A bíróságok működésének zavarait a nagyobb átláthatóság orvosolhatná

2008.01.28. MTI

Az ítélkező munka és a bírósági igazgatás zavarait Fleck Zoltán és Hack Péter szerint a nagyobb átláthatóság és számonkérhetőség orvosolhatná; a kutatókat konzultációra hívta a parlament alkotmányügyi bizottságának elnöke.

Fleck Zoltán jogszociológus, Hack Péter jogász és Bencze Mátyás kutató, volt bíró a Magyar Tudományos Akadémia Állam és Jogtudományi Intézetében fél éve elkezdődött, bírósági iratok tanulmányozásán alapuló kutatásainak eddigi eredményeiről számolt be a napokban a Pallas Páholyban.

Az 1997-es igazságszolgáltatási reform következményeiről szólva Fleck Zoltán elmondta: érdemben nem javult a bírósági munka hatékonysága, gyorsasága és szakszerűsége, azaz a világszerte egyedülálló magyar bírósági önigazgatás, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban (OIT) megtestesülő szervezeti önállóság egy évtized alatt sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.

1997-ben 400 ezer peres ügy érkezett, 2006-ban 384 ezer. A befejezett ügyek száma 1997-ben 398 ezer volt, 2006-ban 389 ezer. A folyamatban lévő ügyeké 206 ezerről 183 ezerre csökkent. Az egy évnél régebbi ügyeké 48 ezerről 40,5 ezerre, a két évnél régebbieké 14 ezerről 11 ezerre, miközben a bírák száma több mint 25 százalékkal, 2.200-ról 2.800-ra növekedett.

A megyei bíróságok közti rendkívül aránytalan munkateher-elosztásról szólva a kutató megjegyezte, miközben a fővárosban van olyan bíró, akinél egyszerre 200 ügy van folyamatban, egyes vidéki bíróságokon előfordul, hogy 40. A helyzetet az országos bírósági vezetés 10 év alatt sem tudta kezelni, ez pedig "komoly kompetenciaproblémákat" vet fel.

Fleck Zoltán szerint az OIT működése többek között azért nem hatékony, mert akiket igazgatnak, például a megyei elnökök egy része, azok maguk is bent ülnek a tanácsban, tehát saját magukat igazgatják.

Hack Péter jogász, a parlament alkotmányügyi bizottságának korábbi elnöke kutatóként az igazságügyi reformmal kapcsolatban elmondta: egyfelől jó szándékú és ma is büszkén vállalható törekvés a független bírósági rendszer megteremtése, ugyanakkor a kialakult gyakorlat nem teremtett egyensúlyt a függetlenség és a számonkérhetőség lehetősége között.

A bírósági rendszer mellett az ügyészség jelenlegi - parlamentnek, nem pedig kormánynak alárendelt - alkotmányos helyzete is sok problémát okoz, hiszen ebben a közjogi konstrukcióban külső kontrollra gyakorlatilag semmi lehetőség. Ha az ügyészség számon kérhetően működne, akkor még a jelenlegi bírósági rendszert is jobban lehetne működtetni, de jelenleg az igazságszolgáltatás szervezetrendszeréből elkerülhetetlenül anomáliák fakadnak - mondta Hack Péter és példaként utalt az egy évtizede húzódó és mindmáig lezáratlan Postabank-, illetve Energol-ügyre, illetve a félresiklott móri ügyre.

A büntetőeljárás reformjáról és az 1998-ban elfogadott új büntetőeljárási kódexről (Be.) szólva a szakember úgy vélekedett: a cél a hatékonyabb, gyorsabb és szakszerűbb eljárás volt, de ezt nem sikerült elérni, mert a jogalkotó által kialakított konstrukciót a jogalkalmazói gyakorlat átalakította.

A helyes sorrend az lett volna, ha először az eljárási rendet alakítják ki és aztán az igazságszolgáltatás struktúráját, de ez sajnos fordítva történt, hiszen a bírósági reform megelőzte az új büntetőeljárási kódexet.

A Be. egyfelől összesen mintegy 20 ezer rendőrt, ügyészt, bírót, ügyvédet érint hivatásszerűen, másfelől több százezer sértettet, tanút, gyanúsítottat, vádlottat. A kodifikációban mégis a bírák és az ügyészek értek el mindent, amit akartak, ennek pedig többek között az a következménye, hogy nincsenek a hatékony eljárást szolgáló, hatóságokra kötelező határidők, illetve a jogalkalmazói hibákért járó szankciók.

"Én is olyan törvényt alkotnék magamnak, amely szerint nincs főnököm és 14 havi fizetést kapok, 9 havi munkáért" - mondta a szakember jellemző példaként említve a kutatás során áttanulmányozott dokumentumok egyikét, mely szerint a legfőbb ügyész törvényszövegre vonatkozó 2005. augusztus 14-i, Igazságügyi Minisztériumnak címzett levelében azt írta, törvényes vád az, "amit az ügyész emel".

"És ez nem vicc volt, ezt komolyan meg is indokolták" - fűzte hozzá Hack Péter.

Az egykori törvényhozó szerint a kodifikáció folyamatának egyik problémája az volt, hogy a "szakmai klánok" érvényesíteni tudták akaratukat, méghozzá nem nyilvános vitákban, hanem háttéralkuk során, így az sem világos, hogy mit, miért kaptak.

A világviszonylatban is egyedülállóan független, önmagát igazgató magyar igazságszolgáltatási szervezet egyfajta paravánként szolgál a bíróságok működésének elrejtésére. Hihetetlen tapasztalatokra tettünk szert kutatásaink során és örülnénk, ha tévednénk, de sajnos igazunk van és ez az igazságszolgáltatás szempontjából nem jó hír - vélekedett Hack Péter.

A bírósági igazgatás átláthatósága érdekében Fleck Zoltán szerint annyi történt, hogy 2002-től a bírósági vezetés megpróbálta rendezni a viszonyt a sajtóval és fogyasztható, kedvező képet adni az igazságszolgáltatásról, ám eközben nemegyszer elhallgatja a releváns információkat.

"Ha az újságírók kérdezősködnek, mindig arra terelődik a szó, hogy az emberek bíznak a bíróságokban" - jegyezte meg Fleck Zoltán.

Az ügyvédek mintegy harmada is úgy vélekedik, az ítélkezés függ a politikától, a nyomozók esetében ez az arány még magasabb, de még a megkérdezett bírók 6 százaléka is azt válaszolta: érvényesül politikai befolyás a határozatokban.

Arra a kérdésre pedig, hogy lehet-e korrupcióval befolyásolni a bírói döntést, a lakosság 46 százaléka válaszolt úgy, hogy lehet, 35 százaléka úgy, hogy nem tudja, és 19 százaléka, hogy nem lehet. Az ügyészek a budapesti helyi bíróságok esetében 16 százalékban, a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák esetében 8 százalékban vélekedtek úgy, hogy korrupcióval befolyásolni lehet az ítéleteket, az ügyvédeknél ugyanez az arány 26, illetve 23, míg a nyomozóknál 45, illetve 23 százalék.

Nem egyszerű ezeket az adatokat értelmezni. Semmiképpen sem vonható le az a következtetés, hogy ilyen arányban létezik bírói korrupció, illetve politikailag befolyásolt ítélkezés, de az tény, hogy ilyen vélemények léteznek nemcsak a laikus, de a szakmai közvéleményben is. Ez pedig nyilvánvalóan nem lehet összhangban egyes bírósági vezetőknek a bíróságok iránti nagyfokú közbizalomra vonatkozó kijelentéseivel - mondta Fleck Zoltán.

Hack Péter ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: a bírósági korrupció minden bizonnyal nagyon csekély, ám például akkor, ha egy nagy súlyú büntetőügy 8-10 éven át húzódik, majd az időmúlásra tekintettel az ítélkezési gyakorlathoz képest feltűnően enyhe szankciót szabnak ki, akkor ez nem erősíti a közvélemény bíróságokba vetett bizalmát.

Fleck Zoltán egyik esettanulmánya Komárom-Esztergom megyéről szól, ahol "minden magyar bíróságokra jellemző probléma felhalmozódott", így például az ügyek elhúzódása, akták elveszése, pénzügyi problémák. A megyében volt olyan év, amikor a büntetőügyek 10 százaléka a bíróságon évült el, ezért nem volt lehetőség a vádlottak büntetőjogi felelősségének bírói vizsgálatára és a szükséges szankciók kiszabására.

Ennek a kutatási anyagnak a nyilvánosságra kerülése miatt a napokban feljelentést tett a megyei bíróság elnöke a Központi Nyomozó Főügyészségen. Ezzel kapcsolatban Fleck Zoltán a Pallas Páholyban annyit mondott: a feljelentés tartalmát elutasítja, kifogásolt állításait dokumentumokkal tudja alátámasztani, és nem hagyja magát eltántorítani a további kutatástól.

Bencze Mátyás, volt bíró az egyes ítéletek szakmai színvonalát elemző kutatását ismertette, melyet szerinte az indokolt, hogy idősebb jogászok egybehangzó véleménye szerint két-három évtizede határozottan jobb volt a bírói ítéletek színvonala, mint ma. Továbbá, hogy jelenleg nincs olyan szakmai nyilvánosság, ahol a bírói döntéseket egyáltalán elemezhetnék, megvitathatnák, és ahonnan az érdeklődők tájékozódhatnának. A kutató példái között szerepelt több bírósági döntés, amely vagy egyértelműen jogszabályellenes, vagy érvelésében hiányos.

Bencze Mátyás kutatásainak konklúziója, hogy a büntetőbíráskodás nem a semleges ítélkező felfogáson alapul, túlságon bűnüldöző szempontú, és születnek átgondolatlan döntések. Ennek oka lehet a munkatakarékosság, azaz, hogy nem minden bíró fektet elegendő energiát az ítélkező munkába.

A bírák kiválasztásáról Fleck Zoltán úgy vélekedett: az igazságszolgáltatás egyik legproblematikusabb, és a legkevésbé átlátható területe.

Hack Péter ezzel kapcsolatban elmondta: 2003-ban a kinevezett fogalmazók 27 százaléka szerzett legmagasabb, summa cum laude fokozatot, 64 százalék cum laude, 8 százalék pedig a legalacsonyabb, rite fokozatot. 2005-ben az egyik megyében egyetlen bírójelöltet vettek fel, akinek rite fokozata volt. Bár, jogalkotói lépés történt ezen a területen, de a tavaly elfogadott törvény sem szerencsés, mert hiába teszi kötelezővé a jelentkezők számára a versenyvizsgát, azt nem mondja ki, hogy a legjobbakat kell felvenni.

Hozzáfűzte: 10 éve van pszichológia alkalmassági vizsga a bírókiválasztás során, de mindmáig nincs meghatározva, hogy mit is kellene vizsgálni, ezért a pszichológusok szükségmegoldásként az amerikai tengerészgyalogosoknál alkalmazott teszteket töltetik ki a bírójelöltekkel.

Hack Péter szerint az igazságszolgáltatás átláthatóságának, nyilvánosságának kikényszeríthetősége a problémák nagy részét megoldaná.

A szakmai rendezvényen felszólaló Avarkeszi Dezső, a parlament alkotmányügyi bizottságának szocialista elnöke közölte a kutatókkal, hogy szívesen venne egy, a jogalkotást segítő szakmai anyagot és az együttműködés előkészítése érdekében megbeszélést is szükségesnek tart a kutatókkal.

Az Akadémia jogtudományi intézetében folyó kutatás a végéhez közeledik, várhatóan a tavasz folyamán hozzák nyilvánosságra az eredményeket.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG