Az Alkotmánybíróság a jogegységi eljárás rendjéről

2007.06.22. Jogi Fórum / Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság (Ab) 2007. június 19-én elutasította a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés a) pontja, 30. § (1) és (2) bekezdése, illetve a III. Fejezet egésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt.

Az Ab szintén elutasította azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is, amely szerint az Országgyűlés hiányosan szabályozta a jogegységi eljárás eljárási rendjét.

Polt Péter legfőbb ügyész 2004 októberében indítvánnyal fordult az Ab-hez, mert álláspontja szerint a "joggyakorlat továbbfejlesztése" - mint a jogegységi eljárás alapjául szolgáló ok - az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével és 50. § (3) bekezdésével ellentétes. Az indítványozó azt is kifejtette, hogy az Alkotmány alapján a Legfelsőbb Bíróság "nem kapott alkotmányos hatalmat arra, hogy preventív módon kötelezze a bírákat a saját belső meggyőződésükkel ellentétes döntésekre". Utalt arra, hogy "e rendelkezés bizonytalansága azt sem zárja ki, hogy a jogegységi határozatok az Alkotmány rendelkezéseivel össze nem férő tartalmat vagy célt tulajdonítanak a jogszabályoknak". Az ügyben a legfőbb ügyészen kívül további indítványozók is kérték az érintett jogszabályok utólagos normakontrollját, illetve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.

Az Ab megalapozatlannak találta az indítványokat. A testület már több határozatában is foglalkozott a bírósági jogértelmezés és a bírói függetlenség kapcsolatával.

Ennek keretében rámutatott: "A "jogot" végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. [...] A csak a törvényeknek való alávetettség nemcsak a másik két hatalmi ág befolyását zárja ki tehát az ítélkezésre, hanem - az Alkotmány határai és követelményei között maradó - független, folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a bírói függetlenséget.

Az Ab a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatában rámutatott, hogy "a jogegységi határozat " a Legfelsőbb Bíróság önálló jogszabály-értelmezése folytán (amelyre a joggyakorlat egységesítése érdekében alkotmányos felhatalmazása van) "adott esetben az alapul fekvőjogszabály tartalmát bővítetheti, szűkítetheti, vagy éppen az értelmezéssel joghézagot tölthet ki". Az Ab megállapította, hogy nem alkotmánysértő a törvényhozás azon választása, amely a jogegységi határozat meghozatalára a " speciálisan e célból alakítandó " jogegységi tanácsot jogosítja fel. A határozat indokolása szerint a törvényhozás dönthetett volna akként is " mint ahogy az indítványozó felvetette ", hogy a Legfelsőbb Bíróság más bírói testületeinek (például teljes ülésének) érdemi szerepet, esetleg döntési jogkört biztosít. Viszont nem ütközik az Alkotmányba a bírósági szervezeti törvényben szabályozott jogegységi tanácsnak a jogegységi határozatok meghozatalában meghatározott szerepe sem.

A határozathoz Bragyova András különvéleményt csatolt. Lévay Miklós és Trócsányi László ugyancsak különvéleményt fogalmaztak meg, és álláspontjukhoz Kiss László és Kukorelli István is csatlakozott.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG