Házi őrizet: lehet takarékosan is, de ahhoz pénz kell

2006.12.15. Magyar Hírlap Online

A gyanúsítottak házi őrizete egyelőre drágább, mintha előzetes letartóztatásban vannak, de elektronikus nyomkövetéssel olcsóbbá tehető. A technikai megoldások és a külföldi példák léteznek, az ENSZ kínzás elleni bizottsága is javasolja a házi őrizet elterjesztését, ám nálunk ezen a területen évek óta halogatják az előrelépést.

A tapasztalatok szerint csak a legritkább esetben szegik meg a házi őrizet szabályait azok a gyanúsítottak, akiket a bíróság ebben a kedvezményben részesít, kiváltva az előzetes letartóztatást. Éppen erre alapozva a bírók is egyre ritkábban ragaszkodnak a legszigorúbb, úgynevezett hármas fokozatú ellenőrzéshez, amikor a rendőrök egész álló nap figyelik a gyanúsított házát. Naprakész összesített adatok nincsenek sem a bíróságnál, sem a rendőrségnél, de becslések szerint évente mintegy százötven-kétszáz házi őrizetesre figyelnek a rendőrök az országban.

A rendőr többször csenget

Garamvölgyi László ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője lapunknak azt mondta, hogy mindig a házi őrizetet elrendelő bíró dönt az ellenőrzés szigorúságáról. Erről értesítik a lakhely szerint illetékes városi, kerületi kapitányságot. A rendőröknek nincs lehetőségük mérlegelni a döntést, végrehajtják az utasítást.

A legenyhébb fokozatban a rendőrök legfeljebb vonalas telefonon csengetnek rá naponta többször az őrizetesre. Ha nincs vonalas készülék a lakásban vagy szigorúbb ellenőrzést kér a bíró, nagyjából négyóránként, de azért kiszámíthatatlan időpontokban személyesen megy oda a járőr. A legszigorúbb kontroll folyamatos megfigyelést jelent. Két rendőr egy gépkocsival a nap huszonnégy órájában posztol a gyanúsított háza előtt. Leginkább ez terheli le a kapitányságokat. Egy-egy kerületben vagy kisebb városban már egyetlen ilyen házi őrizet is nehézségeket okoz. Ha egy időben netán két ilyen őrizetes is akad, az komoly erőpróbát jelent a rendőröknek.

Mi mennyi?

Kalkulációk szerint egy egyenruhás, fegyveres rendőr rezsióradíja tízezer forint körül van, egy házi őrizetes ellenőrzéséhez pedig két rendőr kell – tudtuk meg Garamvölgyitől. A szigorított házi őrizetes ellenőrzése forintban így havonta már eléri a tízmilliós nagyságrendet, a pénzt a kapitányságoknak saját költségvetésükből kell kigazdálkodniuk. (Ha a gyanúsított rács mögött van, az kijön havi száznyolcvan-kétszázezerből, ami viszont a büntetés-végrehajtást terheli).

A házi őrizet maximális időtartama három év lehet. Általában azonban a harminc napra elrendelt mozgáskorlátozást legfeljebb néhányszor hosszabbítják meg a bíróságok.

Nem a szökés a fő veszély

Garamvölgyi szerint a gyanúsítottak csak a legritkább esetben szegik meg a szabályokat. 2002-ben Tasnádi Péter, az ismert üzletember kitágította engedélyezett heti kétszer négyórás eltávozásának időtartamát, nem is egyszer. Első alkalommal százezer forint büntetést fizetett, másodszorra pedig visszakerült előzetes letartóztatásba. Székely Zoltán egykori kisgazda-politikus is hasonlóan járt, s egy vidéki drogdíler is zárkában végezte, miután estéit rendre egy szórakozóhelyen töltötte. Eddig egyetlen szökést regisztráltak. Szintén vidéken, szintén egy drogdíler oldott kereket a házi őrizetből. Garamvölgyitől megtudtuk, hogy a rendőrök jelenléte sem jelent garanciát a szökés megakadályozására. A jogszabályok értelmében ugyanis nincs joguk semmiféle kényszerintézkedésre, még a legszigorúbb őrizet esetén sem. Az egyenruhások legfeljebb végignézhetik, ahogy az őrizetes engedély nélkül elhagyja a kijelölt lakást. Nem szólhatnak hozzá, nem tartóztathatják fel. Egyetlen teendőjük regisztrálni a történteket, s minderről értesíteni a bíróságot.

Elakadtak a tervezésnél

Évek óta napirenden van Magyarországon is a rendőrök által felügyelt házi őrizet kiváltása valamilyen mozgásérzékelő eszközzel (a jogszabályok ezt elvileg lehetővé is teszik, lásd az oldal alján a Szótárban), amelyet a gyanúsított végtagjára lehetne rögzíteni. A kormányzati szándékot tekintve valószínűleg 2001-ben, Pintér Sándor belügyminisztersége idején jártunk legközelebb ennek megvalósításához. Már pályázatot is kiírtak, tervek készültek egy hatvan-nyolcvan főt érintő próbaüzem beindításáról, egy diszpécserközpontról. Az őrizetesek lakásába egy érzékelő került volna, amely telefonkapcsolatban áll a központtal. A kliens bokájára pedig egy szabotázsvédett lábperec került volna, jeladóval (jobbra fent). A rendszer lényege, hogy ha a lábperec a megadott körön kívül kerül a lakásban lévő egységhez képest, esetleg megrongálják, vagy leveszik a készüléket, az telefonon jelzést ad a diszpécsernek. Akkor félmilliárd forintra becsülték egy olyan rendszer kialakítását, amely kétszáz ember mozgását tudja figyelni egy időben. Az ötletet pénz hiányában először halogatták, végül elvetették. Jelenleg sincs napirenden.

Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára legutóbb egy interjúban azt mondta, hogy egy GPS-alapú műholdas rendszer bevezetésén gondolkoznak a szakemberek. Egy bokaperec révén a biztonsági rendszer folyamatosan elemezné, hogy hol van az illető, és ha megszegi az előírt feltételeket, akkor eljárnának vele szemben. Az államtitkár úgy vélte, négy-öt éven belül lehetne megvalósítani a beruházást, amely egy-két milliárd forintba kerülne.

Fizetős házi őrizet is elképzelhető

Biczó László bv. dandártábornok, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának általános helyettese az elektronikus távfelügyelet bevezetését csak az előzetes letartóztatásban lévők egy részénél és a feltételesen szabadlábra helyezetteknél tudná elképzelni, esetükben viszont feltétlenül. Azzal viszont semmiképpen nem értene egyet, ha a házi őrizetet alternatív büntetésként alkalmaznák. A dandártábornok külföldi példákra hivatkozva óvott attól is, hogy túl széles körnek tegyék lehetővé az otthon maradást az elhúzódó eljárás idején.

Biczó László elmondta, hogy a büntetés-végrehajtás tanulmányozta már az elektronikus távfelügyelet bevezetésének kérdéseit, külföldi tapasztalatait, de jogszabály-előkészítéshez még nem kértek tőlük szakvéleményt. A dandártábornok szerint egy kétezer fő ellenőrzésére képes országos rendszer kiépítésének egyszeri költsége ötmilliárd forint körüli, működtetése hosszabb távon jóval olcsóbb, mintha ennyi embert a mai, napi 6408 forint/fő költséggel (Svájcban ez negyvenezer forint) bv-intézményben tartanának.

A tábornok hatvanszázalékosra teszi a potenciális költségmegtakarítást, de ezt még növelni lehet, ha az elektronikus pórázt a házi őrizetessel – jogszabályi kötelezéssel – bérbe vetetik. Mindezek révén a börtönökben csökkenne a zsúfoltság, némi létszámcsökkentés is lehetővé válna, arról nem is beszélve, hogy az egy bv-munkatársra jutó őrizetesek száma is csökkenne, ami jótékony hatással lenne munkájuk minőségére.

  • kapcsolódó anyagok
RENDŐRSÉG