A "harangozás szabadsága"

2006.05.25. Jogi Fórum / OHB

A harangozás szabadsága a vallásszabadság része, a harangozás
jogát éppúgy köteles mindenki tiszteletben tartani, gyakorlását tűrni, mintahogyan a vallásgyakorlás jogának összes többi részjogosítványát is állapította meg Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.

Az ombudsman azt követően indított vizsgálatot, hogy egy panaszos hajnali zajkeltésre hivatkozva kifogásolta: lakhelye
szomszédságában a templom nagy harangja a gépi működtetés felszerelése óta hajnali 5 órától óránként 5-6 percig működik, mely lehetetlenné teszi a közelben lakók pihenését. A panaszos sérelmezte azt is, hogy az érintett önkormányzat jegyzőjéhez fordult, aki csupán levelezett vele az ügyben, de határozatot nem hozott.

Lenkovics Barnabás vizsgálatában megállapította, hogy a harang és használata minden keresztény felekezetben, minden közösségben s mindenütt az országban más-más okból a mindennapok elmaradhatatlan része lett. A harangozás és a harangszó része az európai kultúrának, nemzeti kulturális
örökségünknek, valamint a helyi közösségi összetartozásnak és kötődésnek is. Voltak és vannak a hitélethez, szertartásokhoz szorosan kötődő harangozások, és egyéb, nem szakrális jellegű helyben szokásos harangozások, ilyen például a hajnali harangszó is. A biztos kifejtette, a harang funkciói történelmi távlatban, a vallási és a társadalmi élet összefüggéseiben, a vallás gyakorlásában, valamint az országos és helyi néphagyományokban vizsgálhatók.

A harangszó az egyházi előírásokon túlmenően szorosan összekapcsolódik az évezredes vallásgyakorlattal és népi szokásokkal, ezért a kérdéskörnek a mai központi állami és helyi önkormányzati jog alapján történő megítélése nem lehetséges. A harangozás összetett társadalmi jelenség, amely sokrétű, gazdag jelentéstartalmat hordoz, ami koronként, felekezetenként, településenként (településrészenként) is eltérő lehet. A harangozás ma is érvényes országos és
helyi rendje évszázadok során alakult ki, nemzeti és helyi kulturális örökségünk része lett, aminek megőrzése fontos közérdek nemcsak a jelenben, hanem a jövő nemzedékek számára is. Az országgyűlési biztos rámutatott, a harang szakrális célú használatát nem állami jogszabályok rendezik, azok nem is rendezhetik, hanem egyrészt liturgikus szabályok, másrészt a részleges egyházjog előírásai. Ugyanakkor az ombudsman felhívta a figyelmet arra is, hogy a nem szakrális, szolgáltatási jellegű harangozás például időjelzés kereteit országos vagy helyi jogszabály meghatározhatja, de csakis az azonos szintű egyházi fórummal egyeztetve és a vallásszabadság alkotmányos követelményeit tiszteletben tartva.

A konkrét ügy kapcsán az ombudsman kezdeményezte, hogy a jegyző a panaszos beadványával kapcsolatban hozzon határozatot; az ügyet tárja a helyi önkormányzat képviselő-testülete, az egyházközségi képviselőtestület és az illetékes megyéspüspök elé; ezek véleményét, javaslatait egyeztetve készítsen elő döntési javaslatot (alternatívákat) a konszenzuson alapuló helyi szabály megalkotása céljából.