A vételárat már megfizetett fogyasztóval ellentétben a hibás fogyasztási cikket értékesítő eladó nem teljesíti megfelelően a szerződésben vállalt kötelezettségét, így helyt kell állnia ennek következményeiért.

2002. augusztusában a csomagküldő kereskedelemmel foglalkozó vállalkozást üzemeltető „Quelle” tűzhelyberendezést szállított egy német fogyasztónak. 2004. elején az utóbbi megállapította, hogy hibás a berendezés. A leszállított tűzhelyberendezéshez tartozó sütő belső oldalán levált a zománcréteg. Mivel nem lehetett megjavítani, a fogyasztó visszaküldte a készüléket a „Quellének”, amely új készülékre cserélte azt. E társaság azonban 69,97 euró összegű ellenérték megfizetését követelte fogyasztótól az eredetileg szállított berendezés használatából származó előnyökért.

A fogyasztó felhatalmazottjaként eljáró, elismert fogyasztói szövetség, a Bundesverband követelte az említett összegnek a fogyasztó számára történő visszafizetését. Kérte ezenkívül, hogy kötelezze a bíróság a „Quellét” annak abbahagyására, hogy az adásvételi szerződésnek meg nem felelő fogyasztási cikk kicserélése esetén felszámítja az érintett fogyasztási cikk használatának ellenértékét.

A végső fokon eljáró Bundesgerichtshof (BGH) megállapította, hogy a német kötelmi jog szerint az eladó a hibás fogyasztási cikk cseréje esetén követelheti a vevőtől az e fogyasztási cikknek az új fogyasztási cikkre való cseréjéig való használatából származó előny ellenértékének megfizetését.

Mivel kételye merült fel a BGH-nak a német szabályozásnak a fogyasztási cikkekről szóló közösségi irányelvvel (1) való összhangját illetően, annak megválaszolását kérte az Európai Közösségek Bíróságától, ellentétes-e az irányelv rendelkezéseivel a fogyasztót terhelő azon kötelezettség, hogy a hibás fogyasztási cikk használatának ellenértékét megfizesse az eladónak.

Tegnapi napon kihirdetett ítéletében a Bíróság igenlő választ adott.

Előzetesen emlékeztet arra, hogy az irányelv szerint az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért. Hibás fogyasztási cikk esetében a fogyasztó követelheti az eladótól a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy térítésmentes kicserélését, kivéve ha ez lehetetlen vagy aránytalan.

A Bíróság megállapítja, hogy az eladóra háruló, a szerződésszerű állapot helyreállításának térítésmentességére irányuló kötelezettség a fogyasztót azon pénzügyi terhek veszélyétől kívánja megvédeni, amely e védelem hiányában visszatartaná őt a jogai érvényesítésétől. A szerződésszerű állapot helyreállításának térítésmentessége megfelel az irányelv céljának, nevezetesen a fogyasztóvédelem magas szintje elérése biztosításának is.

Ezt követően a Bíróság megcáfolja azon álláspontot, amely szerint az irányelv olyan általános elvet tartalmaz, amely feljogosítja a tagállamokat arra, hogy valamennyi helyzetben, ahol kívánják, figyelembe vegyék a hibás fogyasztási cikk fogyasztó általi használatát. Az irányelv szerint ugyanis kizárólag a szerződés felbontásának esetében alkalmazandó a kapott előnyök kölcsönös visszaszolgáltatására irányuló elv.

Az eladót illetően a Bíróság megállapítja, hogy a vételárat már megfizetett fogyasztóval ellentétben az eladó nem teljesíti megfelelően a szerződésben vállalt kötelezettséget, amennyiben hibás fogyasztási cikket szállít. Helyt kell tehát állnia e hibás teljesítés következményeiért. A pénzügyi érdekeit védi azonban egyrészt a kétéves elévülési idő, másrészt pedig azon lehetőség, hogy elutasítsa a fogyasztási cikk kicserélését, ha az ilyen orvoslás aránytalannak bizonyul, mert számára ésszerűtlen költségeket okoz.

A Bíróság megállapítja tehát, hogy ellentétes az irányelvvel az olyan nemzeti szabályozás, amely az eladó számára – aki a szerződésnek meg nem felelő, hibás fogyasztási cikket értékesített – lehetővé teszi, hogy a hibás fogyasztási cikk új fogyasztási cikkre való cseréjéig tartó használatának az ellenértékét követelje a fogyasztótól.


(1) A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 171., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 223. o.).