TASZ-vélemény az otthonszülést szabályozni kívánó tervezetről

2007.12. 1. TASZ

A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet (TASZ), figyelemmel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 4570/2007. sz. állásfoglalásában foglaltakra is, üdvözli az Egészségügyi Minisztérium abbéli szándékát, hogy mintegy 20 év bizonytalanság és ígérgetés után a döntéshozók végre szabályozni kívánják a tervezett otthonszülések kérdését. A TASZ álláspontja szerint a javasolt hármas szintű, törvényi – kormányrendeleti – miniszteri rendeleti szabályozási megoldás megfelelő.

Az alábbiakban a TASZ állásfoglalását eredeti formájában közöljük:

Véleményünkben az önrendelkezési jogot leginkább érintő, a javasolt szabályozás elfogadása esetén életbe lépő vizsgarendszer beindításáig terjedő átmeneti időszak kérdését érintjük, mivel álláspontunk szerint rendkívül káros lenne, ha a jó szándékú szabályozás olyan, az eredetileg szándékolttal nyilvánvalóan ellentétes helyzetet teremtene, melyben édesanyák a megfelelő átmeneti szabályozás helyett olyan döntést lennének kényszerűek meghozni, hogy szaksegítéség nélkül hozzák világra gyermeküket.

Kormányrendelet

2.§ (1) bekezdés

A legalább 10 éves gyakorlat előírását több szempontból is eltúlzottnak tartjuk. Hazánkban nincs egyetlen olyan szakma vagy foglalkozás sem, melynek önálló gyakorlását jogszabály ilyen hosszú gyakorlati időhöz kötné – egyező tartamú szakmai gyakorlatot csak kivételes esetben, kiemelten felelős tisztségek betöltésénél ír elő a jogalkotó, például az az állampolgári jogok országgyűlési biztosa esetén, azonban még ott sem kötelező jelleggel. A tervezetben előírthoz képest a meglehetősen komplex orvosi egyetem elvégzése után a gyermek-sebészeti szakvizsga kötelező gyakorlati, rezidens-képzési ideje is mindössze hat év, s a rezidens önállóan már ezt megelőzően is tevékenykedhet. A tíz évet e körben álláspontunk szerint semmi sem indokolja, különösen nem annak fényében, hogy a tíz éves gyakorlatot a tervezet nem az otthonszüléseknél szerzett tapasztalathoz, hanem az általános szülészeti-nőgyógyászati vagy szülésznői praxishoz köti. Véleményünk szerint a két év gyakorlat feltétele elégséges lenne e körben.

Átmeneti rendelkezések

Egyetértünk a kormányrendelet 2.§ (2) bekezdésében megfogalmazott alapvető koncepcionális törekvéssel, hogy a tervezett otthonszülésnél ne legyen kötelező az orvosi jelenlét. A szülésznői végzettségek különbözőségére való tekintettel az itt javasolt vizsgaköteles tanfolyam szükségessége is indokolt.

Ugyanakkor rendkívül károsnak, és a jelenlegi szabályozás legitimását megteremteni kívánó „Szabadság és Biztonság“ alapelv-koncepció lényegével ellentétesnek tartanánk annak azon helyzet létrehozását, amelyben a javasolt tanfolyam akkreditációjának folyamata alatt, és az első körben tanfolyamot elvégző szülésznők vizsgatételéig szülésznők saját jogon ne kísérhessenek otthonszüléseket.

A szabályozás jóhiszeműsége és kiinduló tételei sérülnek akkor, ha az átmeneti időszakban azon édesanyák és családok, akik nem kívánják a sokszor túlmedikalizált szemléletű orvosi segítséget igénybe venni gyermekük születésekor, ne veheténk igénybe a bábák segítségét. Az akkreditáció, a tanfolyam és a vizsga-eljárás, valamint az ezt követő közigazgatási procedúra a legjóindulatúbb becslések szerint sem jogosíthat tervezett otthonszülések kísérésére előbb, mint egy-másfél év alatt szülésznőket, azonban ez alatt az időszak alatt a folytonosságot biztosítani kell. Fennmaradhat azon teljes mértékben tarthatatlan, mára a médiában erősen hisztérizált helyzet is, hogy az átmeneti időszak alatt a tervezett otthonszülések a mai gyakorlanak megfelelően folytatódnak, pro forma szankcionálandó szabálysértésként, minden hivatalos ellenőrzés nélkül, s a legkisebb komplikáció esetén indokolatlan büntetőeljárásokhoz vezetve, mindezzel szakmailag és jogilag végképp lehetetlen körülményeket teremtve az otthonszüléseket lelkiismeretesen kísérő bábáknak-szülésznőknek. Nem elhanyagolható, ezt erősítő szempont továbbá, hogy sok édesanya választhatja még akkor is az otthonszülést, akár egyedül, ha ehhez segítséget bár szeretne, de jogszerűen továbbra sem kaphat az átmeneti időszakban.

Ezen túl tény, hogy a tervezett otthonszülés, annak ellenére, hogy szabályozatlan körülmények között zajlott az elmúlt két évtizedben, édesanyák ezreinek jelentett valódi, biztonságos önrendelkezési jogi lehetőséget. Az anyák tervezett otthonszüléshez való jogát nem vitatta és vitatja el senki, s hasonlóképpen méltánytalan lenne burkolt kodifikációs technikával, vagy normaalkotási űrt teremtve azon szakemberek kompetenciáját kétségbe vonni, akik ezen édesanyáknak éveken keresztül nagy biztonsággal, sikeresen nyújtottak szaksegítséget.

Semmilyen hatályos jogi akadálya nincs annak, hogy az otthon gyermeküket világra hozó édesanyák – büntetőjogi felelősségük tudatában – legalább teljes bizonyító erejű magánokiratban, vagy közokirati formában nyilatkozzanak arról, hogy ki volt szaksegítségként jelen szülésüknél. Ezen okiratok felhasználhatók a Kormányrendelet 2.§ (1) bekezdésében megkövetelt – s általunk jelenlegi formájában eltúlzott mértékűnek tartott – kötelező gyakorlati idő letöltésének alternatívájaként addig, amíg ténylegesen is képesítést-, valamint engedélyt is szereznek, otthonszülésre feljogosított, kompetens, felelős személyek. Álláspontunk szerint az átmeneti időben fenti javaslatunknál (tehát hozzávetőleg 40 önálló otthon-szülés kísérése) lényegesen szigorúbb kritériumok teljesülése esetén, vagyis legalább 100, azaz száz igazolt tervezett otthonszülésnél nyújtott szaksegítség esetén a kötelező - általános, intézményi – gyakorlati időtől már el kellene tekinteni.

Javasoljuk továbbá, hogy az átmeneti időszakra az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) állítson fel egy szülésznőkből, szülész-nőgyógyászokból és külföldi szakemberekből álló bizottságot. A bizottság előtt pedig a fenti feltételeknek megfelelő szakemberek tehessenek vizsgát, melynek sikeres teljesítése esetén a kormányrendeletben szereplő tanfolyam első évfolyam hallgatóinak első vizsgájáig, azzal egyenértékű oklevél birtokában, a szükséges engedélyt megszerezve önállóan (betartva a az összes jogszabályi-, többek között a két egészségügyi dolgozó jelenlétére vonatkozó feltételt) is kísérhessenek otthonszüléseket.

Amennyiben az ETI vizsga teljesítéséig nem lesz lehetősége a szülésznőknek orvos nélkül tervezett otthonszülést kísérni, a tárca jóindulatú szabályozási tervezete nem a biztonság, hanem a szülő édesanyák egy szűk, de létező rétegének veszélyeztetéséhez járulhat hozzá.

Összefoglalva javasoljuk, hogy a következő feltételek fennállása esetén a szülésznők a jogszabály-tervezetben szereplő vizsgaköteles tanfolyam elvégzésének lehetőségéig tehessenek a Kormányrendelet szerint megszerzendővel egyenértékű vizsgát egy magyar és külföldi szakemberekből álló bizottság előtt:
  • Legalább 100, tervezett otthonszülés igazolása teljes bizonyító erejű magánokiratban, vagy közokiratban
  • Felsőfokú egészségügyi végzettség

Budapest, 2007. november 30.

  • kapcsolódó anyagok
ALAPJOGOK
EGÉSZSÉGÜGY
TASZ