Kevesebb a szabadság az új tagállamokban mint a régiekben

Míg Svédországban 42 napot pihenhetnek a dolgozók, az észtek mindössze 26 nap fizetett szabadságot kapnak munkáltatójuktól. A 12 új tagállam dolgozói átlagosan évente két és fél munkahéttel dolgoznak többet, mint az EU15-ök dolgozói.

Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) nemrég közzétett kutatási eredményei szerint jelentős különbségek mutatkoznak az EU tagállamok között a dolgozóknak járó fizetett szabadság, a munkahét hossza és a napi ledolgozott munkaórák tekintetében is. Egyes országokban három és fél héttel több a szabadnap, mint másutt.

Az Eurofound Európai Munkaügyi Kapcsolatok Megfigyelőközpontja (EIRO) A munkaidő változásai 2006-ban című éves jelentése szerint a 12 új tagállam dolgozói átlagosan évente két és fél munkahéttel többet dolgoznak, mint az EU15-ök dolgozói. Az EU15 országaiban a dolgozók átlagosan 35,6 nap éves szabadsággal rendelkeznek (az ünnepnapokat is beleértve), míg a 12 új tagország alkalmazottainak 31,3 nap jár. (Az EU 27 tagállamának átlaga 33,7 nap.) Svédország után a legtöbb szabadságot Németország biztosítja a dolgozóknak (40 nap), majd Olaszország (39 nap), Luxemburg és Dánia (38 nap) következik. A legkevesebb szabadnapot az észtek után a lett (27 nap), a magyar (28 nap) és az ír (29 nap) dolgozók kapják. Az EU15 országai között Írország foglalja el az utolsó helyet.

2006-ban a főállású, teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók átlagos heti munkaideje a lettországi 42,1 órától a franciaországi 37,6 óráig terjed. Az EU27 egészében a kollektív szerződésekben megállapított 38,7 órával szemben a gyakorlatban a valós átlag munkahét ennél 1,2 órával hosszabb, azaz 39,9 óra volt.

A jelentés beszámol az évi ledolgozott munkaórák számáról is. Az éves munkaórák száma legmagasabb Észtországban, Lettországban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, legalacsonyabb pedig Franciaországban, Svédországban, Dániában és Németországban. Észtországban az átlagos évi munkaórák száma (1872) 304-gyel magasabb, mint Franciaországban (1568), amely hozzávetőlegesen 7,6 munkahétnek felel meg.

A munkaidő-irányelvet (Az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól) eredeti formájában 1993-ban fogadták el, és azóta több ízben módosították.
Az irányelv rendelkezik a munkaidő hosszáról. Eszerint a a munkaidő hossza hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, nem haladhatja meg a 48 órát, minden munkavállalót 24 órás időtartamonként 11 összefüggő órából álló minimális napi pihenőidő, hétnaponként pedig 24 órás minimális, megszakítás nélküli pihenőidő illeti meg. Ha a munkanap hat óránál hosszabb, akkor minden munkavállalónak pihenő szünet és legalább négy hét éves szabadság jár. Az éjszakai munkát végző munkavállalók esetében a rendes munkaórák száma átlagosan ne haladja meg a nyolc órát 24 órás időszakonként. Az átlagosan legfeljebb 48 órás munkahét kiszámolása alapjául szolgáló referencia-időszak nem haladhatja meg a négy hónapot. Az Európai Bizottság irányelv, az ügyeleti időre és a tagállamok kimaradási lehetőségére vonatkozó módosítását kezdeményezte, erről azonban a tagállamok egyelőre nem tudtak megállapodni.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
MÉDIAJOG