Valamennyi Uniós polgár közül a magyarok tudják a legjobban, hogyan, mely intézményekhez fordulhatnak a személyes adataik védelme érdekében – ezt a közelmúltban készült több (hazai és külföldi) felmérés is alátámasztotta.

Az alábbiakban három vizsgálat (két külföldi és egy hazai) eredményeit mutatjuk be, s utalunk a kutatások elérhetőségére is.

Uniós mérleg

Az Európai Bizottság 2008 elején valamennyi tagállamban felmérte, hogyan értékelik a polgárok az adatvédelem helyzetét és mit tudnak a személyes adataik megóvásának lehetőségeiről. A vizsgálatok eredményeit két Eurobarometer-anyag foglalta össze: az egyik az állampolgárok aspektusából közelítette meg a témát, a másik pedig az adatkezelők oldaláról. A kérdések felében a magyarok az első három hely egyikén végeztek. Az adatvédelmi biztosról például az Uniós polgárok 28 százaléka hallott, Magyarországon ez az arány 46 százalékos. Minden száz megkérdezett közül európai átlagban 48 érzi úgy, hogy személyes adatai megfelelő védelmet élveznek – a magyarok 54 százaléka vallja ugyanezt. A különleges adatok (például az egészségi állapotra, vagy pártállásra vonatkozók) szigorúbb védelmének ismereteiben a magyarok a második legjobbak a 27 tagállam polgárai között.

Az adatvédelmi hatóságok ismertsége az Európai Unióban, forrás: http://ec.europa.eu/

Kapcsolat az adatvédelmi hatóságokkal az Európai Unióban, forrás: http://ec.europa.eu/

További „bizonyíték”

Az Európai Unió felmérése megerősíti a brit Privacy International és az amerikai Electronic Privacy Information Center 2007-es közös kutatásának eredményét. A 70 országban végzett vizsgálat a többi között megállapítja, hogy Európa “öregebb demokráciáiban” általában romlik az adatvédelem minősége, a fiatalabb demokráciákban viszont javul. Az Unióban Magyarország a második helyen áll, azonos pontszámmal a nemzetközi felmérésben legjobban szereplő Kanadával. A legjobb minősítést egyébként az Európai Unióban Görögország kapta, Magyarország és Románia “holtversenyben” második.

Az adatvédelmi értékelés szempontjai között volt például a munkahelyi ellenőrzés, a bűnüldöző szervek adatkezelése, a megfigyelések, az azonosító kártyák és a biometrikus azonosítók használata. A magyarországi eredményeket is kiemelő megállapítások a 70 országgal kapcsolatban már nem ennyire kedvezőek. A brit-amerikai felmérés szerint aggodalomra ad okot az adatbázisok gyorsan gyarapodó száma, az azonosító- és ujjlenyomat-rögzítő berendezések terjedése, mivel ezek alkalmazásakor a döntéshozók nem veszik tekintetbe, milyen hatást gyakorolnak velük az állampolgárok magánéletére. Az Unióban ebből a szempontból – a brit-amerikai kutatás szerint – az Egyesült Királyság áll az utolsó helyen.

Hazai tapasztalatok

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa megbízásából a Szonda Ipsos 2008. február 15. és 21. között személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves közvélemény-kutatást végzett 1000 magyarországi állandó lakhelyű felnőtt személy körében. A vizsgálatok (noha nem csak az adatvédelmi biztos tevékenységére korlátozódtak) hasonló tendenciákra mutattak rá, mint a fenti két felmérés.
Az ombudsmani tisztséget 1998-ban 15%, 2007-ben 32% említette mint olyan intézményt, amelyhez az állampolgár fordulhat, ha valamely intézmény részéről jogsérelem éri. Az ombudsmani tisztséget 1998-ban 65%, 2007-ben 79% ismerte legalább hallomásból.

Az általános ombudsmani tisztség a legismertebb: 72% hallott már róla. Az adatvédelmi és a kisebbségi biztos teljes ismertségi mutatója 59, illetve 57%-os, a zöld ombudsmané pedig 17%-os. A felnőtt lakosság 11%-a gondolja egészen biztosnak, további 28%-a pedig valószínűnek, hogy megkeresné az ombudsmant problémájával, ha jogsérelem érné. Az Országgyűlési Biztosok Hivatalának lakossági bizalom-indexe 52 pont, a harmadik legmagasabb 18 intézmény sorában.

Az alábbi adatok az Európai Uniós és egyéb külföldi vizsgálatok hazai vertikumát mutatják be, éppen ezért érdemes összevetni a külföldi eredményekkel.

forrás: Szonda Ipsos Kutatási jelentés: Az Országgyűlési Biztosok ismertsége és megítélése a magyar lakosságban, 2008. március

forrás: Szonda Ipsos Kutatási jelentés: Az Országgyűlési Biztosok ismertsége és megítélése a magyar lakosságban, 2008. március

Kérné-e ombudsman segítségét? (%)
  egész biztosan nem valószínűleg nem valószínűleg igen egész biztosan kérné NA
férfi 20 20 30 11 20
21 24 26 12 17
18-30 éves 18 21 28 13 21
31-45 éves 17 22 31 13 17
46-60 éves 18 26 31 12 13
60 év feletti 29 19 20 8 24
legfeljebb 8 általános 26 20 21 10 22
szakmunkásképző 21 20 28 11 21
középiskola 19 25 31 10 15
főiskola, egyetem 10 22 35 20 13
szegény 26 20 21 9 25
közepes anyagi helyzetű 19 23 29 12 18
jómódú 17 23 34 13 12
Budapest 20 21 25 9 24
megyeszékhely 12 21 32 20 15
egyéb város 26 19 26 10 19
község 20 25 28 10 17
együtt 20 22 28 11 19

forrás: Szonda Ipsos Kutatási jelentés: Az Országgyűlési Biztosok ismertsége és megítélése a magyar lakosságban, 2008. március

forrás: Szonda Ipsos Kutatási jelentés: Az Országgyűlési Biztosok ismertsége és megítélése a magyar lakosságban, 2008. március

Vélemények az ombudsman intézményéről (%)
  egyáltalán nem ért egyet % inkább nem ért egyet % inkább egyetért % teljes mértékben egyetért % NA %
Jó, hogy vannak az ombudsmanok, legalább valaki a hatóságokat is rákényszeríti a törvények betartására. 4 7 38 34 17
Az ombudsmanok működése hasznos, hiszen egy demokratikus államban szükség van arra, hogy minél több szervezet biztosítsa az emberek jogainak érvényesülését. 3 11 38 30 17
Jó, hogy vannak ombudsmanok, mert egy hatóság nem teheti meg, hogy nem veszi figyelembe ilyen magas rangú személyek bírálatát. 4 10 38 29 19
Az ombudsmanok működése felesleges, ha nem kötelezhetik a helytelenül eljáró hivatalokat döntésük megváltoztatására. 21 26 22 12 19
Az ombudsmanok működése nagyon sokba kerülhet, inkább ennél fontosabb célokra kellene fordítani az állampolgárok pénzét. 19 28 23 8 22
Nincs értelme az ombudsmanok működésének, hiszen ők is a hatalom oldalán állnak és úgysem a kisembereken segítenek. 26 34 17 5 19

forrás: Szonda Ipsos Kutatási jelentés: Az Országgyűlési Biztosok ismertsége és megítélése a magyar lakosságban, 2008. március