Az Európai Közösségek Bíróságának munkaprogramja 2008. március 31-től 2008. április 4-ig tartó munkahéten

2008.03.25. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Az ítélkezési szünetet követő hét első napján kerül a bíróság napirendjére a Tadao Maruko ügy. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok 2007. szeptember 6-án megtett indítványában úgy vélte, hogy amennyiben az azonos nemű személyek törvényes élettársi viszonya lényegében a házassággal azonos joghatásokat vált ki, úgy szexuális irányultságon alapuló közvetett diszkriminációnak minősül az özvegyi nyugdíj folyósításának a házasság hiányára való hivatkozással történő megtagadása.

április 1., kedd
  • C-267/06 Tadao Maruko

Németországban az azonos nemű személyek házasságkötése nem lehetséges, a törvény által elismert élettársi kapcsolatuk azonban igen, és az ilyen törvényes élettársi kapcsolat a házassághoz hasonló joghatásokat vált ki. T. Maruko azonos nemű törvényes élettársának halála után, az elhunyt élettárs biztosítási jogviszonya alapján, túlélő hozzátartozónak járó özvegyi nyugdíj folyósítását kérte volt élettársának biztosítójától, a Versorgungsanstalt der deutchen Bühnentől (a német színházak nyugdíjbiztosítási intézményétől). Az említett intézmény azonban megtagadta T. Maruko kérelmének teljesítését azon az alapon, hogy az általa alkalmazandó szabályok alapján csak az elhunyt volt házastársának folyósíthat özvegyi nyugdíjat. Miután a nyugdíjbiztosítási szerv elutasító határozatával szembeni fellebbezését is elutasították, T. Maruko a müncheni közigazgatási bírósághoz fordult. A müncheni közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében több értelmezési kérdést tett fel az Európai Bíróságnak annak megvizsgálása céljából, hogy az özvegyi nyugdíj folyósításának a német biztosító általi megtagadása a közösségi jog szerint szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e.

Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok 2007. szeptember 6-án megtett indítványában úgy vélte, hogy amennyiben az azonos nemű személyek törvényes élettársi viszonya lényegében a házassággal azonos joghatásokat vált ki, úgy szexuális irányultságon alapuló közvetett diszkriminációnak minősül az özvegyi nyugdíj folyósításának a házasság hiányára való hivatkozással történő megtagadása.
  • C-212/06 Gouvernement de la Communauté française et Gouvernement wallon

A szövetségi állam Belgiumban a társadalombiztosítási ellátások nyújtása a flamand, a francia, illetve a német anyanyelvű autonóm közösségek hatáskörébe tartozik. 1999-ben a flamand közösség egy olyan gondozási biztosítási rendszert hozott létre, amely a hosszabb távon nagymértékben csökkent önellátó képességgel rendelkező személyeknek nyújtott segítség és nem orvosi ellátás költségeinek átalánydíjas hozzájárulás formájában történő megtérítésére jogosít, és amely rendszert járulékbefizetésekből és költségvetési támogatásból finanszírozzák. A rendszerben való részvétel a flamand területeken lakók számára kötelező, a Brüsszel-főváros régióban lakók számára pedig önkéntes alapon választható. A Bizottság közbenjárása nyomán és a közösségi társadalombiztosítási rendelettel (1408/71/EGK rendelet, amely előírja, hogy a munkavállalóra a foglalkoztatása helye szerinti állam társadalombiztosítási szabályai alkalmazandók) való összhang megteremtése érdekében a flamand jogalkotó úgy rendelkezett, hogy a Belgiumon kívül dolgozó flandriai lakosok nem tartoznak a rendszer hatálya alá, míg a Belgiumon kívül lakó, de Flandriában munkát vállaló közösségi polgárok kötelezően a rendszer tagjaivá válnak.

A belgiumi francia nyelvű közösség, illetve a vallon kormány a belga bíróságok előtt azt állítja, hogy a rendszer akadályozza a személyek Belgiumon belüli szabad mozgását, mivel abból a Vallóniában élő és Flandriában dolgozó munkavállalók (állampolgárságtól függetlenül) annak ellenére vannak kizárva, hogy a Flandriában dolgozó, de Belgiumon kívül élő közösségi polgárok a közösségi jog alapján annak kötelezően tagjává válnak. Tehát amíg a Flandriában munkát vállaló és nem Belgiumban lakó közösségi polgárok tagjai a rendszernek, addig a Vallóniában lakó és Flandriában dolgozó munkavállalók nem.

Az ügyben eljáró belga bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a közösségi társadalombiztosítási rendelettel, illetve az EK-Szerződésnek az uniós polgárságra, a személyek szabad mozgására és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel összeegyeztethető-e a flamand gondozási biztosítási rendszer.
  • C-468/06 – C-478/06 Sot. Lélos kai Sia E.E egyesített ügyek
A GlaxoSmithKline (GSK) gyógyszergyártó cég görögországi gyógyszer-nagykereskedőknek is szállít gyógyszertermékeket, és azok megrendeléseit 2000 novemberéig teljes mértékben teljesítette. A nagykereskedők ekkor nagy mennyiségben kezdték a GSK-tól beszerzett gyógyszereket olyan EU-tagállamokba exportálni, ahol a gyógyszerárak magasabbak, mint Görögországban. A GSK ezen exporttevékenység miatt ezt követően leállította a nagykereskedők megrendeléseinek teljesítését és kijelentette, hogy a jövőben közvetlenül a görög kórházaknak és gyógyszertáraknak fog gyógyszereket szállítani, mivel álláspontja szerint a görög nagykereskedők exportjai gyógyszerhiányhoz vezetnek a görög gyógyszerpiacon. A GSK később aztán teljesített szállításokat a nagykereskedőknek, de csak a görög piac ellátásához szükséges mennyiségben. A nagykereskedők ezután a görög versenyhatósághoz fordultak mivel álláspontjuk szerint a GSK a gyógyszerek párhuzamos kereskedelmének megakadályozásával versenyellenes magatartást tanúsított. A versenyhatóság eljárása során megállapította, hogy az Unióban az egyes tagállamok maguk határozzák meg a területükön forgalmazott gyógyszerkészítmények árait, és hogy ezek állandó jelleggel Görögországban a legalacsonyabbak. A versenyhatóság emellett úgy találta, hogy a GSK legalább egy termék, a Lamictal (egy epilepszia elleni gyógyszer) vonatkozásában gazdasági erőfölénnyel rendelkezik, és azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az a tény, hogy a GSK megtagadta a nagykereskedők által leadott teljes rendelésállomány teljesítését. Az Európai Bíróság azonban nem válaszolta meg a görög versenyhatóság kérdését (C-53/03. sz. ügy), mivel úgy találta, hogy e hatóság nem minősül bíróságnak, és így nem jogosult előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni sem. Az eljárás ezután a versenyhatóság előtt folytatódott tovább, amely 2006 szeptemberében hozott határozatában megállapította, hogy a gyógyszerszállításoknak a GSK általi teljes leállítása erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, de mivel a jogsértő magatartás csak három hónapon át tartott, ezért bírságot nem szabott ki. Emellett a versenyhatóság úgy találta, hogy a nagykereskedőknek csak a görög piac ellátásához elegendő mennyiséggel való kiszolgálása – a gyógyszerpiac különös helyzete miatt, ahol az árakat az állam szabja meg – nem minősül erőfölénnyel való visszaélésnek. Az ügy ezt követően a görög bíróságok elé került, és az ügyben eljáró athéni fellebbviteli bíróság a versenyhivatal által korábban már feltett, de akkor meg nem válaszolt kérdéseket tette fel az Európai Bíróságnak.
  • T-225/06, T-255/06, T-257/06 és T-309/06 Budějovický Budvar kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) – Anheuser-Busch egyesített ügyek

Az amerikai sörgyártó óriás, az Anheuser-Busch a „Bud” szó- és ábrás megjelölés közösségi védjegyként történő bejegyzését kérte az OHIM-tól számos termékfajta, köztük a sör tekintetében. A Budějovický Budvar cseh sörgyártó felszólalással élt e bejegyzési kérelem ellen, többek között arra hivatkozva, hogy a „Bud” megjelölés Ausztriában és Franciaországban már védett eredetmegjelölés. Az OHIM elutasította a felszólalást azzal az indokkal, hogy a „Bud” megjelölés nem tekinthető eredetmegjelölésnek, illetve, hogy a közösségi védjegybejegyzés megakadályozásához a Budvarnak bizonyítania kellett volna, hogy a vitatott megjelölést a kereskedelemben ténylegesen használja, amit a cseh cég nem tett meg. A Budějovický Budvar az OHIM e határozata ellen nyújtott be keresetet az Elsőfokú Bírósághoz.

április 3., csütörtök
  • C-346/06 Rüffert

A németországi Alsó-Szászország tartomány közbeszerzési joga szerint az építési munkákra vonatkozó közbeszerzések odaítélésekor a nyertes cégnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy munkavállalóinak legalább a tartományban az építőipari ágazat tekintetében hatályos kollektív szerződés szerinti minimálbért fogja fizetni, és hogy a neki esetlegesen bedolgozó alvállalkozók is hasonlóan járnak el. E kötelezettség megsértése pénzbírság kiszabását vonja maga után. Az említett kollektív szerződés alapján kifizetendő minimálbér összege jelentősen meghaladja a német jog által az építőipari ágazat vonatkozásában előírt minimálbér összegét.

2003 őszén Alsó-Szászország tartomány közbeszerzési szerződést ítélt oda, mintegy 8,5 millió euró plusz ÁFA értékben, az Objekt und Bauregie GmbH-nak a göttingen-rosdorfi börtön területén elvégzendő építési munkálatok megvalósítására. Az építési szerződésbe belefoglalták a tartományban az építőipari ágazat tekintetében hatályos kollektív szerződés szerinti minimálbérre vonatkozó kikötést is. 2004 nyarán az Objekt und Bauregie egyik lengyel alvállalkozójáról kiderült, hogy az építkezésen foglalkoztatott több mint félszáz lengyel állampolgárságú munkavállalójának csak az előírt minimálbér 46,57%-át fizette ki. A szabálytalanság kivizsgálása után a közbeszerzési szerződést a felek kölcsönösen felmondták. Alsó-Szászország ezután a pénzbírság behajtására keresetet indított az Objekt und Bauregie ellen a német bíróságok előtt, a jogvitában másodfokon eljáró tartományi felsőbíróságnak azonban kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az építési közbeszerzési szerződések megkötésekor a Németországban jogszabállyal általános hatályúvá nem nyilvánított kollektív szerződés szerinti minimálbér kifizetésének megkövetelése, és e kötelezettség nem teljesítése esetén pénzbírság kiszabása, összhangban van-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével.

Bot főtanácsnok 2007. szeptember 20-án megtett indítványában úgy vélte, hogy Alsó-Szászország tartomány közbeszerzési jogának a minimálbérre vonatkozó rendelkezései összhangban vannak a közösségi joggal.
  • C-103/06 Derouin

P. Derouin, az angol Linklaters ügyvédi iroda társult tagja és párizsi ügyvédje, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló brit-francia egyezmény alapján a jogszolgáltató cég párizsi irodája által elért nyereségből származó jövedelme után Franciaországban, míg a cégnek az Egyesült Királyságban elért nyereségéből neki járó részesedése után ez utóbbi államban adózik. P. Derouin, mint önálló munkavégző, egy franciaországi kötelező betegségbiztosítási rendszer tagja. Biztosítója a rendszerbe befizetendő járulékok összegének kiszámításánál úgy vélte, hogy e járulékok a közösségi társadalombiztosítási rendelet hatálya alá tartoznak, és így megállapításuknál nemcsak a Franciaországban, hanem az Egyesült Királyságban elért jövedelmet is figyelembe kell venni. P. Derouin ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a tőle az Egyesült Királyságban elért jövedelme után követelt hozzájárulások valójában nem társadalombiztosítási járulékok, hanem olyan adók, amelyek megfizetésére a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alapján nem köteles. A jogvitában eljáró párizsi bíróság, melynek el kell döntenie, hogy a biztosító által követelt befizetések társadalombiztosítási járuléknak vagy adónak minősülnek, azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy e befizetések alapjának kiszámításakor figyelembe kell-e venni a Franciaországban lakóhellyel rendelkező és társadalombiztosítás által ott biztosított munkavállalónak az Egyesült Királyságban elért jövedelmét is.

Mengozzi főtanácsnok 2007. október 18-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a kérdéses befizetések társadalombiztosítási járuléknak minősülnek, a járulékalap kiszámítása során pedig az Egyesült Királyságban megszerzett jövedelmet is figyelembe kell venni.
  • C-331/06 Chuck

A brit állampolgárságú és jelenleg az USA-ban élő K. D. Chuck 1972. szeptember 1-je és 1975. április 1-je között, valamint 1976. január 1-je és 1977. december 31-e között Hollandiában, az e két időszak közötti kilenc hónapban pedig Dániában dolgozott. A közösségi társadalombiztosítási rendelet értelmében, amely biztosítja, hogy a közösségi polgárok az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő tagállamban szerzett nyugdíjjogosultságaikat se veszítsék el, a holland társadalombiztosítási szervek kötelesek a Hollandiában ledolgozott munkaévek arányában K. D. Chuck nyugdíját fizetni. Emellett a rendelet értelmében, mivel a Dániában történt munkavégzés hossza nem érte el az egy évet, a Dániában ledolgozott kilenc hónap után járó nyugdíjat is a holland társadalombiztosítási szerveknek kell fizetniük. A rendelet azért rendelkezik így, hogy a rövidtávú munkavégzés után járó, általában nem jelentős összegű nyugdíjkifizetések megszerzése érdekében ne kelljen minden egyes érintett országban a jogosultaknak nyugdíj-megállapítási eljárásokat indítaniuk. Hollandia azonban nem hajlandó nyugdíjat fizetni a Dániában ledolgozott hónapok után, arra hivatkozva, hogy ez a kötelezettség csak akkor terhelné, ha a kérelmező az EU valamely tagállamában lakna kérelmének benyújtásakor. E követelmény pedig az USA-ban élő K. D. Chuck esetében nem teljesül. A jogvita a holland bíróságok elé került, és az ügyben eljáró amszterdami bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a holland társadalombiztosítási szervek eljárása összhangban van-e a közösségi joggal.

Mazák főtanácsnok 2008. január 16-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a holland társadalombiztosítási szervek által alkalmazott lakóhely szerinti megkülönböztetés ellentétes a közösségi joggal.
  • C-524/06 Huber
Az osztrák állampolgárságú H. Huber 1996 óta Németországban él. Azért indított Németországban jogi eljárásokat a német állam ellen, mert a hatályos német jog szerint a nem német állampolgárságú, de Németországban lakó EU-polgárok személyes adatait kevésbé szigorúan védik, mint a német állampolgárok hasonló adatait. Egyrészről a német állampolgárok személyes adatainak nagy részét a helyi hatóságok tartják nyilván, míg a nem német EU-polgárok adatait a külföldiek központi nyilvántartásában tárolják, amelyhez számos hatóságnak van hozzáférése. Másrészt a nem német állampolgárokról több adatot tartanak nyilván, mint a német állampolgárokról. Mindez H. Huber szerint a közösségi jog által tiltott állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a német szabályozás összhangban van-e a közösségi joggal.
  • C-458/06 Gourmet Classic
Egy a svéd piacon főzőbort forgalmazni kívánó angol társaság azzal a kérdéssel fordult a svéd hatóságokhoz, hogy a főzőbor (melynek alkoholtartalma alacsonyabb a hagyományos borokénál) után kell-e jövedéki adót fizetnie. Mivel a svéd hatóságok nem tudtak egyértelmű választ adni a kérdésre, az ügy a Regeringsrätten nevű svéd bíróság elé került, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a közösségi jog jövedéki adózásra vonatkozó szabályai értelmében etil-alkoholnak minősül-e a főzőborban lévő alkohol, azaz, hogy kell-e utána jövedéki adót fizetni.
  • C-202/07 P France Télécom

Az eljárás tárgyát képező időszakban a Wanadoo Interactive SA (WIN) a France Télécom-csoporthoz tartozó társaság volt. A Wanadoo és leányvállalataiból álló csoport a France Télécom-csoport összes internetes tevékenységét, valamint a telefonkönyv kiadási tevékenységeit tömörítette. E csoporton belül a WIN a Franciaország területén nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatásokkal – ideértve az ASDL (Asymmetric Digital Subscriber Line, aszimmetrikus digitális előfizetői vonal) szolgáltatásokat – kapcsolatos működési és technikai feladatokat biztosította.

A Bizottság 1999 júliusában úgy határozott, hogy az Európai Unió területén a nagysebességű internet-hozzáférés fejlődésével kapcsolatban ágazati vizsgálatot indít, amely különösen a helyi hurok átengedésével és a háztartási helyi hurok használatával kapcsolatos szolgáltatások nyújtására vonatkozik. Miután a Bizottság e vizsgálat keretében 2001 szeptemberében hivatalból versenyhatósági eljárást indított, részletesen megvizsgálta a WIN által a franciaországi háztartási fogyasztóknak nyújtott nagysebességű internet-hozzáférési szolgáltatások díjszabásainak feltételeit.

Ezen eljárást követően a Bizottság azt állapította meg, hogy a WIN arra irányuló terve keretében, hogy e piac fejlődésének lényeges szakaszában a nagysebességű internet-hozzáférési szolgáltatások terén piacot szerezzen, az eXtense és Wanadoo ADSL szolgáltatásaival kapcsolatosan olyan felfaló árakat alkalmazott, amelyek nem voltak alkalmasak a 2001 augusztusáig felmerült változó költségeinek, illetve a 2001 augusztusától 2002 októberéig felmerült teljes költségeinek fedezésére. Ezért a WIN magatartása a franciaországi háztartási fogyasztóknak nyújtott nagysebességű internet-hozzáférési szolgáltatások piacán kifejtett erőfölénnyel való visszaélésnek minősült. A Bizottság 2003. július 16-i határozatában 10,35 millió euró összegű bírságot szabott ki a WIN-nel szemben. A WIN e határozat ellen keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. A 2004. szeptember 1-jén megvalósított összefonódást követően a France Télécom SA a WIN jogutódjává vált. 2007. január 30-án meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megerősítette a Bizottság határozatát. A France Télécom ezen ítélet ellen nyújtott be fellebbezést az Európai Bírósághoz.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA