Borbajok az EU-ban

2007.02. 5. Piac & Profit

Már ma is 100 ezer hektó olasz bor jön be illegálisan és alföldiként adják el - állítja a Szent Gaál Pincészet a kártékony EU-s szabályozásra utalva.

A Szent Gaál Pincészet évadot nyitott, amennyiben a borászati vállalkozás vezetője a nemzetközi borpiacról és a bormarketingről nyilvánosságra hozta cége véleményét. Kovács Tibor alapvetése, hogy az európai borpiac válságban van, ezért az Európai Unió mindent megtesz az olyan piaci szabályok módosításáért, amelyek javítják a tagállamok termelőinek helyzetét és kevesebb pénzébe kerülnek hosszabb távon az EU-nak. A válság azonban a magyar borágazatra nem vonatkozik, ezért a tervezett szabályok nem segítik, hanem hátráltatják az ágazat további fejlődését. A magyar problémák merőben mások, mint az EU többi országának gondjai. Magyarország történelmi termelési csúcsának már csak töredékét állítja elő. A valamikori 260 ezer hektár helyett már csak 80 ezer hektár körüli területen gazdálkodnak. Az előállított mennyiség is csak 3-5 millió hektoliter, pedig anno csak a Szovjetunióba exportáltunk 12 milliót régen. Az előállított mennyiség nem tud növekedni, mert ugyan újítanak fel területeket, ami a mennyiség növelésével járna, de ezzel párhuzamosan a minőségi termelés növelésével csökkennek más területeken a termésátlagok. Példaként említhető, hogy az olaszoknál és a franciáknál a '70-es években 7-8 százalék volt a minőségi borok aránya, napjainkban ez 35-40 százalékot tesznek ki. A piaci részesedésük (az árbevétel szempontjából) a minőségi boroknak azonban jóval nagyobb (70 százalék), mivel a minőségi borok magasabb árkategóriában értékesíthetők, mint az asztali borok. Ez a folyamat zajlik most le nálunk. Ezzel együtt megjelent a borhiány, nem pedig a túltermelés. Egyes régiókban, mint Villány és Szekszárd, ez már komoly méreteket öltött, de az Alföldön sincs már olcsó szőlő és az ott bevezetett termékekre már olasz illegális importból teremtik meg az alapanyagot. Tokaj is erőteljes expanzióban van, de Sopronban sincs túltermelés, sőt alapanyag problémákkal küzdenek. A Balaton és Eger, ahol még vannak gondok, de ezek nagyon nagy borvidékek és még nem találták meg a piacaikat. Ezek kis marketinggel, a fehérborok jobb export pozícionálásval olcsón megoldhatók lennének.

A legnagyobb gond a kivágás támogatása. Magyarország szőlőterületei rendkívül kicsik, ahhoz képest, hogy milyen fejlődésben van az ágazat. Néhány év múlva ezeket a területeket kinövi az ország. A gond az, hogy most elaprózódottak a birtokok és a kis szőlőtermelők nem újítják fel ültetvényeiket, de el sem adják azokat. Amennyiben mégis eladnák, irreális árat kérnek érte. Ez a helyzet még rosszabbá válik a kivágási támogatással. Ha ugyanis a kivágási támogatás 2,5 millió forint lesz, akkor egy ilyen elöregedett terület ára 3,5 millió alá nem esik majd. Ezzel szemben egy terület saját erős létesítése ugyanennyibe kerül. Ez véglegesen és örökre lehetetlenné teszi az ültetvénykonszolidációt. Mivel a kivágás helyrajzi szám alapon zajlik majd és a területre nem lehet szőlő telepíteni 30 évig, ezért a mostani dűlők között hamarosan megjelennek az erdős részek, tovább értéktelenítve a területeket.

A külföldi borok bekeverésének engedélyezése és a cukor hozzáadásának megtiltása a másik két elfogadhatatlan intézkedés. Ezek az EU nagy bortermelő országainak érdekeit szolgálják. Olaszországban mindig is tilos volt cukrot adni a borhoz, ott a déli magasabb cukorfokú borokkal javították az északiakat. Mi, akik a bortermelő vidék északi részén vagyunk, rossz években és alacsonyabb árkategóriában belekényszerülünk a cukor hozzáadására. Ez természetesen nem a minőségi termelő pincészetek problémája. Elfogadhatatlan egy olyan intézkedés, ami csak egyes régiókat súlyt.

Ez a francia lobbi ereje. Õk létesítenek óriási ültetvényeket a világban és ők azok, akik Európában szeretnék eladni az ott termelt bort. Most ez illegálisan, féllegálisan csinálják, nem véletlen, hogy ők a legnagyobb importőrök az EU-ban. Továbbértékesítenek és brandet építenek. A gond számukra az, hogy francia borként drágábban tudnák eladni a chileit, mint chileiként. Ezért van szükség a változásra, amibe Magyarországnak nem szabad beleegyeznie. Már ma is 100 ezer hektó olasz bor jön be illegálisan és alföldiként adják el. Mi lenne ezek után? Jobb, ha a magyar borágazat inkább egyetlen fillért sem kér az EU-tól, mintha ezeket a szabályokat bevezetik.

A magyar bormarketing alapvetően tévúton jár, mert abból indul ki, hogy Magyarországon túltermelés van. A bormarketing nem ismeri fel, hogy a minőségi borok arányának további növekedésével egyre csökken a bormennyiség, tehát nem a kényszerlepárlás, az orosz piac megnyitása a cél, hanem a minőségi borok piacának megteremtése a magyar bor imázsának változtatása. Az elmúlt időszakban orosz és ukrán vevők jelentek meg a magyar piacon és nem tudtak bort venni. Senkinek nincs eladó olcsó bora, pedig komoly erőfeszítéseket tettek a piacok megnyitására, fölöslegesen. Hasonló fölösleges erőfeszítés a tavalyi kényszerlepárláshoz.

A marketingnek a birtokkonszolidációt kéne elősegítenie és olyan pénz nélküli témákban kéne előrelépni, mint a reprezentációs adó csökkentése, a céges borajándékok adójának csökkentése. A magyar gasztronómiát kéne támogatni, mert ezzel együtt a borfogyasztás is növekedne.

  • kapcsolódó anyagok
AGRÁRIUM