EP-előzetes, 2007. július 9-12., Strasbourg

2007.07. 9. Jogi Fórum / Európai Parlament Sajtószolgálat

Az Európai Parlament következő plenáris ülésén szavaznak a képviselők a postai liberalizációról és bemutatkozik a Tanács új, portugál soros elnöksége. A parlament megvitatja Barsiné Pataky Etelka és Becsey Zsolt jelentéseit. Szó lesz még például az alkoholok minimális jövedékiadó-szintjéről és a higanytartalmú mérőeszközök betiltásáról, valamint a repülőjegy-árak átláthatóságáról is.

Az EP nyári szünet előtti utolsó, meglehetősen mozgalmasnak ígérkező plenáris ülését július 9. és 12. között tartják a franciaországi Strasbourgban.

Az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering az ülésszak kezdetén, hétfőn 17 órakor nyilatkozatot tesz a londoni és glasgow-i terrorista merényletkísérletekről, valamint a hét spanyol turista és két helyi lakos életét követelő jemeni bombatámadásról.

A képviselők hétfőn vitatják meg az élelmiszeripari adalékanyagokkal foglalkozó szabályozást (Westlund, Doyle és Drcar Murko jelentései) és az uniós közegészségügyi programot (Trakatellisz).

Ezen kívül foglalkoznak a kardio-vaszkuláris betegségekkel, az USA és az EU közötti utasadat-cserével, a higanytartalmú mérőeszközök betiltásával (Sornoza), a stratégiai fontosságú infrastruktúra terrorizmus elleni védelmével (Hennis-Plasschaert), valamint a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokkal (Wallis) is.

Nem lesz kevésbé eseménydús a keddi nap sem. Reggel a postai szolgáltatások liberalizációjáról (Ferber) szóló vitával indul a nap, aztán például a munkajog modernizációjáról lesz szó (Protasiewicz).

A rengeteg, vita nélkül megszavazandó jelentés mellett a képviselők eszmét cserélnek az alkoholtartalmú termékek minimális jövedékiadó-szintjéről (Lulling). Késő este kerül sorra a légi közlekedési szolgáltatásokkal foglalkozó jelentés (Degutis), amely többek között átlátható tájékoztatást követel a repülőjegy-árakról. Ez után vitáznak Barsiné Pataky Etelka jelentéséről, amely a fenntartható közlekedéspolitikáról szól.

Szerda reggel José Socrates, portugál miniszterelnök szól a képviselőkhöz, bemutatva a 2007 második félévében hivatalban lévő soros elnökség prioritásait.

A parlament ez után vitázik az unió reformszerződésének elfogadására összehívott kormányközi konferencia kapcsán. Erről a témáról az EP alkotmányügyi szakbizottsága hétfő esti ülésén fogad el jelentéstervezetet (Leinen), aztán a parlament egésze is szavaz majd.

Szerda délután az eurózóna működését (Rosati) és az Európai Központi Bank tevékenységét (Mitchell) értékelik a képviselők.

Ezt követően lesz szó a palesztinai, a pakisztáni, a koszovói, valamint a macedóniai (Meijer) helyzetről.

Szerdán este vitázik az EP Becsey Zsolt jelentéséről, amely a 2008-2012-es közösségi statisztikai programmal foglalkozik. Rögtön ez után a magyar képviselő szóbeli kérdést is feltesz. Ez a tagállamok által az unió számára adott statisztikai adatok minőségére vonatkozik.

Csütörtökön többek között az EU és Ukrajna kapcsolatáról (Kaminski) vitáznak a képviselők.

POSTAI LIBERALIZÁCIÓ 2011-TÕL, AZ ÚJ TAGÁLLAMOKBAN 2013-TÓL

Az Európai Parlament szakbizottsága az Európai Bizottság által javasolt 2009. január 1-jei határnap helyett két évvel későbbi időpontig, 2010. december 31-ig számolná fel a meglévő állami monopóliumokat a postai szolgáltatások területén. Az új tagállamok további két év türelmi időt kapnának a piacnyitásra. A plenáris ülés kedden vitázik és szerdán szavaz a jogszabályról, amely Európa-szerte 5,2 millió postai dolgozót érint.

Az új kommunikációs eszközök megjelenésének köszönhetően jelentősen átalakult a postai szolgáltatások piaca Európában. Az Európai Bizottság adatai szerint erősen csökkent a magánszemélyek által küldött hagyományos levelek száma, így ma már a levelek 85 százaléka hivatalos, illetve üzleti küldemény. A postai szolgáltatások ugyanakkor még most is az EU GDP-jének 1 százalékát adják.

Az európai postai szolgáltatók 5,2 millió embert foglalkoztatnak, évi 88 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak, és évente mintegy 135 millió küldeményt kezelnek.

Az EP közlekedési szakbizottsága 2007. június 18-án, Strasbourgban szavazott Markus Ferber (néppárti, német) jelentéséről, amely a postai szolgáltatások uniós belső piacának megvalósításáról szóló jogszabály módosítását célozza.

A szakbizottságban 38-6 arányban elfogadott szöveg szerint a tagállamokban még meglévő postai monopóliumoknak legkésőbb 2010. december 31-én meg kell szűnniük. (Az Európai Bizottság 2009. január 1-jét, tehát két évvel korábbi liberalizációt javasolt.) Az új tagállamok - így Magyarország is - további két évet kapnának a felkészülésre. A piacnyitás értelmében a nemzeti postaszolgáltatóknak megszűnik a monopóliumuk az 50 grammnál könnyebb levelek szállítására.

A jogszabályról a tervek szerint az Európai Parlament egésze a 2007. júliusi plenáris ülésen szavaz.

Előzmények

Az Európai Unió egyik célkitűzése a kizárólagos jogok nélkül működő, egységes belső piac megvalósítása. Ennek egyik eleme a nemzeti monopóliumok megszüntetése.

A postai szolgáltatásokról szóló irányelv (97/67/EC) 1997-ben a 350 grammnál nehezebb küldeményeknél már megnyitotta a piacot, egyben garantálta a polgároknak az egyetemes szolgáltatásokhoz való jogát (hozzáférés a postai szolgáltatásokhoz lakóhelytől függetlenül, méltányos áron). A 2002-ben elfogadott módosítás 100 grammnál húzta meg a határt, és 2009-es piacnyitást írt elő.

Az Európai Bizottság javaslata

Az Európai Bizottság 2006 végén terjesztette elő a jogszabályt felülvizsgáló újabb javaslatát (COM(2006)0594). Az Európai Parlament most ezt az újabb módosítást tárgyalja együttdöntési eljárásban.

A bizottság a következőket tűzte ki célul:
  • a postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása, azaz a postai ágazaton belül a különleges jogok megszüntetése, ugyanakkor
  • az egyetemes szolgáltatások fenntartható magas színvonalú biztosítása megfizethető árakon, továbbá
  • a postai szolgáltatások szabályozására vonatkozó alapelvek harmonizálása.

A bizottsági tervezet továbbra is azt javasolja, hogy a meglévő irányelvben rögzített időpont – 2009. január 1-je – legyen a piac teljes körű megnyitásának időpontja, így ettől az időponttól fogva nem lennének kizárólagos, illetve különleges jogok az egyes vállalkozások számára.

Az egyetemes szolgáltatásokkal való megbízásra vonatkozó feltételeknek az objektivitás, átláthatóság, a megkülönböztetés-mentesség, az arányosság és a lehető legkisebb piactorzítás elvein kell alapulniuk.

A bizottsági javaslat szerint az egyetemes szolgáltatások díjait a költségekhez kell igazítani. Eszerint csak egyértelműen meghatározott kivételek esetében lehetne eltérni attól az elvtől, hogy a postai szolgáltatások díjainak a költségeken kell alapulniuk. A bizottság azt indítványozza, hogy a tagállamok egységes díjszabást csak olyan szolgáltatásoknál alkalmazzanak, amelyekre a darabonkénti díjszabás vonatkozik, azaz olyan szolgáltatásokra, amelyeket többnyire a fogyasztók és a kisvállalkozások használnak.

A liberalizáció indokai

Az EP szakbizottságában elfogadott, módosított szöveg szerint „a megnövekedett verseny elő fogja mozdítani a postai ágazat és az alternatív kommunikációs módszerek integrációját, és lehetővé teszi, hogy az egyre igényesebb ügyfelek számára nyújtott szolgáltatások minősége javuljon”.

A képviselők szerint „a további piacnyitás továbbra is különösen – levélküldeményeket küldőkként és fogadókként – a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások számára lesz előnyös, mivel minőségi javulást, több választási lehetőséget, a fogyasztók számára érzékelhető árcsökkentéseket, innovatív szolgáltatásokat és üzleti modelleket jelent”.

Az egyetemes postai szolgáltatás és a kompenzáció

A szöveg szerint „az egyetemes szolgáltatás minden munkanap egy postaláda-ürítést és egy kézbesítést jelent minden egyes természetes vagy jogi személy otthonába, illetve székhelyére vagy telephelyére, távoli vagy gyéren lakott területeken is”.

Amennyiben a piaci szereplők nem lennének képesek üzleti alapon biztosítani az egyetemes szolgáltatásokat, a tagállamok (a szolgáltatók által és/vagy a szolgáltatási díjakból finanszírozott) kompenzációs alapokat állíthatnának fel a költségek fedezésére, vagy az állam közvetlenül kompenzálhatná a szolgáltatókat. Az alkalmazandó finanszírozási mechanizmusokról a tagállamok maguk dönthetnének.

A vidéki postai hálózat

„A vidéki postai hálózat, egyebek között a hegyvidéki és szigeti régiókban, lényeges szerepet játszik a vállalkozások nemzeti/globális gazdaságba történő integrációjában, illetve a kohézió fenntartásában társadalmi és foglalkoztatási szempontból. Emellett a vidéki postahivatalok a hegyvidéki és szigeti régiókban lényeges, mindenki számára hozzáférhető infrastrukturális hálózatot biztosíthatnak az új távközlési technológiák tekintetében“ – áll a szakbizottsági képviselők által megszavazott szövegben. A jelentés szerint „az elektronikus kereskedelem különösen a távoli és alacsony népsűrűségű térségekben kínál új lehetőségeket a gazdasági életben való részvételre, aminek fontos előfeltétele a jó színvonalú postai szolgáltatások biztosítása”.

A képviselők kiemelték: „a postai szolgáltatásokhoz való hozzáférési pontok sűrűsége ne csökkenjen a vidéki és távoli térségekben”.

A piacnyitás határideje: 2011 vagy 2013

A szakbizottsági képviselők úgy vélték, „figyelembe véve a tagállamokban kialakult helyzetet, végső határidőként a 2010-es év végét célszerű megjelölni a kizárólagos jogok megszüntetésére a postai ágazatban”. A jelentés hozzáteszi: „a postai reformfolyamatokhoz késői időpontban csatlakozó vagy különösen kedvezőtlen topográfiai adottságokkal rendelkező tagállamok számára – különös tekintettel az olyan tagállamokra, ahol nagyszámú sziget található – célszerű a bizottság tájékoztatása mellett egy további kétéves átmeneti időszakot biztosítani a meglévő és különleges jogosultságok eltörlésére”. Ebből következően a 2004 óta csatlakozott államokra – így Magyarországra is – a 2012. december 31-ei határnap vonatkozna.

A képviselők a piacukat teljes mértékben megnyitott vagy hamarosan megnyitó tagállamok számára (Svédország, Németország, Finnország, Hollandia, Nagy-Britannia) – korlátozott időtartamra és a szolgáltatások adott körére vonatkozóan – engedélyeznék, hogy „egy másik tagállamban működő monopóliumtól megtagadják az engedélyt a saját területükön való működésre”.

Vakok és gyengénlátók

A jelentés kitér arra, hogy „tekintettel a postai szolgáltatások jelentőségére a vakok és gyengénlátók életében, célszerű megerősíteni, hogy a tagállamokban a vakok és csökkent látóképességű személyek számára bevezetett ingyenes szolgáltatások biztosítását a versenyképes és liberalizált piacon kötelezővé kell tenni”.

ÁTLÁTHATÓ REPÜLÕJEGY ÁRAKAT AKAR AZ EP

Ne lehessen 1 forintért kínálni a repülőjegyeket, ha egyszer nem annyiba kerülnek - ez is szerepel a légi közlekedési szolgáltatásról szóló rendelettervezetben, amelyet a júliusi plenárison vitat meg az EP. A képviselők megfelelő biztosítékokhoz kötnék a légitársaságok működési engedélyének megadását.

Az Arūnas Degutis (liberális, litván) által jegyzett parlamenti jelentés a légi közlekedésre vonatkozó, 1992-es, „harmadik liberalizációs csomag” felülvizsgálatával foglalkozik. Az Európai Bizottság javaslatának célja a piac hatékonyságának növelése, a légi közlekedés biztonságának fokozása és az utasok védelmének erősítése. A rendelet foglalkozik például a légitársaságok működési engedélyével, a repülőgépek bérlésével, a közszolgáltatási kötelezettséggel és az árak átláthatóságával.

Csak 1 forint - meg az adók, az illetékek és a díjak

A légi utasoknak joguk van ahhoz, hogy egyértelmű és teljes körű tájékoztatást kapjanak arról, összesen mennyit kell fizetniük a repülőjegyért - vélik a képviselők. Az EP szakbizottsága fellépne egyes légitársaságok azon gyakorlata ellen, hogy a meghirdetett árba nem számolnak bele több, az utas által mindenképpen kifizetendő adót, díjat, egyebet.

A parlament ezért így módosítaná a rendeletet: „a közvetlenül vagy közvetve az utazóközönségnek szóló, bármilyen formában, így akár az interneten közzétett légi viteldíjaknak az összes, a közzétételkor ismert alkalmazandó adót, kötelező illetéket, pótlékot és díjat tartalmazniuk kell”. Ugyanakkor „a légi viteldíjak nem tartalmazhatnak olyan költségeket, amelyek nem a légi fuvarozót terhelik”.

A javaslat azt is kötelezővé teszi a légi fuvarozók számára, „hogy díjaikat az utas állampolgársága vagy lakóhelye szerinti megkülönböztetés nélkül, illetve az utazásszervező ügynökség közösségen belüli székhelyétől függetlenül állapítsák meg”.

Csak ha az utas kéri

Tilos lesz az is, hogy olyan extra szolgáltatásért számoljanak fel pótdíjat, amelyet az utas kimondottan nem kért.

Eszerint „a nem kötelező többletköltségeket bármilyen foglalási folyamat megkezdésekor világosan, átláthatóan és egyértelműen közölni kell, és ezek elfogadását az utas beleegyezésétől kell függővé tenni. Az ilyen többletköltségek elfogadására irányuló hallgatólagos megállapodás semmisnek tekintendő”.

Biztonsági pótdíj

A jelentés kitér arra is, hogy „ha a repülőtéri vagy fedélzeti biztonsághoz kapcsolódó költségek szerepelnek a repülőjegy árában, azokat elkülönítve fel kell tüntetni a jegyen vagy más módon az utas tudomására kell hozni”.

A képviselők hozzáteszik: „az adóknak és a biztonsághoz kapcsolódó költségeknek átláthatóaknak kell lenniük, és azokat kizárólag repülőtéri vagy fedélzeti biztonsághoz kapcsolódó költségek fedezésére lehet felhasználni, függetlenül attól, hogy a tagállam, a légi fuvarozó vagy más szervezet szedi be.”

Működési engedély csak elegendő tőkével

A működési engedély feltételeként minden légitársaságnak bizonyítania kell, hogy „rendelkezik megfelelő fedezettel a befizetett összegek visszatérítésének és az utasok hazatérésének biztosítására arra az esetre, ha nem tudná teljesíteni a lefoglalt utakat fizetésképtelenség vagy üzemben tartási engedélyének visszavonása miatt. Ehhez a képviselők 100 ezer euró nettó tőke igazolását várnák el a cégektől.

„Az illetékes engedélyező hatóság felfüggesztheti, vagy visszavonhatja a működési engedélyt, amennyiben ésszerű oka van kételkedni abban, hogy a közösségi légi fuvarozó a tényleges és lehetséges kötelezettségeit 12 hónapos időtartamra teljesíteni tudja” - így a szöveg.

Korlátozásmentes belső piac

Nem lehet a jövőben tagállamok közötti, kétoldalú megállapodásokkal korlátozni a közösségi légi fuvarozóknak az unión belüli légi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabadságát. Harmadik országbeli légi fuvarozók viszont csak akkor kapnak forgalmi jogokat az unióban, ha a közösség és az adott harmadik ország arra megállapodást kötött - áll a jelentésben.

AZ EP AZ UNIÓS REFORMOKRÓL

A júniusi, brüsszeli csúcson felvázolt uniós „reformszerződést” formába öntő kormányközi konferencia összehívása kapcsán fejtik ki véleményüket az EP-képviselők.

Az Európai Parlament alkotmányügyi szakbizottsága július 9-én fogadja el véleményét az unió intézményrendszerének a tagországok állam- és kormányfőinek júniusi értekezletén javasolt reformjáról. Az EP egésze szerdán délben szavazhat a szövegről.

Az EP jelentéstevője Jo Leinen (szocialista, német).

AZ EP AZ EU-USA ADATÁTADÁSI MEGÁLLAPODÁSRÓL

Az Európai Parlament vitát tart és állásfoglalást fogad el az Egyesült Államok és az EU közötti légiutasadat-cseréről szóló megállapodás kapcsán.

Az PNR- (Passanger Name Records) egyezmény újratárgyalása során az európai légitársaságok által az amerikai hatóságoknak küldendő személyes adatok körét és védelmét szabályozzák újra.

Az EP várhatóan állásfoglalást is elfogad a témáról.

ALKOHOLOK JÖVEDÉKI ADÓJA: MÉGIS EMELNE AZ EP-NÉGY ÉS FÉL SZÁZALÉKKAL

Az EP gazdasági és monetáris ügyekkel foglalkozó szakbizottsága szoros szavazással úgy döntött, támogatja, hogy megemeljék az alkoholtermékek jövedéki adójának minimális szintjét. Korábban a szakbizottság a minimumszint teljes eltörlésére voksolt. Kovács László adóügyi biztos szerint a tagállamok a 4,5 százalékos emelést jó eséllyel egyhangúlag támogatni fogják.

A májusi szakbizottsági, majd plenáris szavazás alapján a képviselők többsége nem értett egyet az alkoholtermékek minimális jövedékiadó-szintjének megemelésével, sőt az egész rendszer megszüntetését támogatták. A szakbizottságba visszautalt jogszabálytervezetről a képviselők június végén - szakbizottsági szinten - újra szavaztak, így most mégis egy olyan tervezet kerül a plenáris ülés elé, amely - ugyan az Európai Bizottság által javasolthoz képest jóval kisebb mértékben, de - megemelné a minimális adószintet.
De inkább kezdjük az elejéről.

A Balling-fok

1992-ben a közösség akkori tizenkét tagja egyhangúlag jövedékiadó-minimumot határozott meg az alkoholtartalmú italokra (a bor kivételével – ez nemzeti hatáskörben maradt). A cél az volt, hogy csökkentsék az alkoholtermékek piacának az eltérő nemzeti szabályozásokból fakadó torzulását.

(A jelenlegi adószintek: sör: 0,748 € / Balling-fok/hektoliter vagy 1,87 € / alkoholfok/hektoliter; köztes alkoholtermék: 45 € / hektoliter; alkohol: 550 € / tiszta alkohol/hektoliter)

31 vagy semmi

Az Európai Bizottság 2006 szeptemberében azt javasolta, hogy az elmúlt tizenöt év inflációjával megegyező mértékben, 31 százalékkal emeljék fel az adó minimális mértékét.

A szakbizottsági képviselők nem értettek egyet ezzel a javaslattal. A jelentéstevő, Astrid Lulling (néppárti, luxemburgi) és vele együtt a szakbizottság többsége ekkor azt javasolta, hogy - úgy, ahogy vannak - el kellene törölni a minimálisan előírt jövedékiadó-szinteket, azok léte ugyanis - vélték - sem a fogyasztók, sem a termelők számára nem előnyös. („A jövedéki adók már meglévő minimumszintjei jelentős mértékben hozzájárulnak az árnyékgazdaság növekedéséhez, különösen a két legújabb tagállamban, Bulgáriában és Romániában” – állt például a jelentésben.)

Magatartáskódex

A képviselők ehelyett egy „magatartáskódex” elfogadásával ösztönöznék az átlagosnál magasabb adót szedő tagállamokat, fagyasszák be az adószintet, majd fokozatosan csökkentsék azt, miközben az átlagnál kevesebbet kivető országok emelnék a jövedéki adót, így hosszabb távon közelednének egymáshoz az egyes tagállamokra jellemző adószintek.

Az akkor kisebbségben maradt vélemény hívei az Európai Bizottság által javasoltnál kisebb mértékben (a 2004-es bővítés óta bekövetkezett inflációhoz igazítva), de növelték volna a minimális jövedékiadó-szinteket.

Májusi plenáris: vissza a szakbizottságba

Az EP májusi plenáris ülésén 198 igen, 355 nem, 39 tartózkodó szavazattal elutasították és visszautalták a parlamenti szakbizottságba az alkoholos italok jövedéki adójáról szóló jogszabálytervezetet.

Az EP konzultatív jogkörrel bír az adózási kérdésekben. Ennek szabályai előírják, hogy amennyiben a képviselők a javaslat ellen szavaznak és a bizottság nem vonja vissza azt, a szöveg visszakerül a parlamenti szakbizottságba. Ez történt tehát májusban.

4,5

A parlamenti szakbizottság június 26-ai ülésén fordult a kocka, és 20 igen, 17 nem, 1 tartózkodó szavazattal a minimális szinteknek a 2004-es EU-bővítés óta bekövetkezett inflációhoz igazodó, 4,5 százalékos emelése kapta meg a többséget. Ez a változat kerül most újra a plenáris ülés elé.

A 4,5 százalékos emeléssel már a - korábban jóval nagyobb minimumszint-emelést javasló - Európai Bizottság is kibékülne. Kovács László adóügyi biztos azt mondta, a parlamenti elfogadás után ez a tervezet könnyen átmegy a Tanácson, azt ugyanis már egyetlen tagállam sem ellenzi.

A plenáris szavazásra kerülő szövegben továbbra is szerepel a tagállami adószintek közelítését célzó magatartáskódex elfogadásának terve.

BARSINÉ PATAKI ETELKA JELENTÉSE A FENNTARTHATÓ KÖZLEKEDÉSRÕL

Az EP-képviselők hatékonyabb közlekedéspolitikát, jobb finanszírozást szeretnének, ennek hiányát ugyanis szerintük az európai gazdaság is megsínyli. A plenáris ülés várhatóan szerdán szavaz a néppárti Barsiné Pataky Etelka saját kezdeményezésű jelentéséről, amelynek címe: Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára.

Az EP a Barsiné Pataky Etelka által jegyzett jelentéssel az Európai Bizottság „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára – Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata” című közleményére reagál.

Öt évvel az „Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” című 2001. évi fehér könyv közzététele után a jelenlegi félidei felülvizsgálat kiváló alkalmat jelent az összegzésre, valamint az új módszerek és sarokkövek kijelölésére - írja a jelentés indokolásában Barsiné.

Kockázatot jelent a tétlenség

A jelentéstevő szerint az európai közlekedési jogalkotásban dinamikusabb jogalkotásra lenne szükség a fehér könyv fő célkitűzéseinek eléréséhez. A képviselőnő úgy véli, „a közlekedés mint szolgáltatás kulcsfontosságú szerepet játszik a gazdaságban és a társadalomban, és nem lehet elválasztani ezektől”. „Ha nem kerül sor az európai közlekedéspolitika megújítására és az új kihívásokhoz való hozzáigazítására, akkor a növekvő zsúfoltság, a környezeti nyomás és a társadalmi fenntarthatóság problémája súlyos akadályt jelent majd Európai gazdasági növekedése és jóléte számára” - teszi hozzá.

A jelentés „hangsúlyozza, hogy az európai gazdasági növekedésre nézve jelentős kockázatot jelent az infrastruktúra terén huzamos ideje megmutatkozó pénzügyi passzivitás”. Ezért a képviselők felszólítják az Európai Bizottságot, „a hétéves európai költségvetés 2008-as felülvizsgálata során tegyen javaslatokat a finanszírozási formák új, alternatív és innovatív módszerekkel való kiegészítésére.

Szabályozás csak, ha muszáj

A jelentés főbb pontjai közül Barsiné kiemeli: javítani kell az együttműködést a közlekedéspolitika szintjei között, és jobb szabályozásra van szükség, vagyis csak azokon a területeken legyen európai szintű szabályozás, ahol ez nyilvanvaló hozzáadott értéket eredményez.

Európának kreatívabb és bátrabb finanszírozási megoldásokra van szüksége, ugyanis a képviselők szerint a kulcsfontosságú európai projektek végrehajtására hiányzik az infrastruktúrák finanszírozása és a politikai támogatás, miközben a közlekedési igény a vártnál gyorsabban nő.

Intelligens közlekedés

A jelentés szerint „a jövőbeni közlekedéspolitikának optimalizálnia kell az egyes közlekedési módok képességét a tiszta és hatékony közlekedés célkitűzéseinek elérésére”. A szakbizottság kiemelten ösztönözné a közlekedésszervezést, a logisztikát és biztonságot javító, hatékony és környezetbarát „intelligens közlekedési rendszerek” elterjedését.

LÁZMÉRÕ A MÚZEUMBAN - BETILTJÁK A HIGANYTARTALMÚ MÉRÕESZKÖZÖKET AZ EU-BAN

Az Európai Parlament a következő plenáris ülésen szavaz a nem elektronikus, higanytartalmú mérőeszközök - például hő- és lázmérők - kiskereskedelmének betiltásáról. Az EU ezzel egy újabb lépést tesz az egészségre rendkívül veszélyes fém visszaszorítására. A képviselők már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a barométerek a tagállamok által javasolt két évnél tovább is kivételek legyenek a tilalom alól.

Az Európai Bizottság az egészségre és a környezetre is rendkívül veszélyes higanyt tartalmazó, nem elektronikus mérőműszerek betiltását javasolta. Ide tartoznak például a hagyományos lázmérők, szobahőmérők, valamint vérnyomásmérők is. Ezek mindegyike kiváltható ugyanis modernebb, az egészségre nem ártalmas eszközökkel.

A most második olvasatban az EP elé kerülő tervezet nem az első a higany kiváltása irányuló uniós kezdeményezések sorában. Az Európai Parlament éppen júniusban fogadott el jogszabályt arról, hogy 2010-től tilos lesz a higany behozatala az unióba, illetve a kivitele innen. A higanyt tartalmazó elektronikus műszerekkel is foglalkozik már irányelv.

Guruló higany a parkettán

A mérőeszközökben lévő higany mintegy 80-90 százaléka háztartásokban használt hőmérőkben, lázmérőkben, egyéb műszerekben található. Ezek nagy többsége előbb vagy utóbb szemétlerakókban landol, ahol aztán lassan, de biztosan a környezetbe szivárog az igen veszélyes anyag. Még közvetlenebb a veszély, ha otthon törik el például a lázmérő, és a higany szétfolyik, vagy éppen kis golyóbisok formájában szétgurul a lakásban.

A tilalom fő csapásiránya éppen ezért a fogyasztók által közvetlenül használt, higanyt tartalmazó, nem elektronikus mérőműszerek értékesítésének betiltása, ezek jelentik ugyanis a legnagyobb veszélyt az egészségre.

Az egészségügyben alkalmazott műszereknél bizonyos kivételeket állapítottak meg. A parlament kérésére a jogszabályban szerepelni fog viszont, hogy az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, miként lehetne kiváltani a higanyt tartalmazó vérnyomásmérőket, valamint az egészségügyben és az iparban használt egyéb higanyos készülékeket.

Nem imponált a barométer

Az EP - melynek témafelelőse María Sornoza Martínez (szocialista, spanyol) - korábban, első olvasatban úgy fogadta el a jogszabályt, hogy a tilalom alól kivette volna a barométereket. A tagállamokat képviselő Tanács ezzel nem értett egyet. Az intézményközi tárgyalásokon végül az a megállapodás született, hogy a barométergyártók két évig élvezhetnek mentességet.

Elfogadta ugyanakkor a Tanács azt a parlamenti módosítást, amelynek értelmében nem lesz tilos az ötven évnél régebben gyártott mérőeszközök behozatala. Ezek ugyanis régiségnek, kulturális értéknek tekintendők.

Mikortól tilos a higany?

A tagállamoknak az irányelv hatályba lépését követő egy éven belül át kell ültetniük a jogszabályt, amelynek innentől számítva 18 (barométereknél 24) hónapon belül kell hatályba lépnie az adott EU-országban.

Fontos kiemelni, hogy a tiltás csak az új készülékek kereskedelmére vonatkozik, nincs szó tehát arról, hogy ki kellene dobni a meglévő hagyományos lázmérőket. A régi műszereket továbbra is lehet például javíttatni és forgalmazni. Az EU-ban használt higanytartalmú, nem elektronikus mérőeszközök mintegy kétharmadát egyébként az unión kívül gyártják.

ADALÉKANYAGOK, AROMÁK, ENZIMEK: HATÉKONYABB ÉLELMISZERIPARI SZABÁLYOZÁS

Négy, az élelmiszeriparban használatos adalékanyagok engedélyezési eljárásával foglalkozó rendeletről szavaz első olvasatban az EP. Ezek a jogszabályok váltják az adalékanyagokra jelenleg vonatkozó, bonyolult uniós szabályrendszert. A képviselők hétfőn vitáznak, majd kedden szavaznak a négy jelentésről.

Az élelmiszeriparban használt adalékanyagoknak magas színvonalú biztonsági előírásoknak kell megfelelniük. Ezen anyagok használatát jelenleg tucatnyi EU-jogszabály szabályozza. A négy új rendelet ezt a meglehetősen bonyolult rendszert egyszerűsítené, figyelembe véve a legújabb tudományos kutatások eredményeit is.

Az első rendelet egységes EU-szabályozást vezet be az adalékanyagok, aromák és enzimek használatára. A másik három többek között ezen anyagok besorolásával, az engedélyezett anyagok listájával, a felhasználás feltételeivel, továbbá a címkézés szabályaival foglalkozik. Az engedélyezett anyagok listáját az Európai Bizottság kezelné, az egyes anyagok kockázat-felmérését pedig az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság végezné el.

A szavazás során az EP szakbizottsága az eljárások átláthatósága, a fogyasztók és az EP jogalkotási szerepének védelme érdekében további garanciákat foglalt a rendelettervezetbe.

Adalékanyagok EU-szintű jóváhagyása

Az Åsa Westlund (szocialista, svéd) által jegyzett, az egységes engedélyezési eljárásról szóló jelentés szakbizottsági szavazása során a képviselők egyhangúlag a bizottsági rendelettervezet jelentős megváltoztatása mellett voksoltak.

Az új eljárásnak először is átláthatóbbnak kell lennie a szakbizottság szerint. Bármilyen döntést és döntést befolyásoló okot nyilvánossá kell tenni, az új termékek piacra bocsátásának szándékát jelezni kell a tagállamok, az EP és minden érintett fél felé, emellett minden egyes engedélyt rendszeresen felül kell vizsgálni - vélik a képviselők

A szakbizottság az engedélyt kérelmezők tudományos adatait öt évig védené, ennek hiánya ugyanis aránytalanul rontaná versenypozíciójukat.

Az Európai Bizottság - javaslata szerint - a listát egy szakértői bizottsággal történő egyeztetés után frissítené, mert az együttdöntési eljárást túl hosszadalmasnak tartja erre a célra. Ezzel ellentétben az EP szakbizottsága az együttdöntési eljárást támogatja, hogy a parlamenté maradhasson a döntő szó.

Élelmiszer-adalékanyagok felülvizsgálata

Åsa Westlund másik jelentése az egyes élelmiszer-adalékanyagok - édesítő szerek, színező anyagok, tartósító szerek, antioxidánsok, emulgeáló szerek, zselésítő anyagok, csomagolásnál alkalmazott gázok - felhasználását szabályozó rendelettel foglalkozik.

A rendelet tervezete szerint az engedélyezés feltétele lenne, hogy az adott adalékanyag
nem káros a fogyasztók egészségére
nem vezetheti félre a fogyasztókat
a gyártási folyamat során szükséges

Betiltanák az adalékanyagok használatát a friss élelmiszereknél, és ugyanerre a sorsra jutnának a bébiételekbe szánt édesítőszerek és színező anyagok. A képviselők hozzátették, hogy az anyag nem lehet káros a környezetre és nem kelthet hamis benyomást a termék frissességéről. Ízfokozókat csak akkor lehetne alkalmazni, ha a kívánt hatás nem érhető el természetes fűszerekkel. A címkéken fel kell tüntetni, hogy az adalékanyag előállítása során használtak-e genetikailag módosított szervezeteket (GMO), illetve hogy a termék tartalmaz-e egyeseknél allergiás tüneteket kiváltó azo-színezékeket.

Hogyan működik majd a rendszer?

Az újabb anyagok engedélyeztetési eljárásával párhuzamosan minden, már piacon lévő anyagot folyamatosan újra vizsgálnának a rendelet életbe lépésétől számított egy évtől kezdve. A már engedélyezett anyagok a piacon maradnának, a frissítési eljárás befejezése után azonban a listán nem szereplő anyagokat betiltanák.

Aromák és enzimek

Az aromákról Mojca Drèar Murko (liberális, szlovén) az enzimekről pedig Avril Doyle (néppárti, ír) készített jelentést.

Az élelmiszeripar rengeteg természetes és mesterséges aromát használ: eddig mintegy 2600 anyagot regisztráltak. Az anyagok egy másik csoportját, az úgynevezett élelmiszeripari enzimeket már évszázadok óta használják - például sütésnél, sajtok készítésénél, főzési eljárások során - az élelmiszerek állagának, külalakjának és tápértékének javítására. A rendelettervezet szerint mindkét anyagcsoportot csak akkor lehetne használni, ha azok a fogyasztó számára előnyösek, nem félrevezetők és a címke jelzi esetleges GMO-tartalmukat.

A rendelet szerint egy aroma akkor tekinthető természetesnek, ha összetevőinek 95 (az Európai Bizottság javaslatában még 90) százaléka természetes eredetű. Az aromákat az érzékeny célcsoportok, például a gyermekek igényei szempontjából is meg kell vizsgálni. A szakbizottság szerint a rendelet nem vonatkozna a friss és szárított fűszerekre.

JOGBIZTONSÁGOT AKAR AZ EP AZ ALTERNATÍV FOGLALKOZTATÁSI FORMÁKNÁL

Foglalkoztatási formától függetlenül minden munkavállalót számára garantálják a jogbiztonságot - olvasható a munkajog korszerűsítéséről szóló EP-jelentés tervezetében. A képviselők szerint az alternatív foglalkoztatási formák hozzásegíthetik Európát a globális piacon történő helytálláshoz. A szakbizottság a munkaerőpiaci „önmenedzselést” is taníttatná az iskolákban.

„A nem hagyományos szerződések és a hagyományos rugalmas szerződések új formái (például a részmunkaidőre vonatkozó szerződések, határozott időre szóló szerződések, munkaközvetítők útján kötött ideiglenes szerződések, ismétlődő szabadúszó-szerződések és projektszerződések), amelyek közül több nem biztos jellegű, egyre gyakoribbak az európai munkaerőpiacon” - kezdődik a Jacek Protasiewicz (néppárti, lengyel) által jegyzett, az EP szakbizottságában elfogadott jelentés helyzetértékelése.

A szöveg az új foglalkoztatási formákat olyan eszközöknek tekinti, amelyek nem csak segítenek az európai vállalatoknak a globális piacokon történő sikeresebb helytállásban, hanem a munkavállalók egyéni igényeihez is sikeresebben tud alkalmazkodni.

„Az állandó, teljes munkaidős szerződés a munkakapcsolat általános formája, és mint ilyet, azt referenciának kell tekinteni” – így a jelentés. A képviselők azonban úgy vélik, az újabb fajta foglalkoztatási formákban dolgozók jogai is védelemre szorulnak. A képviselőknek meggyőződése, hogy a foglalkoztatás minden formájának az alapvető jogok minimumán kell alapulnia. Ide tartozik a megkülönböztetés-mentesség, a munkavállalók egészségének és biztonságának, valamint a munkaidejének, pihenőidejének védelme, az egyesülés, a képviselet joga, a kollektív tárgyaláshoz és a kollektív fellépéshez fűződő jog, továbbá a képzéshez való hozzáférés.

A jelentés elítéli, hogy egyes esetekben az alternatív foglalkoztatási formákat a munkaadók kényszerítik a munkavállalókra. Ez a jelenség gyakori - vélik a képviselők - a többi között a sajtó munkatársai esetében.

A képviselők arra kérik a kormányokat, a megfelelő jogi környezet megalkotásával járuljanak hozzá az önként vállalt, alternatív, rugalmas foglalkoztatási formák elterjedéséhez. Érvelésük szerint a munkaerőpiacon meglévő esélyegyenlőtlenségek hosszú távon költségesek, emellett az új, rugalmas foglalkoztatási formák lehetőséget teremthetnek a nőknek is, hogy minél nagyobb számban lehessenek jelen a munkaerőpiacon.

A képviselők szerint elő kell segíteni, hogy a munkavállalók ismerjék jogaikat, ebben pedig a szociális partnereknek is szerepet kell játszaniuk. A munkavállalók jogi védelmének – vélik a képviselők - akkor van igazán értelme, ha ez többé-kevésbé egységes az unióban. Mindazonáltal az egyes országokban meglévő, történelmileg kialakult eltérő gyakorlatokban a képviselők nem látnak kivetni valót.

A képviselők az iskolai tananyagba beépítenék a munkaerő-piaci „önmenedzselést” is. Támogatnák továbbá az idősek visszatérését a munkaerőpiacra, megerősítenék a szülői szabadsághoz fűződő jogokat és a gyermekgondozási támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket.

A tagállamoktól azt várják a képviselők, oldják fel az egymás munkavállalói előtt tornyosuló, a nemzetközi munkaerőpiacra lépést korlátozó rendelkezéseket, mert ez is erősíteni Európa versenyképességét.

SZÓBELI KÉRDÉS A MUNKAVÁLLALÓK KIKÜLDETÉSÉRÕL

A munkavállalók kiküldetéséről szóló 1996-os irányelvet és annak végrehajtását az Európai Parlament nem tartotta megfelelőnek. Egy svéd EP-képviselő most az Európai Bizottságot kérdezi, mit kíván tenni a helyzet rendezése érdekében.

„A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1999. december 16-át határozza meg rendelkezései nemzeti jogba való átültetésének határidejeként. Az irányelv megfelelő végrehajtása hamarosan problémákba ütközött, mivel megszövegezése pontatlannak bizonyult és a tagállamok nem alkalmazták azt megfelelően, továbbá illetékes hatóságaik nem működtek együtt egymással. Az irányelvet 2003-ban és 2006-ben is felülvizsgálta a bizottság, azonban a parlament azt elégtelennek találta.”

Az Európai Bizottság ugyanakkor „elkötelezte magát a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseinek való meg nem felelés miatt és/vagy az irányelv 4. (Tájékoztatási együttműködés) és 5. (Intézkedések) cikke szerinti, a tagállamok közötti együttműködés hiányából adódóan kialakult helyzet orvoslásához szükséges lépések megtétele mellett”.

A kérdés benyújtója, Jan Andersson (szocialista, svéd) a következőket kérdezi:

„A bizottság miként kívánja kezelni az Európai Parlament állásfoglalásaiban megfogalmazott aggodalmakat, különös tekintettel az alábbiakra:
  • a dokumentumok kezelése a munkahelyen az irányelvnek való megfelelés ellenőrzése érdekében, és
  • a kiküldő vállalkozás jogi képviselőjének jelenléte a fogadó tagállam jogi követelményeinek való megfelelés érdekében?”
Továbbá:
  • „A bizottság ki fog-e adni pontosabb, részletesebb iránymutatást a tagállamok és a vállalkozások számára annak egyértelműbbé tétele érdekében, hogy az irányelv és a vonatkozó esetjog alapján mit tehetnek és mit nem? Ha igen, mikor?
  • A bizottság vizsgálta-e, hogy melyik tagállam nem tesz még mindig eleget az irányelv előírásainak, különös tekintettel a tájékoztatási együttműködésre és a tagállami intézkedésekre?
  • Meg tudja-e erősíteni a bizottság, hogy a kiküldetések terén tiszteletben tartja az Európai Unió valamennyi munkaerő-piaci modelljét?”

MAGÁNVASÚT, ÁLLAMI SÍN: VASÚTI LIBERALIZÁCIÓT SÜRGET AZ EP

A közúti és légi szállításánál lényegesen környezetbarátabb vasúti áruszállítás arányának növelése érdekében mielőbbi piacnyitást sürgetnek a képviselők abban a jelentéstervezetben, amely az első vasúti csomagot értékeli. A szakbizottság ugyanakkor a vasúti infrastruktúra üzemeltetést továbbra is az államokra bízná.

„Az első vasúti csomag célja a közlekedési módok közötti váltás alapjainak letétele, vagyis az árufuvarozás közútról vasútra történő áthelyezése. További célkitűzés, hogy a nemzeti monopóliumok versenyhelyzetbe kerüljenek, a hálózatok megnyíljanak, az évtizedeken keresztül elhanyagolt vasúthálózat korszerűsítése pedig megkezdődjön Európában. A közlekedés közútról vasútra történő áthelyezése ezenfelül még biztonsági, környezetvédelmi és gazdasági okoknál fogva is szükséges, amennyiben Európa nem kíván belefulladni a közlekedési dugókba és a kipufogógázba, és ha drasztikusan csökkenteni szeretné a közlekedési balesetek rendkívül magas számát” - foglalja össze a jelentéshez fűzött véleményében Michael Cramer (zöldpárti, német) az első vasúti csomagnak nevezett jogszabályok lényegét.

A közlekedési szakbizottság képviselői az árufuvarozás vasútra terelésének egyik fő akadályát a még sok helyütt hiányos, vagy egyáltalán be sem következett vasúti piacnyitásban látja.

A liberalizáció növeli a forgalmat

Azokban az országokban, ahol a vasúti fuvarozás piacát teljes mértékben megnyitották, jelentősen nőtt a vasúti áruszállítás aránya - írja a jelentés - pozitív példaként az Egyesült Királyságot hozva, ahol a növekedés 60 százalék a piacnyitás óta. Míg például a még mindig szinte monopolhelyzetben lévő állami vasúttársaságot üzemeltető Franciaországban ugyanezen periódusban a vasúti szállítás volumene 28 százalékkal csökkent.

A képviselők helytelenítik, hogy olyan országok is kapnak EU-támogatást közlekedésük fejlesztésére, ahol a közösség pénzét szinte kizárólag a közúthálózat fejlesztésére költik - a vasút helyett.

A képviselők szerint a piacnyitás önmagában nem elég: biztosítani kell, hogy a monopol helyzetben működő vasúttársaság ne élhessen vissza erőfölényével, így például ne szedhessen irracionálisan magas pályahasználati díjat az általa üzemeltetett infrastruktúráért. Ez utóbbi egyébként a szakbizottság szerint jobb, ha állami kézben marad.

Technikai akadályok

Az egyik legnagyobb visszahúzó erő - vélik a képviselők – az interoperabilitás, a kompatibilitás hiánya a tagállamok vasúti rendszerei között. Ezt a jelentés szerint a piaci liberalizációval egy ütemben kellett volna elősegíteni.

A képviselők azt szeretnék, ha Európában hat fő vasúti útvonalat, például a Drezda–Prága–Brno–Bécs–Budapest szakaszt felszerelnének az ERTMS rendszerrel (vasúti biztonsági rendszer).

Elősegítené a jelentés szerint a piaci viszonyok meghonosodását, ha a vasúti rendező-pályaudvarokat olyan külön piaci szereplő üzemeltetné, mely minden vasúttársaságnak egyenlő hozzáférést biztosítana az infrastruktúrához.

Esélyegyenlőséget a vasútnak

A jelentés felveti, hogy míg a kerozin adómentes, a tehergépjárműveknek pedig csak bizonyos kiemelt útszakaszokon, autópályákon kell útdíjat fizetniük, addig a pályadíjat minden vasúttársaságnak meg kell fizetnie. Ezért a képviselők a tehergépjárművekre kivetett, minden útra vonatkozó útdíj bevezetését szorgalmazzák.

A piaci liberalizáció még a vasúti balesetek számára is jótékony hatással volt - olvasható a jelentésben.

A képviselők azt szeretnék, ha az ipartelepek közvetlen vasúti csatlakozásai megmaradnának, vagy a már nem használtakat újra használatba vennék.

Környezetvédelem

„A közlekedési ágazat felelős az Európai Unió teljes CO2-kibocsátásának 15 és 30 százalék közötti hányadáért, ezért ösztönözni kell az átállást a közúti közlekedésről a vasúti és a belvízi közlekedésre, amelyek kevésbé vannak negatív hatással az éghajlatra” - írja a jelentés.

GÁZ- ÉS ÁRAMPIAC: SZABAD VERSENYT AKAR AZ EP

A villamosenergia- és gázpiac liberalizációját sürgeti az EP egyik saját kezdeményezésű jelentéstervezete. A képviselők kerülnék a hatósági árszabást, ahogy - kevés kivételtől eltekintve - a hosszú távú szerződéseket sem erőltetnék. A képviselők nem bánnák, ha külső állam lépne be valamelyik tagállam energiapiacára, azonban ragaszkodnának a viszonossághoz. A lakossági fogyasztók informáltságán is javítanának.

Az EP témafelelőse, Alejo Vidal-Quadras (néppárti, spanyol) „erősen hiszi, hogy az általános szabályozott áraknak a kereskedelmi fogyasztók esetében el kell tűnniük, mivel ezek a piac súlyos torzulását okozzák, és bizonyos esetekben a vertikálisan integrált társaságok arra használhatják azokat, hogy kiszorítsák az új szereplőket a piacról” - áll a nem kötelező hatályú jelentés indokolásában.

Ez nem zárja ki viszont a rászoruló fogyasztók támogatását. Sőt - így a jelentés -, „a meglévő adatok azt mutatják, hogy a tagállamok csak korlátozottan éltek a rászoruló fogyasztókat támogató célzott közszolgáltatási kötelezettségek lehetőségével”.

A képviselők a támogatott árak helyett inkább az energiahatékony módszerek támogatásában látják a célravezető módszert. A szövegben a szakbizottság több helyen sürgeti, hogy az áram- és gázpiacot minden tagállamban tegyék szabaddá, ahogyan ezt az EU-irányelvek előírják.

Szerintük csak a többszereplős energiaipar képes megvalósítani az Európa energiaellátásával kapcsolatban kitűzött célokat, nevezetesen hogy az unió minél kevésbé függjön külső országoktól, egyúttal minél sikeresebben vehesse fel a küzdelmet a globális felmelegedés ellen.

A képviselők szerint a piaci liberalizációt a tulajdonjogi szétválasztás viheti előre sikeresen. A szakbizottság nem látna kivetnivalót abban, ha egy külső országból érkező cég lépne be egy tagállam energiapiacára, a viszonossághoz azonban ilyen esetben ragaszkodnának.

Hosszú távú szerződések

„Néhány tagállamban hosszú távú szerződések vonatkoznak a piac egy lényeges hányadára, veszélyeztetve ezzel a szabad verseny alakulását, ezáltal pedig az energia belső piacának létrejöttét” - állapítja meg a jelentés.

Ezzel együtt a képviselők úgy vélik, bizonyos esetekben, amikor a nagyfogyasztók kötnek kétoldalú szerződést egy szolgáltatóval, s ez nem fedi le a piac aránytalan részét és nem is akadályozza a szabad versenyt, - főleg a gázszolgáltatásban - a hosszú távú megállapodásoknak is van helyük. Ezek költséghatékonysági szempontból is előnyösek lehetnek.

Szabályozás

A jelentés szorgalmazza, hogy a tagállamokban az államtól független energiahatóság szabályozza az áram- és gázpiacot. A képviselők „bírálják egyes kormányok túlzott beavatkozási törekvéseit a nemzeti szabályozóik által hozott döntésekbe, mivel ez aláássa független hatósági szerepüket”. „Egy új, európai energiahatóság elősegítheti a kutatás finanszírozását és a megújuló energiák fejlesztését, fenntarthatja a díjak kiegyenlítődését és biztosíthatja az energiához való egyenlő hozzáférést minden polgár számára” - veti fel a jelentés.

Gáztároló helyett megújulóenergia-továbbítás

A képviselők szerint a meglévő energiatovábbító hálózatokat úgy kellene fejleszteni, hogy azok képesek legyenek a megújuló energiában gazdag területekről a villamos áramot a többi térség felé továbbítani. A saját véleményben a jelentéstevő az Északi-tengeren felállított szélerőművekhez vezető tengeralatti kábeleket hozza például. A jelentés amellett érvel, hogy hozzanak létre egy olyan, EU-szintű energiatovábbító hálózatot, amely képes a legmodernebb hírközlési és egyéb informatikai vívmányokban rejlő lehetőségeket kihasználva optimalizálni az esetleges zavarok elhárítását.

A képviselők úgy vélik, a nagyobb földgáztároló kapacitások koncentrált kialakítása helyett inkább a rendszer diverzifikálása vinné előbbre az energiabiztonságot.
Informált fogyasztók

Hálózat

A képviselők azt várják a tagállamoktól, hogy ne gördítsenek adminisztratív akadályokat az országhatárokon átnyúló energiaszállító rendszerek megalkotása elé. A jelentés ezen felül „emlékeztet arra, hogy az energiatermelő, -átvivő, -tároló és -elosztó létesítmények olyan kritikus infrastruktúrák, amelyek biztonságát és biztonságosságát minden körülmény mellett teljes mértékben meg kell őrizni, és biztosítani kell”.

Tájékoztatni a fogyasztókat

A jelentés sürgeti, hogy a liberalizált energiapiacon megjelenő fogyasztókat a lehető legszélesebb körben informálják a számukra elérhető lehetőségekről és arról, pontosan miért fizetnek.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI PARLAMENT