtól.

Szintén március 23-án kerül sor főtanácsnoki indítvány benyújtására a Mobistar ügyben (C-438/04). A Belgacom Mobile, a Mobistar és a Base vállalkozások Belgiumban nyújtanak mobiltelefon-szolgáltatásokat. A mobiltelefonszámok hordozhatóságáról szóló belga rendelet értelmében a szolgáltatók a számhordozhatósággal kapcsolatos költségeket csak 15 euró összegig háríthatják át a fogyasztókra. Az átviteli költségek felső határát Belgiumban a belga távközlési szabályozó hatóság állapította meg, mégpedig számátvitelenként 3,86, illetve 12,41 euróban. E hatósági határozat ellen benyújtott keresetében a Mobistar és az eljárásba beavatkozó Base azt állítja, hogy az átviteli költségként megállapított összegek túlzottak, a Belgacom szerint viszont a megállapított költségek túl alacsonyak.

Végül március 23-án kerül sor tárgyalásra a Meca-Medina és Majcen kontra Bizottság ügyben (C-519/04), amely fellebbezés az Elsőfokú Bíróság T-313/02 ügyben hozott ítélete ellen. Itt a jogvita tárgya a Nemzetközi Olimpiai Bizottság doppingellenőrzésre vonatkozó szabályainak a közösségi versenyszabályokkal, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetősége. Az ügy tényállása szerint a két felperes hosszútávúszó sportoló, akiknek 1999. január 31-én végzett doppingellenőrzése a nandrolon szempontjából pozitív eredményt mutatott ki. A felperesek kétségbe vonják a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elfogadott, és a Nemzetközi Úszószövetség által átültetett doppingellenes szabályzat egyes rendelkezéseinek, valamint a doppingvizsgálat során követett egyes gyakorlatok összeegyeztethetőségét a közösségi versenyszabályokkal és a szolgáltatásnyújtás szabadságával. Mindenekelőtt a tűréshatárnak a nandrolon tekintetében 2 ng/ml-ben történt meghatározása minősülhet álláspontjuk szerint a NOB és az általa akkreditált 27 laboratórium közötti összehangolt magatartásnak. A felperesek szerint esetükben a tűréshatár megállapított túllépése származhatott a nem herélt kan disznó húsát tartalmazó étel fogyasztásából is. Továbbá a NOB által elfogadott objektív felelősségi szerkezet, valamint a sport területén a jogviták választottbírósági úton történő eldöntésére felállított intézményeknek (pl.: Nemzetközi Sport Választottbírósági Tanács) a NOB-tól való nem kellő függetlensége mind e küszöbérték versenyellenes jellegét erősíti.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA