Újra napirenden a munkaidő-irányelv

Lisszabon igyekszik új lendületet adni a munkavállalók jogainak módosításával kapcsolatos több hónapja halódó ügyeknek: bilaterális tárgyalásokat indított a munkaidő irányelvvel, valamint az ideiglenes alkalmazottak jogairól szóló szabályozással kapcsolatban is.

Mindkét területen évek óta folyik az egyeztetés a szabályozások korszerűsítéséről (amire az Európai Bíróság ítéletei értelmében is szükség van), de mivel a tagállamok álláspontjai jelentősen eltérnek, a folyamat lassú és egyelőre egyik elnökségnek sem sikerült áttörést elérnie.

A munkaidő irányelv

A tagállamok között ellentmondás van annak kapcsán, hogy kaphatnak-e mentességet (opt-outot) a 48 órás munkaidő-korlátozás alól. Az Európai Bíróság két határozata is kimondta, hogy a jelenlegi szabályozáson változtatni kell, míg az Európai Parlament 2006 májusában döntött a munkaidő-korlátozás alóli mentesség (opt-out) megszüntetéséről, ám ehhez minősített többségi döntésre lenne szükség a Tanácsban.

Ezért a portugál elnökség kétoldalú tárgyalásokat kezdett azon országokkal, amelyek miatt 2006-ban meghiúsult a munkaidő irányelv módosítása. Akkor a finn elnökség által javasolt kompromisszumos megoldást (miszerint a 48 óra helyett a munkavállalók 60 órát dolgozhatnának egy héten, de 3 hónapos időtartamra vonatkoztatva a 12 helyett) Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Görögország és Ciprus utasította el. E tagállamok azt szerették volna elérni, hogy jelöljenek ki pontos dátumot a mentességek megszüntetésére, és minden tagállam tartsa be jelenlegi szabályozásban szereplő 48 órás munkahetet.

A jelenleg a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy - a munkavállalók biztonság- és egészségvédelméről szóló általános elvek tiszteletben tartása mellett - kihúzzák magukat a szabályozás alól. A mentességgel az Egyesült Királyság, Ciprus és Málta él, míg Franciaország, Spanyolország és Németország egészségügyi intézményeire alkalmazza azt.

A munkaidő irányelv másik megosztó kérdése, hogy az ügyeleti idő munkaidőnek számít-e. Ennek kapcsán a finn elnökség (egybehangzóan a Bizottsággal) azt javasolta, hogy az ügyeleti idő teljes egészében ne számítson munkaidőnek, ugyanakkor az Európai Bíróság döntése szerint az ügyeleti időt bele kell számítani a 48 órás munkahétbe.

Az ideiglenes alkalmazottak jogai

Lisszabon párbeszédet kezdeményezett az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozó szabályozásról is. A legnagyobb ellentmondás ez ügyben az úgynevezett „türelmi idővel” (grace period) kapcsolatban merült fel, amely azt az időszakot jelöli, amely alatt a munkaközvetítő ügynökségek által valamely vállalathoz kiközvetített ideiglenes munkavállalók kevesebb fizetést kapnak, mint a vállalatnál közvetlenül alkalmazott munkavállalók.

Míg az unió hat hétben maximálná az átmeneti időszakot, és a szakszervezetek, valamint Franciaország és Olaszország minél rövidebb időtartamot javasolnak, Németország, az Egyesült Királyság, Dánia vagy Írország szeretnék, ha az időszak legalább 12 hónapos lenne.

A portugál elnökség bízik benne, hogy a munkaidőirányelv és az ideiglenes munkavállalók ügyében sikerül közelíteni egymáshoz a tagállamok álláspontjait. Jelentős előrelépés esetén a szociális és munkaügyi miniszterek december 5-én esedékes találkozója kiemelt helyen foglalkozik majd kérdésekkel.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
EURÓPAI BIZOTTSÁG