Regionális alapon számos feladatot tart megszervezhetőnek a debreceni polgármester, aki azonban regionális önkormányzatot nem akar összeeszkábálni.
Tizennégyről 250-re bővült a normatívák száma, következésképp a vélt, remélt, elgondolt autonómia alapvetően torzultan működik – fejtette ki különös hangsúllyal kritikáját Akar László az önkormányzati reformról szóló előadásában.
A GKI Gazdaságkutató ZRt. vezérigazgatója, a cége által szervezett november 14-i konferenciáján azt követően adott elő, hogy a tanácskozás közönségével egyetemben meghallgatta a kormányfő értekezését ugyancsak a reformokról. A Nemzeti érdemrend lovagi fokozata francia kitüntetést e rendezvényen Franciaország budapesti nagykövetétől, Phillippe Zellertől átvevő Akar László néhány jellegzetes számot ismertetett, így azt, hogy az önkormányzati szféra – mely 3200 területi önkormányzatot, 14 ezer intézményt jelent – 3000 milliárd forintot, a GDP 13,5 százalékát költi el egy évben. Ha tehát az ország reformokat akar, akkor azt csak azon keresztül tudja megvalósítani, hogy az oktatásban, az egészségügyben, a közigazgatásban – azaz lényegében az önkormányzati szférában – valósít meg a reformokat.
A 3200 egyenjogú önkormányzatra alapozott szabályozás működik az országban, a közép szintű önkormányzati szintek viszonylag gyönge szerepkört töltenek be, s a központi kormányzat magára “húzza” szinte minden közszolgáltatásért, ezért is duzzadt fel roppant módon a normatívák száma – érvelt a vezérigazgató.
Az a gondolat, hogy autonómiát kapva maga döntsön az önkormányzat finanszírozásokról, egyelőre nem képzelhető el, helyette úgynevezett normatíva vadászat folyik. A konvergencia programban szereplő kiigazítás erőteljesen érinti az önkormányzati szférát – citált elő egy további szempontot Akar László, hogy kifejthesse: a központi költségvetésben 2007-ben nominálisan szinte annyi önkormányzati pénz van, mint amennyi 2005-ben. Vagyis igencsak szigorú pénzügyi feltételekkel kell számolni. Amúgy pedig a kétharmados törvények hiányában alapvető reformok nemigen képzelhetők el, legfeljebb bizonyos pénzügyi ösztönzőkkel működtetett racionalizálásra kerülhet csak sor. Komoly racionalizálási kényszer egyébiránt a városoknál és a megyéknél lesz inkább.
A GKI Gazdaságkutató gondoskodott arról is, hogy kellően ellenpontozott legyen az önkormányzatok reformjáról kirajzolódott kép a konferencia résztvevői számára. Kósa Lajos Debrecen polgármestere ugyanis azt igyekezett – nem is eredménytelenül – bizonygatni, hogy a régiókra nincs társadalmi igény. Brüsszelt már sikerült kielégíteni, hiszen a tervezési statisztikai régiók jó ideje léteznek. Némi éllel jegyezte meg a fideszes polgármester, hogy a nemzeti fejlesztési terv forrásmegosztásában 18 százaléknyi pénz szánatik a regionális operatív programokra, 82 százalék pedig a központi ágazatiakra, azaz 18 százalékra régiókat szervezni nincs túl sok értelme.
Azt ajánlotta tehát Kósa Lajos, hogy egy merőben más nézőpontból elemezzék a régiók létjogosultságát. Mostanában ugyanis azzal foglalatoskodnak sokfelé, hogy kitalálják a régiós önkormányzati testületeket. Ám ennek az intézménynek a hatáskörét, államigazgatási szerepét még nem lehet tudni, látni, pláne, mert még a kormánynak is többféle elképzése van forgalomban. Lehetne régiót szervezni – indítványozta az előadó – választott regionális politikusokkal, hogy nekik legyen szerepük a fejlesztési programokban. De nem erre tart a mostani regionális szerveződés.
A nem szervezeti oldalról való megközelített regionalizmusnak ugyancsak lenne értelme – érvelt Kósa Lajos, hozzátéve, hogy megelőzőleg megvizsgálandó, vannak-e olyan feladatok, amilyenek regionális szinten ellátva ugyanabból a pénzből jobban teljesíthetők, vagy ugyanazt a szolgáltatást alacsonyabb pénzből ki lehet hozni. A hajdúsági megyeszékhely számos olyan feladattípust ismertetett, amilyeneket valóban regionális alapon lehet a legracionálisabban megszervezni. A vízmű-társulatokat, a szociális és hajléktalan-ellátást, a tömegközlekedést, városüzemeltetést ilyennek gondolja Kósa Lajos, de azt a megállapítást mellérendelve, hogy ehhez azonban nem kellene regionális önkormányzatokat “összeeszkábálni”. Az urbanizációs folyamatokat azonban nagyon szerencsésen tudná támogatni az ilyen léptékű “feladatellátás”. Magyarországon ugyanis nem jó a mai urbanizációs szerkezet, hogy az igen nagy méretű főváros után nem találni közép méretű – 300-400 ezres – településeket. Tehát még Debrecen sem számít európai értelemben ilyen méretű település. Magyarországnak is nagy szüksége van versenyképességet, megfelelő tudásközpontot, érdemi gazdaság-fejlesztést képviselő centrumokra.
