Az Európai Bíróság elutasította a harmadik országok állampolgárainak családegyesítési jogáról szóló irányelv elleni keresetet

2006.06.27. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

A közösségi jogalkotó nem lépte túl az alapvető jogok által kijelölt korlátokat azzal, hogy lehetővé tette azoknak a tagállamoknak, amelyek sajátos jogszabályokkal rendelkeztek vagy ilyeneket kívántak alkotni, hogy a családegyesítéshez való jog bizonyos szempontjait módosítsák.

2003. szeptember 22-én a Tanács irányelvet(1) bocsátott ki, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a harmadik országoknak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó állampolgárait megillető családegyesítési jog gyakorolható(2). Az irányelv előírja többek között, hogy harmadik ország az Európai Közösségben jogszerűen lakó állampolgárának főszabály szerint joga van arra, hogy gyermekeinek a fogadó tagállam – családegyesítés keretében – engedélyezze azt, hogy hozzá csatlakozzanak. Mindazonáltal, az irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok bizonyos körülmények között az elvi szabályoktól eltérő nemzeti szabályozást alkalmazzanak.

Így amennyiben a 12. életévét betöltött gyermek családja többi tagjától függetlenül érkezik, a tagállam – a beutazás és tartózkodás engedélyezése előtt – ellenőrizheti, hogy a gyermek megfelel-e az irányelv végrehajtásának időpontjában a tagállamban hatályos jogszabályokban előírt beilleszkedési feltételnek. Másrészt a tagállamok előírhatják, hogy – az irányelv átültetésének időpontjában hatályos jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően – a kiskorú gyermek családegyesítési kérelmét a 15. életévének betöltése előtt nyújtsák be.

Az irányelv úgy rendelkezik továbbá, hogy a tagállam a családegyesítő számára előírhatja, hogy bizonyos – két évet meg nem haladó – időtartamon át jogszerűen tartózkodjék a tagállam területén azelőtt, hogy családtagjai követnék. Végül, ha a tagállam – ezen irányelv elfogadásának időpontjában hatályos – jogszabályai figyelembe veszik a tagállam befogadóképességét, a tagállam legfeljebb három éves várakozási időtartamot írhat elő a családegyesítésre irányuló kérelem benyújtása és a tartózkodási engedélynek a családtagok számára történő megadása között.

A Parlament, mivel úgy ítélte meg, hogy e rendelkezések ellentétesek az alapvető jogokkal, különösen a családi élet tiszteletben tartásához és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához való joggal, benyújtotta a megsemmisítés iránti jelen keresetét az Európai Közösségek Bíróságához.

A Bíróság kimondja, hogy a tagállamoknak az a lehetősége, hogy vizsgálják, hogy a 12. életévét betöltött, családja többi tagjától függetlenül érkező gyermek megfelel-e valamely beilleszkedési feltételnek, nem tekinthető ellentétesnek a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joggal, a kiskorú gyermek mindenekfelett való érdeke figyelembevételének kötelezettségével vagy a koron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével.

A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az emberi jogok európai egyezménye szerinti, a családi élet tiszteletben tartásához való jog azon alapvető jogok közé tartozik, amelyek a közösségi jogrend védelme alatt állnak, és hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája szintén elismerik a családi élet tiszteletben tartásának elvét. E különböző szövegek kidomborítják a családi életnek a gyermek szempontjából való fontosságát, és az államoknak a gyermek érdekeinek figyelembevételét ajánlják, de a családtagok részére nem alapítanak alanyi jogot a valamely állam területére való beutazásuk engedélyezésére, és nem értelmezhetők oly módon, mintha az államokat megfosztanák a családegyesítési kérelmek mérlegelésének bizonyos lehetőségétől.

Jelen ügyben, a tagállamok részére pontos pozitív kötelezettségeket előíró irányelv esetén a tagállamoknak azon lehetősége, hogy vizsgálják, hogy a 12. életévét betöltött, családja többi tagjától függetlenül érkező gyermek megfelel-e valamely beilleszkedési feltételnek, fenntartja a tagállamok korlátozott mérlegelési lehetőségét, amely nem különbözik attól a mérlegelési lehetőségtől, amelyet a tagállamok részére az e joggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában az Emberi Jogok Európai Bírósága elismer, vagyis hogy bármely tényállás esetén a felmerülő érdekeket mérlegre tegyék.

A Bíróság megjegyzi, hogy az irányelv értelmében e mérlegelés során a tagállamok kötelesek megfelelő figyelmet fordítani a kiskorú gyermek mindenekfelett való érdekeire, az érintett személy családi kapcsolatainak jellegére és szilárdságára, a tagállamban való tartózkodásának időtartamára és a származási országával való családi, kulturális és társadalmi kapcsolatai fennállására. Végül, az Emberi Jogok Európai Bírósága figyelembe veszi a gyermek életkorát és azt is, hogy családjától függetlenül érkezik-e.
Végül, a 12 éves kor megjelölése nem bizonyul a koron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét sértő feltételnek, minthogy olyan feltételről van szó, amely a kiskorú gyermek olyan életszakaszát veszi tekintetbe, amikor már viszonylag hosszabb időt élt harmadik országban családtagjai nélkül, ezért más környezetbe való beilleszkedése több nehézséget okozhat. A házastárs és a 12 évesnél idősebb gyermek eltérő kezelése nem tekinthető a kiskorú gyermekkel szembeni indokolatlan hátrányos megkülönböztetésnek. A házasság célja ugyanis éppenséggel a házastársak közötti tartós életközösség kialakítása, míg a 12 évesnél idősebb gyermek már nem feltétlenül fog hosszú ideig szüleivel maradni.

Ugyanígy, a Bíróság kimondja, hogy a tagállamok lehetősége arra, hogy a családegyesítésnek az irányelvben előírt feltételei alkalmazását a gyermek 15. életévének betöltését megelőzően benyújtott kérelmekre korlátozzák, nem tekinthető olyannak, amely sérti a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jogot, a kiskorú gyermek mindenekfelett való érdekének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget vagy a koron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

A Bíróság kifejti, hogy ez a rendelkezés nem értelmezhető oly módon, mintha a tagállamoknak megtiltaná egy 15 év feletti gyermek kérelmének figyelembevételét, vagy felhatalmazná őket arra, hogy ezt ne tegyék. Ugyanis, bár e rendelkezés hatása az, hogy felhatalmazza a tagállamot arra, hogy a 15. életévét betöltött gyermek kérelmére ne az irányelvben foglalt általános feltételeket alkalmazza, a tagállam azonban továbbra is köteles a kérelmet a gyermek érdekében és a családi élet elősegítésére törekedve elbírálni.

A tagállamok azon lehetőségét illetően, hogy a családegyesítést két vagy az esettől függően három évig elhalaszthatják, a Bíróság kimondja, hogy e rendelkezés lehetővé teszi, hogy a tagállamok meggyőződjenek arról, hogy a családegyesítésre kedvező körülmények között kerül sor, miután a családegyesítő kellően hosszú ideje tartózkodik a fogadó államban ahhoz, hogy stabil letelepedettség és bizonyos beilleszkedési szint legyen vélelmezhető, és nem ellentétes a családi élet tiszteletben tartásához való joggal. E vonatkozásban a tagállam befogadóképessége lehet a kérelem elbírálása során figyelembe veendő egyik tényező, de az nem értelmezhető úgy, mintha lehetővé tenné meghatározott esetek egyedi körülményeire való tekintet nélkül kötelezővé tett bármiféle kvótarendszer vagy három éves várakozási idő alkalmazását. Ezen elemzés során a tagállamok kötelesek továbbá ügyelni arra, hogy a kiskorú gyermek mindenekfelett való érdekét megfelelően figyelembe vegyék.

Következésképpen az irányelv nem tekinthető ellentétesnek a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joggal, a kiskorú gyermek mindenekfelett való érdeke figyelembevételének kötelezettségével vagy a koron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, sem önmagában, sem pedig annyiban, amennyiben kifejezetten vagy hallgatólagosan megengedné, hogy a tagállamok megsértsék ezeket.

A Bíróság tehát a keresetet elutasítja.

(C-540/03. sz. ügy)


(1) A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.).
(2) Az irányelv (17) és (18) preambulumbekezdésében az áll, hogy az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország álláspontjáról szóló jegyzőkönyvvel összhangban és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, valamint az említett szerződésekhez csatolt, Dánia álláspontjáról szóló jegyzőkönyvnek megfelelően, ezek a tagállamok nem vesznek részt ezen irányelv elfogadásában, az irányelv alkalmazása számukra nem kötelező, és annak hatálya nem terjed ki rájuk.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA