A tagállamok kihasználják a kamatadóról szóló direktíva kiskapuit

2006.07. 6. BruxInfo

Európa másfél évtizede azon van, hogy megadóztassa a polgárok offshore megtakarításait, de a befektetők az olyan országokban, mint Svájc vagy Luxemburg, kihasználják a kamatjövedelmek adóztatásáról szóló irányelv kiskapuit.

Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy az irányelv működésének első hat hónapjában Svájc 100 millió eurót keresett az EU-polgárok megtakarításai után beszedett kamatadóból. Mások is hamar felismerték a direktíva joghézagait: Luxemburg ugyanis 2005 második felében 48, Jersey 13, Belgium 9,7, Guernsey 4,5, Liechtenstein pedig 2,5 millió eurót söpört be így.

Rossz hír ez mindazon országoknak, közéjük tartozik például Németország, mely azt remélte, hogy a jogszabály révén végre nyakon csíphetik az adókerülőket, ezzel pedig több száz millió euróval tölthetik fel az EU-kasszát. És hogy mekkora összegekről lehet szó, azt jól mutatja, hogy egyes becslések szerint csak a németek több mint 300 milliárd eurót „rejtenek el” a különböző adóparadicsomokban.

Kovács László adóügyi biztos már elrendelte az irányelv működésének felülvizsgálatát, mely egyébként tavaly július 1-jén lépett életbe, ám közölte azt is, hogy még túl korai lenne a jogszabály hatékonyságát értékelni.

A direktíva értelmében a tagállamok hatóságai a kifizetett kamatjövedelemről tájékoztatni kötelesek a betétesek hazáját. Egy-két kivétellel nem az az ország von le tehát adót a kamatjövedelem után, ahol egy másik tagország állampolgára bankbetétet nyitott, hanem az információcsere eredményeképpen a betétes otthonának számító ország.

Három tagállam, Ausztria, Belgium és Luxemburg ugyanakkor átmenetileg (6 évig) a banktitok meghagyása mellett forrásadót von le a külföldiek banki kamatai után (a nem EU-tag harmadik országok is hasonlóan járnak el). A forrásadó mértéke 2005. július 1. és 2007. december 31. között 15 százalék lesz, 2008. január 1. és 2010. december 31. között 20 százalék, majd 2011-től 35 százalékra emelkedik. A forrásadó 25 százaléka az azt kivető országnál marad, míg 75 százaléka a betétes lakóhelyének számító országhoz kerül.

Miután Svájc a maga 25 százalékát levette, 2005 második felében 119,6 millió svájci frankot (azaz 76 millió eurót) fizetett ki az EU-tagállamoknak. A visszatérítésnek Olaszország volt a legnagyobb kedvezményezettje (31 millió svájci frankkal), a második pedig Németország, melynek 24 millió svájci frank ütötte így a markát.

Az irányelv mindazonáltal tele van kiskapukkal, némelyeket éppen az EU-tagok helyeztek bele, hogy ne veszítsék el vonzerejüket az offshore-befektetők szemében – írja a Financial Times. Más joghézagok a pontatlan jogi definíciókból vagy éppen a nyelvi fordításból eredő kétértelműségből keletkeztek.

Dieter Leutwyler a svájci pénzügyminisztérium részéről azonban úgy nyilatkozott, hogy az irányelv „jelentős megváltoztatásáról” szóló konzultációkat (az EU-val) csak 2011 után tartja elképzelhetőnek, vagy akkor, ha mindkét fél beleegyezik ebbe.

  • kapcsolódó anyagok
ADÓZÁS