A Bíróság „Cadbury Schweppes” (C 196/04) ügyben hozott ítélete

2006.09.18. JogiForum.hu

Az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó jogszabályai kizárólag a teljesen mesterséges megállapodásokra vonatkozhatnak – állapította meg az Európai Közösségek Bírósága.

Az Egyesült Királyság adójogszabályai szerint az olyan külföldi társaságot, amelyben a belföldi illetőségű társaság 50%-ot meghaladó részesedéssel rendelkezik, ellenőrzött külföldi társaságnak vagy EKT-nak nevezik, és ennek nyereségét a belföldi illetőségű társasághoz rendelik, valamint nála adóztatják, ha az adókulcs az Egyesült Királyságban alkalmazott adókulcs háromnegyed részénél alacsonyabb.

A belföldi illetőségű társaságnak adólevonási joga van az EKT által megfizetett adó tekintetében. E rendszer arra kötelezi a belföldi illetőségű társaságot, hogy fizesse meg a külföldön megfizetett adó és azon adó közötti különbözetet, amelyet a társaság akkor fizetett volna meg, ha az Egyesült Királyságban lett volna a székhelye.

E jogszabályok alkalmazása alól számos kivétel létezik, többek között, ha az EKT nyereségének 90%-át kifizeti a belföldi illetőségű társaságnak, vagy ha teljesül az „indíték” vizsgálat. Ahhoz, hogy ez utóbbi kivétel vonatkozzon a társaságra, bizonyítania kell, hogy sem az EKT-nál nyereséggel járó ügyletek fő célja, sem az EKT fennállásának fő indoka nem az volt, hogy a nyereség átjátszása útján adócsökkenést érjenek el az Egyesült Királyságban.

A Cadbury Schweppes plc az italipari és édesipari ágazatban tevékenykedő Cadbury Schweppes cégcsoport anyavállalata. A cégcsoporthoz többek között két leányvállalat is tartozik Írországban, a Cadbury Schweppes Treasury Services (CSTS) és a Cadbury Schweppes Treasury International (CSTI), amelyek székhelye Írországban, Dublinban, az International Financial Services Centre ben (IFSC) található, ahol 1996 ban 10% volt az adókulcs. E két társaság feladata a forrásgyűjtés és e forrásoknak a cégcsoport részére való rendelkezésre bocsátása. A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint a CSTS és a CSTI pusztán abból a célból telepedett le Dublinban, hogy az IFSC kedvező adórendszerének előnyeit élvezzék, és ne vonatkozzanak rájuk az Egyesült Királyság egyes adórendelkezései.

Miután a Commissioners of Inland Revenue (az Egyesült Királyság adóhatósága) úgy ítélte meg, hogy a két ír társaság az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozik, 2000-ben társasági adó címen 8.638.633,54 font sterling összeget követelt a Cadbury Schweppestől a CSTI által 1996-ban elért nyereség után.

A Cadbury Schweppes keresetet nyújtott be a Special Commissioners of Income Tax előtt azt állítva, hogy az EKT-re vonatkozó jogszabályok ellentétesek a közösségi joggal, különös tekintettel a letelepedés szabadságára. A Special Commissioners azt kérdezte a Bíróságtól, hogy ellentétesek-e a közösségi joggal az EKT-re vonatkozó jogszabályokhoz hasonló jogszabályok.

A Bíróság arra emlékeztetett, hogy sem a társaságok, sem más személy nem hivatkozhat csalárd módon vagy visszaélésszerűen a közösségi jogszabályokra. Azonban az a körülmény, hogy a társaságot azzal a céllal hozták létre valamely tagállamban, hogy a kedvezőbb jogszabályok előnyeit élvezze, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a letelepedés szabadságával visszaéltek. Nem minősül tehát visszaélésnek önmagában az a körülmény, hogy a Cadbury Schweppes úgy döntött, Dublinba telepíti a CSTS-t és a CSTI-t azon elismert célból, hogy azok az e letelepedéssel járó kedvező adórendszer előnyeit élvezzék, és ez nem zárja ki, hogy a Cadbury Schweppes hivatkozhasson a közösségi jogra.

A Bíróság megjegyzi, hogy az EKT-re vonatkozó jogszabályok a belföldi illetőségű társaságok tekintetében az általuk ellenőrzött társaságot terhelő alacsonyabb adómérték alapján eltérő bánásmódot tartalmaznak. Ez az eltérő bánásmód adóhátrányt okoz azon belföldi illetőségű társaságnak, amely az EKT-re vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozik. Az EKT-re vonatkozó jogszabályok tehát a letelepedés szabadságának korlátozását valósítják meg a közösségi jog értelmében.

Az ilyen jogszabályok lehetséges igazolásait illetően a Bíróság rögzíti, hogy a letelepedés szabadságát korlátozó nemzeti intézkedés igazolható, ha az kifejezetten olyan mesterséges megállapodásokra irányul, amelyek célja az érintett tagállamban általában fizetendő adó elkerülése, és az nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

Az Egyesült Királyság jogszabályi kivételeinek némelyike mentesíti a társaságot olyan esetekben, ahol kizártnak tűnik a pusztán adózási célzatú, teljesen mesterséges megállapodás. Az „indíték” vizsgálat alkalmazásával kapcsolatban a Bíróság megállapítja, az, hogy adókönnyítés elérésére irányuló szándék ösztönözte az EKT alapítását, valamint az EKT és a belföldi illetőségű társaság közötti ügyletek megkötését, nem elegendő annak megállapításához, hogy kizárólag adózási célzatú, teljesen mesterséges megállapodás áll fenn. Az ilyen megállapodás fennállásának megállapítása a szubjektív körülményen kívül azt is megköveteli, hogy a belföldi illetőséggel rendelkező társaság által bemutatott, különösen az EKT üzlethelyiségek, személyzet és berendezési tárgyak formájában megnyilvánuló fizikai jelenlétének fokára vonatkozó objektív és ellenőrizhető körülményekből kitűnjön, hogy az EKT alapítása nem tükröz gazdasági valóságot, azaz nem tükröz olyan valós letelepedést, amelynek célja gazdasági tevékenységek tényleges végzése a fogadó tagállamban.

A Special Commissioners feladata annak vizsgálata, hogy vajon az indíték vizsgálat alapot ad e olyan értelmezésre, amely figyelembe veszi ezen objektív feltételeket. Ebben az esetben az EKT re vonatkozó jogszabályokat a közösségi joggal összeegyeztethetőnek kell tekinteni. Ha ellenben az e vizsgálat alapját képező kritériumok azt jelentik, hogy a belföldi illetőségű anyavállalat az említett jogszabályok hatálya alá kerül, függetlenül attól, hogy nem állnak fenn azok az objektív körülmények, amelyek a teljesen mesterséges megállapodás fennállását bizonyítják, a jogszabályok ellentétesek a közösségi joggal.