Összefoglaló a munkaképesség megőrzésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről

2007.10. 4. Jogi Fórum / ÁSZ

A 90-es évek elején Magyarországon másfél millióval csökkent a foglalkoztatottak száma, de ennek csak egy része jelent meg a munkanélküliség emelkedésében. Az akkori szabályozás tág teret engedett a „rokkantosításnak”, amely így lehetőséget nyújtott a munkaerőpiaci helyzetében (is) alapvetően meggyengült rétegeknek alacsony szintű, de megélhetést biztosító ellátások megszerzésére.

A lehetőség igénybevételét a lakosság rossz egészségi állapota, valamint az orvosi és a foglalkoztatási rehabilitáció intézményrendszerének kiépítetlensége is lehetővé tette. A folyamat következtében az állam ezzel egyre növekvő szerepvállalásra kényszerült a passzív ellátás területén. Az aktív korú rokkantsági nyugdíjas létszám 2006-ban 454 000 fő volt.

A munkaképesség csökkenésén alapuló ellátásokra – a rendszeres szociális segélyt nem számítva – a korhatár alatti megváltozott munkaképességűeknek 2004-2006 között 1103,9 Mrd Ft-ot folyósítottak, amelyből 954,6 Mrd Ft jutott a nem teljesen munkaképtelenek ellátására.

Az ellenőrzés a 2004-2006. évekre terjedt ki, a folyamatokat a vizsgálat lezárultáig kísérte az ÁSZ figyelemmel, hangsúllyal a komplex rehabilitációs rendszer átalakítását, amely az ellenőrzéssel egyidejűleg zajlott/zajlik. Helyszíni ellenőrzést a MEH-Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, az Egészségügyi Minisztériumnál, a Pénzügyminisztériumnál, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnál, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál végezték el. Kérdőíves megkereséssel tájékozódtak valamennyi régiót érintően 14 munkaügyi kirendeltségnél az azt felkereső megváltozott munkaképességű álláskeresők véleményéről, a szolgáltatásokról és a szolgáltatókról.

Az ellenőrzés során azt vizsgálták, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítésére kitűzött kormányzati és uniós célok megvalósulása eredményesen szolgálta-e társadalmi reintegrációjukat; az orvosi rehabilitáció szabályzása, intézményrendszere, forrásai, ellenőrzése elősegíti-e a munkaképesség helyreállítását; a foglalkozási rehabilitáció szabályozása, intézményrendszere, forrásai, ellenőrzése elősegíti-e a munka világába való visszatérést; a munkaképesség orvosszakértői minősítése, illetve a passzív ellátások rendszere hozzájárul-e a megváltozott munkaképességűek rehabilitációjához.

A számvevőszéki ellenőrzés főbb megállapításai:

A vizsgált időszak (2004-2006) kormányprogramjainak mindegyike foglalkozott a kérdéskörrel. A 2006-2010. évek kormányprogramja és az Új Magyarország Fejlesztési Terv – igazodva az Európa Tanács irányelveihez – feladatként jelölte meg a rehabilitációs célú egészségügyi intézmények fejlesztését, az integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer infrastrukturális feltételeinek megteremtését, az aktív foglalkoztatási eszközök alkalmazásának támogatását, kiemelten segítve a megváltozott munkaképességűeket.

A kormányzati és az Európai Uniós célkitűzések, intézkedések iránya egyértelműen a megváltozott munkaképességűek társadalmi reintegrációját kívánja elősegíteni. A vizsgált időszakban az orvosi rehabilitációs ellátásban lényegi változások nem voltak, de 2007 március-áprilisban a rehabilitációs fekvőbeteg kapacitás jelentősen (18,2%) nőtt, ugyanakkor a rehabilitációs szolgáltatásoknak sem a személyi, sem a tárgyi minimumfeltételeit pontosan nem rögzítették.

A kapacitás-növekedés szakmai megoszlásáról, illetve a döntés megalapozásáról az Egészségügyi Minisztérium dokumentumot nem bocsátott az ellenőrzés rendelkezésére. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása támogatási rendszerének átalakítása az ellenőrzés ideje alatt befejeződött.
Az ÁFSZ szervezeteinek megerősítése a tárgyi feltételek tekintetében folyamatos volt, a személyi feltételek javítása esetében ellentmondásosan valósult meg. 2007. június 18-án az Országgyűlés elfogadta a rehabilitációs járadékról szóló törvényt, amelynek alapvető célja ösztönözni a rehabilitálható megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, a sikeres rehabilitációt követően.

Az Európai Unió célkitűzései, irányelvei a megváltozott munkaképességűek életminőségének javítását, munkaerőpiacra visszatérésük elősegítését célozzák, a szociális, munkaügyi és egészségügyi szektor részvételével létrejövő integrált ellátó rendszer kiépítésével. A célok megvalósításához pénzügyi forrásokat allokálnak, amelynek túlnyomó részét a Strukturális Alapokon belül az Európai Szociális Alap (ESZA), kisebb részét az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) biztosítja. A monitoring indikátorok teljesülése várható minden vizsgált intézkedésben.

A munkaképesség orvosszakértői minősítési rendszere sem elveiben (jogszabályi felhatalmazás), sem gyakorlatában nem járul hozzá a megváltozott munkaképességűek rehabilitációjához. A minősítés az egyén munkaképességének csökkenésére és annak jogszabályban rögzített mértékére irányul, mert ez a pénzbeli ellátások folyósításának egyik feltétele.

A minősítéseket végző orvosi gárda jól képzett. A középtávú (5 év) feladatellátás szempontjából kockázatot hordoz, hogy az intézményben a minősítő orvosok 51%-a nyugdíjas, további 16%-a 5 éven belül nyugdíjjogosult lesz, utánpótlásuk nem látszik megoldottnak.

Az Országos Orvosszakértői Intézet informatikai rendszer korszerűtlen, központi adatbázisa a véleményezésekről nincs, a telephelyek online összeköttetéssel nem rendelkeznek, bevételei a vizsgált időszakban folyamatosan csökkentek.

A foglalkozási rehabilitáció intézményrendszere elősegítette a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci reintegrációját, a hazai és uniós források szolgálták a munka világába visszatérésük lehetőségét. Az átalakított munkaadói ösztönző rendszer, foglalkoztatásra gyakorolt hatása, a jelen vizsgálatban, még nem volt megítélhető.

A munkaügyi központokban, kirendeltségeken és regionális képző központokban fizikai és kommunikációs akadálymentesítő beruházások valósultak meg, fejezeti kezelésű előirányzatokból, valamint az MPA rehabilitációs alaprésze központi keretéből. A foglalkoztatást elősegítő, munkaadókat ösztönző, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási támogatásának korábbi meghatározó eszköze a munkáltatók normatív alapú támogatása, az ún. dotáció volt.

A dotációs rendszert 2005-2007 során fokozatosan átalakították. A korábbi normatív támogatást szigorúbb elszámoltatású finanszírozás, részben pályáztatás váltotta fel 2006-ban. Új elem a normatív alapú bér-, illetve a pályázattal elnyerhető költségkompenzációs támogatás. A támogatás alapja az akkreditációs rendszer, amelynek célja, hogy az állami támogatás elnyeréséhez minőségi követelményeket érvényesítsen a foglalkoztatóknál.

A rehabilitációs költségtámogatást olyan védett szervezeti szerződéssel rendelkező munkáltató kaphatja, amely közhasznú társaságként működik és a nyílt munkaerőpiacon nem foglalkoztatható megváltozott munkaképességű dolgozókat alkalmaz. A rehabilitációs költségtámogatás elnyeréséhez akkreditáció nem kötelező. Nem indokolt, hogy a jogalkotó a védett szervezeti szerződést kötő szervezeteknél ettől eltekint.

Javasolták továbbá az egészségügyi miniszternek, hogy intézkedjen a döntések, intézkedések megalapozását szolgáló anyagok, elemzések, folyamatok nyomon követhető dokumentálásáról, határozza meg az orvosi rehabilitáció szakmánkénti kapacitás-szükségletét, illetve a szolgáltatások személyi és tárgyi minimumfeltételeit, valamint a fekvőbeteg rehabilitációt ellátás szakmánkénti – költséggyűjtésen alapuló – szorzóit, illetve a fekvő- és járóbeteg rehabilitációs kapacitás szükséges arányát; a szociális és munkaügyi miniszternek, hogy határozza meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton belül a megváltozott munkaképességűeket érintő egyes szolgáltatások személyi és tárgyi minimumfeltételeit, valamint fontolja meg a támogatási rendszerben a minősítési rendszer (akkreditáció) általánossá tételét; az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy intézkedjen arról, hogy a 2007-2013. évek új programozási időszakra a megváltozott munkaképességűek célcsoportjához kapcsolódó intézkedések aktuális állapotáról információt biztosító monitoring indikátorokat határozzanak meg; a Kormánynak, hogy kísérje figyelemmel az ellenőrzés megállapításainak, javaslatainak hasznosítását.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
ÁSZ - ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK
MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉG