Az EU támogatja a postai szolgáltatások 2011-es liberalizációját

Az EU-tagállamok közlekedési és hírközlési miniszterei jóváhagyták a postai szolgáltatások területén történő teljes piacnyitást, melyet 2011-ig a kell megvalósítani. A dátum az eredeti tervekhez képest két éves csúszást jelent, ami elsősorban Franciaország és Olaszország ellenkezésének köszönhető. Tizenegy tagállam 2013-ig kapott haladékot.

A 88 milliárd eurós postai szektor liberalizációjának utolsó szakaszáról hétfőn (2007. október 1.) született megegyezés Luxemburgban, miután a tagállamoknak sikerült tisztázniuk nézeteltéréseiket a liberalizáció menetrendjét és a lehetséges negatív következmények kezelését illetően.

A kompromisszum megszületését leginkább az a javaslat segítette elő, amelynek értelmében 11 tagállam - főleg a kelet-közép európai országok, amelyek jelentős lemaradásban vannak a postai monopóliumok felszámolásában - további engedményként újabb 2 év haladékot kaptak a liberalizációra, így annak határideje esetükben 2013-ra módosult.

Az EU 1997-ben látott hozzá a postai szolgáltatások reformjához, 2002-ben módosításokat vezetett be, és az úgynevezett harmadik postai szolgáltatásokról szóló irányelvvel várhatóan lezárul a liberalizációs folyamat.

A piacnyitás értelmében a nemzeti postai szolgáltatóknak megszűnik a monopóliumuk az 50 grammnál könnyebb levelek és levelezőlapok szállítására is. (Ez volt az egyetlen terület, amelyre eddig nem terjedt ki a liberalizáció.) Az Európai Bizottság eredetileg 2009. január 1-jei, tehát két évvel korábbi liberalizációt javasolt, de az Európai Parlament a 2011-es nyitás mellett állt ki.

Eddig mindössze három tagállam - Svédország, Finnország, és Nagy-Britannia - nyitotta meg teljesen a postai szolgáltatások piacát (beleértve az 50 grammnál könnyebb küldeményeket), ugyanakkor számos más tagállam (például Németország és Hollandia) a tervek szerint még a 2011-es határidő előtt szabaddá teszi a versenyt.

A postai liberalizáció kérdéseiben a tagállamok közt az egyetemes szolgáltatásokhoz való jog biztosítása körül alakult ki a leghevesebb vita.

Ez az alapelv kimondja, hogy az állampolgárok számára feltétel nélkül biztosítani kell a szolgáltatások egy meghatározott körét. Az alapelv meghatározza a kézbesítési határidőket, a kézbesítések gyakoriságának és minőségének minimumát egy adott lakóhelyre.

Amennyiben a piaci szereplők nem lennének képesek üzleti alapon biztosítani az egyetemes szolgáltatásokat, a tagállamok (a szolgáltatók által és/vagy a szolgáltatási díjakból finanszírozott) kompenzációs alapokat állíthatnának fel a költségek fedezésére, vagy az állam közvetlenül kompenzálhatná a szolgáltatókat.

Az egyezség része az is, hogy a lakossági vagy a közszolgálatokat érintő levelezésben továbbra is megengedett lesz az egységes díjszabás.

Nagyobb választék, drágább levelek

A Bizottság szerint a reform elő fogja segíteni új kézbesítési technikák elterjedését, emellett a postai infrastruktúra átalakulásához is hozzájárulhat, például, a magas fenntartási költséggel működő postahivatalokat boltok vagy benzinkutak válthatják fel. Ugyanakkor továbbra is a tagállamok felelőssége lesz annak biztosítása, hogy a postai szolgáltatások mindenki számára elérhetők legyenek.

A reform eredményeként az üzleti levelezés költségei valószínűleg csökkeni fognak, ugyanakkor az egyéni ügyfelek rosszabbul járhatnak, mert a levelezések ára akár 50 százalékkal is megnőhet.

A postai szektor az EU-ban körülbelül 135 milliárd kézbesítést bonyolít le évente, és hozzávetőleg 5,2 millió polgárnak biztosít megélhetést.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ