Versenyügyi vádak a Tesco és társai ellen

2006.03.20. Magyar Hírlap Online / Márk Edina – Molnár Sándor

Piactorzítás, a beszállítók hátrányos helyzetbe hozása, a fogyasztók választási szabadságának korlátozása. Ezekkel vádolja a brit kiskereskedelmi láncokat a helyi versenyhatóság. Hasonló panaszok Magyarországon is érkeznek, ám a hatályos versenytörvényt a cégek nem sértik. A szakértők szerint a kőkemény verseny jellemezte piacokon a láncok sehol sem válogatnak az eszközökben.

Markáns kritikát fogalmaz meg a négy legnagyobb brit kiskereskedelmi lánc (sorrendben a Tesco, a J Sainsbury, az Asda és a Wm Morrison) ellen friss piaci jelentésében a szigetország versenyhivatala. Az OFT megállapításai szerint a cégek kereskedelempolitikai gyakorlata piactorzító hatású, megakadályozza ugyanis új szereplők belépését a piacra, előnytelen helyzetbe hozza a beszállítókat, valamint szűkíti a fogyasztók választási szabadságát. Az OFT szerint a láncok számos eszközzel élnek, például felfelé nyomják a telekárakat, eltérő fogyasztói árakat állapítanak meg ugyanazokra a termékekre különböző egységeikben, vagy a beszerzési ár alatt értékesítenek. A hivatal állításaira reagálva a Tesco vezetése a fogyasztók barátjának nevezte a láncot, és a kedvező árakra hívta fel a figyelmet.

Magyarországon is sok bejelentés érkezik a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH), ezekben arra panaszkodnak, hogy a kereskedelmi láncok visszaélnek a gazdasági erőfölényükkel – tudta meg a Magyar Hírlap Zubriczky Barbarától, a GVH vizsgálójától. A panaszokat azonban a versenyhivatal elutasítja, mert a kereskedelmi láncok a magyarországi piacon nincsenek erőfölényben – teszi hozzá a szakjogász. Gazdasági erőfölény ugyanis a versenyjog szerint csak akkor áll fenn, ha a cég a többi szereplő magatartásától nagymértékben függetlenül tevékenykedhet.

Tény, hogy a kereskedelmi szektorban erős a verseny, egyik szereplő sem teheti meg például, hogy ne reagáljon a versenytársa által meghirdetett akciókra. Az viszont már más kérdés, hogy a kereskedelmi láncok a beszállítókkal szemben visszaélnek-e jelentős piaci erejükkel. Ebből a szempontból új helyzetet teremt majd a júniustól életbe lépő új kereskedelmi törvény, amely definiálja, hogy milyen típusú magatartás számít visszaélésnek. Például az, ha a kereskedő a beszállítói listára való felkerülésért vagy más, a beszállító által nem igényelt szolgáltatásokért egyoldalúan díjat számol fel. A törvény szerint a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedőknek etikai kódexet kell készíteniük, amelyet a GVH-nak kell majd jóváhagynia.

A versenyhatóságok mindenhol Európában nehezen bírnak a jelentős piaci erejükkel visszaélő kereskedelmi láncokkal, amelyek majdhogynem feudális uralmat gyakorolnak a beszállítóik felett – kommentálta a brit jelentést Hámori Balázs közgazdász. Az állami beavatkozás szükségességének a megítélése ennek ellenére bonyolult kérdés, hiszen a kereskedelmi láncok magatartásának pozitív oldala is van – hangsúlyozza a szakember: a fogyasztó a nagy tömegű árubeszerzésből eredő alacsony árakkal jól jár, ha az nem jár együtt a minőség romlásával. Az állandóan prés alatt tartott beszállítóktól pedig a hatékonyság növelését kényszerítik ki. A kormányzatok és a versenyhivatalok azért is bánnak kesztyűs kézzel a kereskedelmi láncokkal, mert azok sok embert foglalkoztató nagyberuházók, az áruházak mellett óriási logisztikai központokat hoznak létre, s általában fejlesztik környezetükben az infrastruktúrát – teszi hozzá.

Hámori Balázs azonban ennek ellenére úgy véli, hogy a kormányzatoknak és a versenyhatóságoknak – Magyarországon is – fokozottan figyelemmel kell kísérniük a kereskedelmi láncok tevékenységét. A kritikus pontokon az állam beavatkozhatna a verseny kiegyenlítése érdekében, bár ez kétségkívül leginkább a borotvaélen táncoláshoz hasonlítható – hangsúlyozza a közgazdász. Szerinte azonban bizonyos túlkapások ellen jogszabályokkal kellene védeni az egyenlőtlen helyzetben lévő piaci szereplőket. A közgazdász szerint Magyarországon például idetartozik a kereskedelmi láncok rendkívül hosszú fizetési határideje, amellyel hatvan, kilencven napig vagy akár hosszabb ideig a beszállítókkal finanszíroztatják az árukészleteket.

  • kapcsolódó anyagok
VERSENYJOG