Nagyon ritkán buknak le a magyar pénzmosodák

2007.02.21. Magyar Hírlap Online / Herman Bernadett

Tízezer bejelentésből csak húszat-harmincat vizsgálnak ki a nyomozók, és alig néhány esetben sikerül bizonyítani a pénzmosást. A zárolt számlák tulajdonosai általában gyorsan köddé válnak.

A pénzintézetek és a jelentésre kötelezett cégek tavaly 9999 esetben értesítették a Nemzeti Nyomozóirodát (NNI), hogy egy-egy ügyfél gyanús tranzakcióra készül. A pénzmosásról szóló törvényt Magyarországon 2003-ban szigorították, azóta szinte minden olyan szolgáltatónak jelentési kötelezettsége van, amelynek pénz fordul meg a keze között: a bankok, a takarékszövetkezetek, a pénzváltók és biztosítók mellett a brókerek, az ékszerkereskedők, az ügyvédek és a közjegyzők is kötelesek jelezni a gyanús pénzmozgásokat. Az évente szokásos 10-12 ezer bejelentés kilencven százaléka a bankoktól és takarékszövetkezetektől érkezik, rajtuk kívül még a pénzváltók keresik meg viszonylag gyakran az NNI-t.

A bejelentések száma 2003-ban ugrott meg, de nem annyira a törvényi szigorítás, mint inkább a K & H Equities brókerbotrány miatt. Ebben ugyanis 17 pénztáros ellen is nyomozás indult, mert nem jelentették a Nemzeti Nyomozóirodának Kulcsár Attila és társai gyanús ügyleteit, így azóta a banki tisztviselők jobban figyelnek.

Bár a köztudatban úgy él, hogy a kétmillió forint fölötti tranzakciókat jelentik be a pénzügyi vállalkozások, ez nem igaz. A törvény csak azt írja elő, hogy a kétmillió forint fölötti tranzakcióknál el kell végezni az ügyfelek azonosítását. Nem is jelentenek be a pénztárosok minden kétmillió forintnál nagyobb összegű tranzakciót, ám ha gyanús egy ügylet, akár már néhány forintnál is szólhatnak a hatóságoknak.

A fagylaltárus megússza

"A bankok a szokatlan ügyleteket figyelik" – mondta lapunknak Osváth Piroska, a Magyar Bankszövetség vezető jogtanácsosa.

A közelmúlt adathalász-akcióiban például azt figyelték a hitelintézetek, hová kerülhettek pénzek a megcsapolt számlákról. Általánosítani azonban nemigen lehet, a hitelintézetek igyekeznek megismerni ügyfeleiket, és személyre szabottan döntik el, mi is a gyanús. A kábítószer-kereskedőknek például alacsony címletű készpénzzel fizetnek, ezért gyanús lehet, ha valaki rendszeresen hord a bankba ilyen bankókat. Persze, ha a hitelintézet tudja az illetőről, hogy fagylaltárus, természetesen nem jelenti fel. Az adóparadicsomokból származó utalások is általában gyanúsak, kivéve, ha tudják a cégről, hogy legális üzleti kapcsolata van egy ottani vállalkozással.

Alacsony felderítési arány

A gyanús tranzakciók végrehajtását a bankok 24 órára függeszthetik fel, a rendőrség azonban ennél hosszabb időre is zárolhatja a pénzt. A nyomozó hatóság ezt évente mindössze húsz-harminc esetben teszi meg, a lezárt ügyek száma pedig még alacsonyabb. 2003 óta mindössze tizennégy szándékosan elkövetett pénzmosást sikerült felderíteni, gondatlanságból elkövetett pénzmosás bűntette miatt pedig kilenc ügy végére került pont.

Pedig a pénzmosás gyakori bűncselekmény lehet, hiszen ennek számít minden bűncselekményből származó pénzzel végzett tranzakció. "Ennél a bűncselekménytípusnál nagy a latencia" – ismeri el Papp Csaba, az NNI főosztályvezetője, és hozzáteszi, a világ többi országában sincs ez másként.

Nehézkes a bizonyítás

Csak abban a néhány államban jobb a helyzet, ahol a gyanús tranzakcióknál nem a hatóságnak van bizonyítási kötelezettsége, hanem az ügyfélnek kell igazolnia, hogy legális forrásból származik a pénze. Nagy-Britanniában például 2003 óta ez a szabály, és azóta megugrott a felderített esetek száma. Magyarországon azonban, hogy piszkos-e a zárolt számlákon lévő pénz, a nyomozóknak kell kideríteniük. Ez pedig nem könnyű. A zárolt számlák tulajdonosainak, ha becsületes úton jutottak az összeghez, érdekükben állna tisztázni magukat, de ezt ritkán teszik meg. "Ha pénzmosás gyanúja miatt zárolunk egy számlát, a tulajdonos általában eltűnik" – mondja Papp Csaba.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
RENDŐRSÉG
PÉNZMOSÁS